Ötödik alkalommal rendezik meg május 7-én a Táncház Napját, amelynek különlegességét az idei évben az adja, hogy a budapesti Liszt Ferenc téri központi rendezvénnyel egy időben külhoni helyszínek is bekapcsolódnak. New-Yorktól Kézdivásárhelyig közel harminc település csatlakozott a rendezvényhez. Nagykaposon is néptánccal ünnepelnek.
A Táncház Napjában közreműködik a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor program, illetve a szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor program ösztöndíjasai is. New-Yorktól Kézdivásárhelyig közel harminc helyszín csatlakozott a rendezvényhez, melyről május 4-én tartott sajtótájékoztatót Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Lőrincz Beáta, a Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesületének elnöke, valamint Kelemen László, a Hagyományok Házának főigazgatója.
A Táncház Napjáról a Hagyományok Házában. Az asztalnál Lőrincz Beáta, Kelemen László és Potápi Árpád János (Fotó: Ladó Balázs)
A Hagyományok Házában megtartott sajtótájékoztatón Lőrincz Beátától, a Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesület elnökétől megtudhattuk: Az első budapesti táncházat 1972. május 6-án négy budapesti táncegyüttes részvételével a Liszt Ferenc téri Könyvklubban rendezték meg három budapesti fiatal táncos – Foltin János, Lelkes Lajos és Stoller Antal – kezdeményezésére, akik Széken szerzett friss élményeiket kívánták megosztani táncos társaikkal.
A kezdeményezés és az abból kibontakozó táncházmozgalom hamar elterjedt és nemzetközivé vált. Sikerének alapja a 19. század végén elindult világhírű népzenei és néptánckutatásunk. A módszer – vagyis a paraszti hagyomány a XXI. század embere számára is élvezhető formában történő alkalmazása és továbbadása – sikerét jelzi, hogy már más országok is átvették a magyar gyakorlatot, így többek között ennek mintájára indult el a szlovákiai táncházmozgalom.
A magyar táncházmódszer nemzetközi szintű elismeréseként 2011 novemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe, így szolgáltatva más nemzeteknek is példát a saját szellemi örökségük modern keretek között történő továbbadására.
„44 év nagyon nagy idő, és hogy ez ilyen hosszú ideig kitart töretlen jókedvvel és jókedvből, civil kezdeményezésként, és öntevékeny formában, akkor ez a magyar folklór csak tud valamit” – jelentette ki a sajtóeseményen Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója.
„Olyan hatalmas értéket ápolunk és őrzünk, amely hogyha nem volna a táncházmozgalom, akkor szép fokozatosan mára már szinte teljesen eltűnt volna. Nagy öröm számunkra, hogy most, 2016-ban is elsősorban a civilek, az igazi civilek, azok az emberek, akik ezt jókedvből, a saját energiájukból, nem fizetségért, és nem pályázati forrásokért, hanem önzetlenül megvalósítják. Én úgy gondolom, hogy a Hagyományok Házának, amely azért jött létre, hogy ezt a kultúrát élő módon tudjuk átadni az utódainknak, kutya kötelessége odaállni az ilyen rendezvények mögé, és külön öröm számunkra, hogy ebben az évben a Nemzetpolitikai Államtitkárság is felkarolta ezt a rendezvényt és segítséget nyújt. A nyelv mellett a folklór az, ami ezt a nemzetet identitásban összetartja, és közösséget jelent New-Yorktól Tokióig” – zárta mondandóját a főigazgató.
Fotó: kulonorak-budapesten.hu
„Az identitás megőrzése, a közösségek szervezése is feladata a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Programoknak. Örültünk a megkeresésnek és szívesen kapcsolódunk be a táncházmozgalom szervezésébe és lebonyolításába” – jelentette ki Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár. A szakpolitikus hangsúlyozta: „Sokszor és sokan megfogalmazták már, hogy mi tesz bennünket magyarrá, mi az a különlegesség, ami ezt a nemzetet összekovácsolja.”
Az államtitkár úgy látja, hogy a nyelv, a közös kultúra, a történelem, a vallás és sok egyéb mellett ide kapcsolódik a zenei anyanyelvünk, az ősi népzenénk és a néptáncok is. „A magyar dallamvilág az emberiség legősibb dallamvilágához kapcsolódik, és szinte a madarak nyelvéhez hasonló tisztaságú” – mondta Potápi, majd rámutatott, hogy zenei anyanyelvünk az ázsiai népekével mutat szoros rokonságot.
Programok New-Yorktól Kézdivásárhelyig
A központi helyszíneken kívül Magyarország számos pontján (Dinnyésen, Dunakeszin, Dunaújvárosban, Hollókőn, Komlón, Martonvásáron, Mezőkövesden, Móron, Pécsett, Szécsényben, Tatabányán, Tésen), a Petőfi Sándor és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasainak közreműködésével pedig a Kárpát-medencében, Európában és a tengerentúlon is bekapcsolódhatnak a külhoni magyar közösségek az eseménysorozatba.
Munkácson gyerekprogramokkal, koncerttel és táncházzal várják a résztvevőket, Huszton pedig népzenei műsorral és kézműves foglalkozásokkal készülnek. Kárpátalja mellett az erdélyi és partiumi helyszíneken is szerveznek programokat, Zsobokon, Szászrégenben, Nagyszalontán és Fogarason is bekapcsolódhatnak az eseményekbe a népi hagyományok iránt érdeklődők. A muravidéki Lendván néptáncosok és népzenészek előadásával és flashmobbal készülnek.
Fotó: szanda.hu
Az eseménysorozatba Nagykaposon is bekapcsolódnak, ahol a Magyar Közösségi Ház udvarán csemadokos majális keretében a nemrég újraalakult Komócsa Néptáncegyüttes tagjai tartanak néptáncbemutatót, illetve néptáncoktatást. A talpalávalót a környékbeli népzenészekből álló Csurbeláj Zenekar húzza.
A bodrogközi, Ung-vidéki régióban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a táncházak, melynek zászlóshajója a kaposkelecsényi Bercsényi Miklós Csemadok Alapszervezet által 2011 óta megvalósuló Ung-vidéki Magyar Táncház.
A Kárpát-medencétől távolabb élők is szerveznek erre a napra programot: Prágában, Londonban, Torontóban és New-Yorkban is flashmobok, koncertek, táncházak várják a magyar folklór kedvelőit.
