Június 1-je és 4-e között rendezik meg Kassán ötödik alkalommal az említett nemzetközi kulturális eseményt. A hazai, lengyel, cseh, osztrák, ukrán és szlovén bábozókon kívül idén a Budapest Bábszínház is bemutatkozik a fesztiválon. A társulat Tíz emelet boldogság című darabját játszotta, a Felvidéken először, a város magyar színházában.
A Kassai Bábfesztivál a már hagyománnyá vált Erzsébet utcai felvonulással kezdődött június elsején. Kicsik és nagyok egyaránt megcsodálhatták a hazai és vendégművészek bábjait, álarcait. A rendezvényt a Kassai Bábszínház legsikeresebb darabjával, A mélytengeri mese című előadással nyitották meg. Az idei Virvaron 12 társulat mutatkozik be a város különböző színházaiban és a belváros utcáin. Gazdag kísérőprogrammal is készültek a szervezők. Naponta versenyek és interaktív játékok várják a gyerekeket. Az érdeklődők, művészetet kedvelők a programsorozat előadásait ingyenesen tekinthetik meg.
Június 2-án a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium fődíját elnyert gyermekelőadást tűzték programra a szervezők. A Budapest Bábszínház 2014 márciusában bemutatott darabja megszólította a komoly gyermekeket és a gyermeklelkű felnőtteket is, a maga szép, sokatmondó szerelmes keretbe zárt történetével. Ez a mese Gimesi Dóra írónő, a Budapest Bábszínház vezető dramaturgja mesekönyvéből származik, egy történet az ötből.
„Az óriásokról tudni kell, hogy réges-régen a hegyekben meg az erdőkben éltek, sziklából volt a válluk, mohából a szemöldökük, és szabadon jártak a világban. Fiatal volt még akkor az emberiség, és az óriások vigyázták az álmát. Nagy viharok idején például felálltak a hegytetőre és megfogták a villámot, nehogy a falvak házaiba csapjon. Máskor meg, amikor sokáig nem esett az eső, kicsavarták a felhőket, hogy az emberek szomjan ne haljanak. Amikor aztán az emberiség cseperedni kezdett, nem kellett már többé vigyázni rá. A világ egyre kisebb lett, az erdők megfogyatkoztak, az óriások pedig beköltöztek a városokba. Nem járhattak többé szabadon, lábuk belegyökerezett a földbe, gerincük lépcsőház lett, szemük ablak, mutatóujjuk villámhárító” – írja Gimesi Dóra varázslatos meséjében.
Ezt a történetet vitte színre a Budapest Bábszínház a szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közösen, Hannus Zoltán egyszemélyes, 16 figurát megformáló alakításában, Kovács Petra Eszter rendezésének nyomán. A két panelházról nagyon hamar kiderül, hogy tulajdonképpen földbe gyökerezett lábú óriások. Az egyik házzal megismerkedik egy csillagász, aki éjjel egyedül kémleli az eget. Fokozatosan kiderülnek a titkok a házakról, a lakókról, valamint a gondról, hogy miként találkozhat két földbe gyökerezett óriás, s hogy tud két egymásba szeretett óriásház egybekelni. Ezt oldja meg a mesében a csillagász.
A rablók a fikusz zsákmányértékéről tanakodnak – Hannus Zoltán kelti őket életre (Fotó: Budapest Bábszínház)
Miután a tízemeletnyi lakóközösség sorsát bemutatja, olykor többszemélyes beszélgetéseken, fény- és hangtechnikákon, kitűnő és gyakorlatias díszleten keresztül, sikerül beteljesíteni a szerelmet. A két érzelmekkel fűtött óriást ‒ ami Jankó esetében villanykimaradással, Etelka esetében beázással jár ‒ elválasztó Duna bárányfelhővé változik, hogy szabadon egymásba simulhassanak az óriások, miközben a párhuzamos emeleten élő emberek kapcsolatai és közös sorsuk boldogsággá növi ki magát.
A kassai közönség a darab 90. előadását élvezte a Tháliában
Hannus Zoltán színművész elmondása szerint eleve egyszemélyes produkciónak induló munkáról van szó. A Tíz emelet boldogság nagyon sokat játszott előadás a fővárosban, valamint Szombathelyen, tájolt fesztiválokra megy és kimagasló eredményeket ér el. „A Tíz emelet boldogság úgy jön össze, hogy két ötemeletes panelház minden szintjén lakik valaki, az összes lakóval megismerkedik a néző. Játszom én mindent: idős mozgássérült nénit, önmagával sakkozó bácsit, magánnyomozót, rablót, házmestereket, szerelmes fiatal lányokat, gyermekét egyedül nevelő anyukát.” Ezekben a pillanatokban a csillagász eltűnik, hiszen az egyes figurák hangjaként szólal meg. A bábokat Hannus Zoltán kelti életre, 16 sorsot jelenít meg, melyek jelenlegi állapota szólal meg, nagyon sok függetlenítéssel.
„Én sok évvel ezelőtt egy olyan színháznál dolgoztam, mely sok mindenkinek játszott, különböző műfajú előadásokat. Minden évben készítettünk egy gyermekelőadást is. Az ott töltött több mint tíz év alatt beletanultam a bábmozgatásba. Később, szabadúszó színészként bejártam az ország bábszínházait. Öt évvel ezelőtt keresett meg a Budapest Bábszínház igazgatója” – nyilatkozta a művész, akinek tapasztalata szerint
egy bábelőadás mozgatóként sokkal több energiát, figyelmet és fantáziát igényel, mint egy élő színházi előadásban való részvétel. „Nagyon sok technikája van ennek, nagyon sok apróságra kell figyelni. A jelen időben lévő játék alatt is gondolni kell arra, hogy a következő mozdulat milyen lesz. Ez egy olyan többrétegű feladat, amely kihívás számomra. És az összes előadásunk 80 százalékában különböző kihívást jelent. Ez még mindig ébren tartja az érdeklődést” – mondta Hannus Zoltán.
Saját szobájában töpreng az egyik lakás lakója, aki kutyát szeretne. Hannus Zoltán színvonalasan alakítja a figurát (Fotó: Budapest Bábszínház)
A darab óriás hősei szerelmesek, ami rengeteg kalamajkához vezet. Hatalmas nevetések és könnyek kísérik történetüket. Szerelmes házakban lakni nem mindig kényelmes dolog, hiszen rengeteg váratlan esemény történhet a lakókkal. Jankó, az óriásfiú, és Etelka, az óriáslány egymásra találásának szálán fut a mesés előadás.
A színpadi adaptáció Veres András érdeme, a babaházra emlékeztető gyönyörű díszlet Grosschmid Erik, az autentikus bábok pedig Bartal Kiss Rita munkáját dicsérik. Az előadásban nyújtott teljesítményéért Hannus Zoltán a Magyarországi Bábszínházak XII. Találkozóján a Magyar Bábművészek Szövetségének különdíját kapta.
Az utóbbi években az tapasztalható, hogy egyre inkább nyílik ki ez a műfaj. „A bábszínház nem feltétlenül jelenti mindig azt, hogy a színpadon lévő emberek bábot mozgatnak. Talán inkább azt jelenti, hogy a rekvizitekből, díszletelemekből, fényekből, hátterekből gazdálkodik. Bármiből, ami animáció lehet, ami jelentést tud formálni. Nem feltétlenül csak antropomorf bábokat kell megmozdítani. Bármi, ami formájában, képzőművészetében jelentést hordoz, az már része a mai bábszínháznak” – osztotta meg velünk véleményét Hannus Zoltán.
