A magyarországi Szent Korona Szövetség augusztus végén „Cum Deo pro Patria et Libertate” jelmondat alatt egy egyhetes ifjúsági utazótábort és konferenciát tartott Szlovákiában és Lengyelországban érintve a fejedelem egyes jelentősebb tartózkodási helyeit.
Idén volt 300 éve, hogy gróf Károlyi Sándor kuruc főgenerális 1710. április 30. a majtényi síkon 12 000 főnyi hadával letette a fegyvert, majd gróf Pálffy János tábornaggyal, császári főparancsnokkal és III. Károly király megbízottjaval megkötötte a Szatmári békeszerződést. Ezzel az aktussal lezárult II. Rákóczi Ferenc 1703-tól tartó szabadságharca.
Az utazótáborra és vándokonferncára Magyarország Honvédelmi Minisztériuma nyújtott anyagi támogatást. Az út szervezésébe a Nobilitas Carpathiae civil szervezet is aktívan bekapcsolódott, mégpedig a történelmi nógrádmegyei tagozata által, amely a szlovákiai útvonal programját állította össze és kivitelezte.
Az egy hétig tartó utazó tábor és konferencia során a résztvevők meglátogatták többek között II. Rákóczi Ferenc Borsiban található szülőházát, a fejedelem sírhelyét a kassai dóm altemplomában, a jaroszlawi (Lengyelország) Rákóczi kastélyt, ahol magyar és lengyel nyelvű emléktáblát helyeztek el (ismeretes, hogy a vezérlőfejedelem 1703-ban innen idult el a magyar szabadságharcba). Zakopanéban tisztelegtek Micislaw lengyel nemzeti hős emléke előtt, majd visszetérve Szlovákia területére a Füleki várat tekintették meg.
Az utazás utolsó napján, azaz augusztus 27-én szombaton a losonci református templomban nagyszabású konferenciára került sor nagytiszteletű Miklós István esperes jelenlétében.
Az ünnepélyes zászlós bevonulás és himnuszok eléneklése után Erdődy Ferenc, a Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezet nógrádmegyei tagozatának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Bevezető beszédében elmondta, hogy „Gróf Bercsényi Miklós, a kurucok hadvezére itt, Losoncon adta ki felhívását a losonciakhoz és a nógrád-megyeiekhez, hogy sorakozzanak fel a szabadságharc zászlaja alá. Egy ideig itt, Losoncon volt a kuruc hadsereg központi élelmezési raktára és gyűjtőhelye.” Továbbá kiemelte, hogy Bercsényi Miklós felhívására gróf Ráday Pál is csatlakozott a kurucokhoz, aki a fejedelem kancellárja és rangos diplomatája volt.
Miklós István református esperes mint házigazda sok szeretettel üdvözölte a Szent Korona Szövetség országos vezetőségét, jelenlévő tagjait, a székely ifjúság képviselőit és a losonci testvéreket, akik eljöttek erre a megemlékezésre. Ismételten kiemelte a bevezetőben elhangzott szavakat Ráday Pálról, aki itt született Losoncon, ebben a templomban volt megkeresztelve és a városban van eltemetve. Hivatkozva életművére és személyiségére felhívta az ünneplő gyülekezetet, hogy ezt a megemlékezést egymás iránti bizalommal és Istennek tetsző alázattal tegyük meg.
Kiss Imre, Szent Korona Szövetség elnöke szólt a Szent Korona jelentésőgéről. S ahogyan fogalmazott a Szent Korona Szövetség Istenért, a hazáért dolgozik, s most amikor 300 esztendőre tekintünk vissza, nem a szabadságharc végét, hanem magát Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelmet kell ünnepelnünk. „Az ő példája hasson át benneteket, mindenkit, minden keresztény magyart, hogy ne csak az én egyéni dolgomat érezzem, hogy nemcsak azért vagyok a Földön, hogy én itt jól szórakozzak, s jól érezzem magam, hanem olyan dolgokat tegyek, amiért halálom után az Isten kinyitja azt a kaput, ami az örökkévalóság.” – biztatta a jelenlévőket Kiss Imre.
Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae országos elnöke a fejedelemről mint nemes emberről, politikusról és államférfiról tartott előadást. „II. Rákóczi Ferenc felismerte a kor kihívását és felismerte saját szerepét benne, mert a nemesi rangjából adódó kötelességeit komolyan vette, mert igaz hazafi volt. Tudatában volt annak, hogy a magyar nemességnek nem a nemzetiségi tényező a közös nevezője, hanem valami más, ami a nemzetiség felett áll úgy, ahogy azt Verbőczy István az Opus Tripartitum című könyvben fogalmazta meg: ‘a valóságos nemességet hadi szolgálatokkal és egyéb érdemekkel szerzik és birtokadományozással erősítik meg.’ Tehát a nemességet nem formálisan, holmi törvény adta kinevezés vagy más jogügylet alapján szerzik, hanem tényleges, a haza érdekében tett hadi és egyébb érdemek alapján. II. Rákóczi Ferenc családjában ezek az érdemek eleve adva voltak” – hangzott el a Nobilitas Carpathiae civil szervezet országos elnökének előadásában.
Berényi Margit, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet kulturális bizottságának elnöke tájékoztatta a konferencia résztvevőit a szabadságharc jelentős felvidéki eseményeiről. „Minden cselekedetem célja kizárólag a szabadság szeretete volt, és a vágy, hogy hazámat az idegen járom alól felszabadítsam. E gondolatok jegyében a ‘Cum Deo pro Patria et Libertate’ jelszót tűzte ki a szabadságharc zászlajára” – mondta Berényi Margit, majd felidézte az egyes harci sikereket, de egyben kudarcokat is. Utalt arra, hogy Érsekújvár II. Rákóczi Ferenc felkelésében fontos szerepet játszott. A kuruc idők egyik legtragikusabb eseménye, az áruló Ocskay László tábornok sorsa is itt pecsételődött meg. Jávorka Ádám az érsekújvári helyőrség hadnagya a nagyságos fejedelem egykoron volt „villámát”, a császár hűségére átállt Ocskay Lászlót – koldusnak álcázva – élve elfogta, majd Érsekújvárra vitte. Itt a Csajághy János brigadéros elnökletével összeült haditörvényszék Ocskayt előbb karóba húzatásra, végül – Ocskay Sándor közbenjárására – kegyelemből pallos általi halálra ítélte. Kivégzésének helyét a főtér kövezetében emléktábla jelöli. Berényi Margit a következő szép gondolattal fejezte be előadását: „Sorsában szerencsés a nép, amelynek Rákóczi Ferenc példaképét állítja a történelem, erkölcsi ereje példát mutatott a múltban, és példa értékű a jövőben is.”
Böszörményi István tanár előadásában Ráday Pált idézte, s érdekes székely-felvidéki kapcsolatokra világított rá. Ezt követően meghallgathatták a kuruc tárogatót, Petőfi Sándor: Rákóczi című versét. A himnuszok eléneklését követően az érdeklődők megtekintették a losonci református templomban a gótikus templom maradványait, az udvaron pedig a marosvásárhelyi fiatalok perdültek táncra, majd felcsendült a himnusz, s az ünneplők közösen imádkozták a Magyar Hiszekegyet. A résztvevők átvonultak a helyi temetőbe, ahol Ráday Pál síremlékénél rövid koszorúzási ünnepséget tartottak. Itt először Böszörményi István losonci helytörténész méltatta az elhunyt szerepét és érdemeit a szabadságharcban. A megjelent társadalmi szervezetek nevében a Szent Korona Szövetség és a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének képviselői elhelyezték koszorúikat. A megemlékezés a Szózattal ért véget.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_5.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_6.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_7.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_8.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_9.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_10.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_11.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_12.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_13.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_14.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/08/29996_15.jpg” width=”200″ height=”106″ title=”Losonc” }Losonc{/japopup}
Práznovszky Miklós, Felvidék.ma