Az euróövezeti mentőcsomaggal kapcsolatos harcot Sulík nyeri meg, Dzurinda Figeľlel és Bugárral egyetemben pedig elveszíti azt és visszakozniuk kell.
Az első mentőcsomag megemeléséről és a Görögországnak nyújtandó második támogatásról folytatott szlovák vitának új frontvonala van. Mikuláš Dzurinda, Iveta Radičová, Ján Figeľ és Bugár Béla Berlin és Brüsszel oldalán állnak, sőt ugyan kártyával a kezében, de még Robert Fico is. És támogatja őket a liberális Sme (Lukáš Fila, Peter Schutz), a baloldali Pravda (Petr Javůrek) és a centralista Trend is (Marián Leško). Velük szemben Richard Sulík, Igor Matovič és Peter Zajac áll, akiket a Hospodárske noviny (Dag Daniš) és a .týždeň támogat. Figyelemre méltó és mindenképpen elgondolkodtató jelenség.
A valaha eurorealisztikus KDH a mentőcsomag megemelésének sorsát a kormány sorsához kötötte. A kormánykoalíciónak Figeľ szerint kötelessége a mentőcsomag megemelésének és a Görögországnak nyújtandó újabb segítség megtámogatása, egyébként lehetetlen lesz „hosszú távon és felelősségteljesen” működni. Figeľ még mindig úgy viselkedik, mint egy európai uniós biztos, nem pedig úgy, mint egy szlovák politikus. És a KDH ezáltal szembemegy saját pár évvel ezelőtti politikájával. Éppen a KDH volt az ugyanis, aki – akkor egyedüliként – megkérdőjelezte az euró bevezetését. Pavol Hrušovský, annak a KDH-nak a vezetője, ma Alzheimer-politikát folytat, s az egykori nemzeti vonal ma inkább Figeľ biztos felé hajlik. De hogy milyen mélyre süllyedt a KDH, legjobban Daniel Lipšic szemlélteti. A párt és az állam együttes európai politikája valaha tandemet alkotott nála. S bár a nézeteit nem változtatta meg, a kormányülésen most is a mentőcsomag ellen szavazott, pártja és a kormány európai politikájára semmilyen befolyása sincs. Lipšic, annak idején sok jobboldali választópolgár reménysége, ma már csak egy fogatlan oroszlán. Pár év és nyugodtan jelöltetheti magát az Európai Parlamentbe.
A gyufás fiút Bugár Bélának hívják. Ő volt, aki az euróövezeti mentőcsomagról való szavazás és a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazás összekapcsolását javasolta, amivel gyakorlatilag az egész ellentétet teljesen feleslegesen kiélezte. Hiszen a koalíciós megoldás már az asztalon volt: várni decemberig, amikor a Ficóra gyakorolt nemzetközi nyomás annyira megerősödik, hogy a koalíciónak már nem lesz szüksége Sulík, Zajac és Matovič szavazataira. Opportunista és alibista módszer, de Fico lett volna az egyetlen, akit orrba vághatott volna. Bugár azonban elszabadult, és a mentőcsomag megemelésének koalíciós kritikusait „az ország kártevőinek” nevezte, s csak tovább öntötte az olajat a tűzre. Kritizálja őt ezért saját klubtársa, Peter Zajac is, Bugár mögött tehát nem áll a teljes frakció. Ki tudja, vajon mit gondolhat Ivan Švejna, a Most-Híd gazdasági alelnöke és a liberális Hayek Alapítvány egyik meghatározó arca? Azt mondanám, hogy saját rabszolgaságba vezető útját élheti meg.
De Ivan Mikloš Dzurindával és Radičovával egyetemben is szeretné megtörni Sulíkot. Végső soron ez érthető is. Dzurinda, Mikloš meg Radičová is mindeddig szófogadó hívei voltak Merkel kancellár asszonynak. Ott voltak a második mentőcsomagról és a Görögországnak nyújtandó újabb támogatásról folytatott vitákon. Hasonlóképpen, mint Fico az előző választási időszakban, ők sem nyitottak erről vitát a parlamentben, és a „Németországgal tartani” stratégiához tartják magukat. A Miniszteri Tanácson való eddigi megnyilvánulásaik alapján kötelezettséget vállaltak, hogy a második mentőcsomagot és a Görögországnak nyújtandó újabb segítséget megtámogatják. Egyikük sem képes Berlinben nemet mondani.
Azzal tehát, hogy most azt üzenik Sulíknak, hogy támogassa meg ő is a második mentőcsomagot, és akkor nem kell a Görögországnak nyújtandó újabb támogatás mellett szavaznia, politikai csalást követnek el. Még pedig két okból kifolyólag is. Először is azért, mert az SDKÚ támogatja Görögország megsegítését és eközben Fico pártjának támogató szavazataira támaszkodik majd, másodszor pedig azért, mert a második mentőcsomag értelme éppen a Görögországnak nyújtandó újabb támogatás, illetve Portugália megsegítése. Olaszország, Spanyolország vagy Franciaország megsegítésére ez a csomag túlságosan kicsi.
De térjünk vissza a hazai politizálásra. A kérdés az: meg tudja-e törni Dzurinda Figeľlel és Bugárral egyetemben Sulíkot és rá tudják-e kényszeríteni, hogy a mentőcsomag mellett szavazzon. Ha ez bekövetkezik, akkor az egyetlen fegyver, amellyel a régi csapat rendelkezik, a szavazás összekapcsolása a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazással. De valóban felhasználhatják ezt a fegyvert? Én úgy gondolom, nem. Félni fognak ugyanis attól, hogy megbukik a kormány. És Radičová sokkal inkább, mint Sulík. Végül is ki kockáztat többet? Az SDKÚ vagy az SaS? Bugár vagy Zajac? Figeľ vagy Matovič? Kinek a számára elképzelhetetlenebb az ellenzékbe vonulás (mert erről van szó)? Ki van inkább rászorulva a további kormányzásra – Dzurinda Miklošsal vagy Sulík Miškovval?
Lehet, hogy az utóbbi három napban Sulík egy kicsit idegesebb lett, de összességében véve szabadabban viselkedik. És végeredményben Dzurinda és Mikloš még valamit tudnak. Ha Sulíkot mégiscsak megtörnék, és az SaS a kormány megmentése érdekében megszavazná a második mentőcsomagot, vajon hogyan nézne ki a még hátralévő három év a kormányzásból? Dzurinda nagyon jól emlékszik még arra, hogy Sulík hogyan támadt rá a választások előtt mozgósítva ezzel a választópolgárokat. Az SaS most egyetlen szóval sem kritizálja Dzurindát, ami segít is az SDKÚ vezérének. De ez a kártya könnyen felüthető újra. És Dzurinda ennek nem lehet a nyertese. Más szavakkal az SDKÚ-nak, KDH-nak és a Mostnak tudnia kell, hogy ha meg is törik Sulíkot, sokat nem érnek el vele, a görög hitelek nagyon sokba kerülnének nekik.
A végszó tehát az, hogy a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazás nem megoldás és nem is lesz az. Az SDKÚ számára ugyanis nagyobb a tétje, mint az SaS számára. Bugár, Dzurinda és Figeľ hibát követtek el. Elfelejtették, hogy nem Sulíkra és Zajacra kell lőniük, hanem Ficóra, és ez visszaüt. Richard Sulík kezében van ugyanis a tromf.
Felvidek.ma, .týždeň, dé
