Önmagát foglyul ejtő emberiség. Korunk gondolkodói Nyugaton és Keleten, Északon és Délen többé-kevésbé hasonlóképpen írják le a digitális világkorszak emberiségének, népeinek, társadalmainak helyzetét. Hiszen a veszélyek globálisak. A természetet évtizedek óta brutálisan kizsákmányoló profitőrület vezetett oda, hogy a natura kimondva-kimondatlanul eljutott arra a pontra, amikor azt érzékelteti: ELÉG – EL-ÉG!
Az emberi zsarnokság elleni protestálásként úgy támad ránk, amire nem volt felkészülve az egyre elkényelmesülő emberiség. Földrengések a mélyben elkövetett tengeralatti atomkísérletek több évtizedes roncsolásaival szemben, poláris jéghegyolvadás a kíméletlen szén-dioxid kibocsátás ellenhatásaként, cunamik és villámviharok, tornádók és elsivatagosodás.
A természet védekezik, ahogy tud, s ez mindig ellenünkre is történik. Az a teremtett világ, aminek létrehozásakor Isten így szólt: JÓ, egyszerre szépnek és hasznosnak, célszerűnek, emberfogadónak és embermegtartónak, emberi jelenlétre méltónak minősítve keze alkotását, elveszítette toleranciáját velünk szemben.
Tudatosítva, előbb mi, emberek léptük át a natura, a kreáció, a teremtett világ láthatatlan törvényhatárait. És a mai gondolkodók, filozófusok, jövőkutatók, biokémikusok, teológusok és a mesterséges intelligencia szakértői is érzik: veszélyzónába érkezett az emberiség. A klimatikus vészhelyzet mellett sok minden felütötte a fejét, Covid, a mikrovilág lázadása ugyanúgy, mint a makrovilágé. Ez az önmagához képest is éretlen emberiség válasza?
Amikor Pál hitbeli bölcsességéből: Mindent szabad nékem, de nem minden használ, csak az első mondatrészt hajlandó felfogni… A következmény az élet, a személyes sors foglyul ejtése a cinizmus, a másikat puszta eszközzé degradáló viselkedéskultúra hiánya, a kiégés és a digitális Egyiptomba tömegesen igényelt visszamenetelés, amikor a húsosfazekak, a gasztronómiai hedonizmus szintjére lejt le a szükségletek mértéke. Vagy hogy a digitális szuterénokkal, latrok barlangjaival, darknet, fakenews támadások felszaporodásával kell szembenéznünk?!
Már óvodai szinten az abszolút tisztátalan kötőszavas káromkodások kommunikációs töredékeire hull a beszéd, s milyen közösségek nőnek ki ebből?
És a mindenkinél többet tudás gőgje, amint műveletlen, szakképzetlen tömegek vagy elitista fehérgallérosok mondják meg a tuttit. Kész csoda, hogy még képes túlélni önmagát ez a mind súlyosabb sárlavinákkal – fizikai és szellemi, lelki és verbális értelemben is – terhelt, önmagát foglyul ejtő emberiség.
A pneumatikus reflexió, a „Szentélek-radar” és a Lélek-kiáradás életfontosságú. Még soha nem volt akkora szükség, ha ennek igényét embermilliók nem is érzik, mert a sárdagonya, az egyiptomi létszint is jó nekik, szóval soha ekkora szükség nem volt arra, hogy valaki a szívünket, aminek teljességéből szól a száj, megmossa vízterápiával, Lélek-terápiával, tisztába tegye, mint csupasár vagy csupapor autóját a gazdája.
Még soha ekkora néma kiáltás nem szállt az égre a természet jajaként, mint ma.
Itáliától Spanyolországon, Ukrajnán át egészen Haitiig vagy Pakisztánig. Tűz, víz ég felettünk, a föld alattunk, ezek a néma fohász és a néma vád kifejezői. Nem véletlen, hogy évtizedek óta próbálja az emberiség hívő, keresztyén része világméretekben keresni és megtalálni a kapaszkodókat, a lelki ugrópontokat, ahonnan nagyot dobbantva, átrepülhet egyénileg és közösségileg is a bajokon – tudatilag. Nem úgy, hogy maga mögött hagy mindent, utánam a vízözön-felelőtlenséggel, hanem Nóé példájával. Lélekben és észben átugorva a sokasodó és közeledő katasztrófákat, de egyben keresve a megelőzés, az elhárítás, a még menthető bárka-technikát és egy új, katasztrófa leküzdő emberiség szolidáris modellje, bárka-család modellje felé tartva. Akár akarja, akár nem, nincs más út.
Egyszerű közösségi és személyes Lélek-Élet-keresés. A pneumatikus reflexió segít abban, amivel a természet visszacsapásai, az emberi lejtmenetek közben is protestáló lendülettel kerekedhetünk felül legalább lelki és tudati szinten azon, ami van, s aminek nem kellene úgy lennie, ahogyan van. Lukas Vischer svájci lelkész még a Római Klub világtraverzeket ingató jelentése idején összeállította a református világkeresztyénség, a modern kor Nóéinak Lélek sugallta tervezeteit, különös lelki, pneumatikus aktivitásának dokumentumait. Ezek az Apostoli Hitvallás és a Heidelbergi Káté, az Augsburgi Hitvallás, a Westminsteri Hitvallás és más klasszikus hitvallások mellé odatették az aktuális világhelyzetben hittel és hitből, a Biblia világtörténelmet körvonalazó iránytűmutatása mellé a maguk status confessioját, az adott téridői hitvalló nyilatkozatokat. Ebből szemlézünk most, kifejezetten a Szentlélek munkájának értelmezésére vonatkozó mondatokat, égi mentőövöket.
Az afrikai Zambiai Egyesült Református Egyház azt fogalmazta meg 5 évtizede már, hogy a Szentlélek von bele minket a Krisztusban kapott üdvösségbe, boldogságba és boldogulásba. Ő teremt közösséget az élő Krisztussal.
A Szentlélek az, Aki minden jó ajándékban részeltet minket, kivált az Ige, a sákramentumok és az imádság boldogsághozó eszközeiben. Hitvalló egyházalkotmányukban erre is figyelmeztetnek: az egyház minden ember számára családot is jelent, ahol a családtagok, a hívők Isten hívására válaszolnak, mint gyermekek. Közösségüknek csak egyetlen feje van, a Király Jézus Krisztus.
Jézus Krisztus Madagaszkári Református Egyháza hitvalló nyilatkozatban tesz hitet a Szentlélek mellett, aki az Atya és a Fiú Lelkeként tisztítja meg az emberi szíveket és ad kimenekedést az egyiptomi evés-ivás létszintjéből. Ő a tanító, aki megmagyarázza Isten Kijelentését. A Szentlélek az, Akire figyelve az egyház késszé és képessé lesz arra, hogy korrigálja önmagát és reformálni hagyja magát a Szentírás mértéke szerint.
Különös, hogy számos új vagy újabb, alig 100 éves ázsiai, afrikai református egyház érezte szükségét ilyen és hasonló hitvalló iratok elkészítésének és közegyházi hitvallássá tételének. Ahol a Lélek szele fúj, ott valóban képessé válnak az emberek arra, hogy megújuljanak értelmük lelke szerint, azaz gondolkodásukat is áthassa a Szentlélek. Így lelkessé, mások lelkének terheire fogékonnyá, testvéri, támogató, segítő közösséggé, kommunióvá tudnak válni.
Ez az élmény sok Európán kívüli, nem csak református közösséget hat át ma is, igazi pünkösdi tavaszt árasztva jótékonyan az olykor mostoha körülmények között élő lelkekre. Ez az első pünkösdre emlékeztető nagy Lélek-mozgás ma is jelen van a világon, amikor egyes teológusok, hívő gondolkodók az egyház harmadik világkorszakáról, a pneumatikus, Szentlélek vezérelte, végső világkorszakról tanítanak, írnak, prédikálnak. Úgy tűnik, mintha Isten tovább vonult volna Európából új szigetek, Afrika, Ázsia, Latin-Amerika felé.
Kétségtelen, a nagy karizmatikus, Szentlelkes ébredések korát éljük, főleg Afrikában, ahol százezrek térnek oda az életet jelentő Úrhoz hetente.
Nem véletlen, hogy a lelki tavaszt, a pneumatikus világkorszakot megérző, igen erős Amerikai Presbiteriánus Egyház ugyancsak időről-időre kiad Hitvalló Nyilatkozatot. A legutóbbiban egész fejezetet (V. fej.), öt oldalt szentel a Lélek lényegének, személyének, munkájának. Nyolc alfejezetben mondják együtt a vallástételt:
1. A Szentlélek maga Isten, Aki a világban és a világért működik.
2. A Szentlélek az, Aki megújítja a hívők közösségét.
3. A Szentlélek az, Aki minden fajból, osztályból, nemzetből elhívja azokat, akiket hívőkké formál.
4. A Szentlélek az, Aki segíti a megtérőket abban, hogy eljussanak a hit nagykorúságára.
5. A Szentlélek az, Aki a keresztyén közösségeket jó közösségként megtartja, oltalmazva mindenkit attól, hogy elitcsoportokat képezzenek az egyházban és másokat lenézzenek.
6. A Szentlélek az, Aki egyesíti lélekben a keresztyén egyházakat, hogy a sokféleség többé ne vezethessen konfliktusokhoz és feszültségekhez az egyházak, keresztyének között. Egyben Ő az, aki a lelki uniformizálódástól, elszürküléstől is megóv.
7. A Szentlélek szabad és szabadnak őriz meg egyházakat és hívő embereket is.
8. A Szentlélek egy az Atyával és a Fiúval, együtt magasztaljuk őket.
Miközben természeti és emberi katasztrófák fogják vissza szemünket a messzelátástól, a lényeglátástól, a Szentlélek látó szemeket ajándékoz. Így észrevehetjük: állandó nagy mozgásban van a világtörténelem, s ebben a történelemben Isten Lelke szabadon árad, életet lehel közösségekbe és egyénekbe és feltartóztathatatlan irgalommal, szeretettel vezeti népét, egyházait a világban az üdvösség, a beteljesülés felé. Ezért fohászkodhatunk így ma is gyönyörű epiklézisszel, amit Hrabanus Maurus (776-856) jegyzett le egyetemes pünkösdi imaként:
Veni, Creator Spiritus!
– Jöjj, Teremtő Szentlélek, látogasd meg tiéid értelmét, töltsd be őket kegyelmeddel, akiket magadnak teremtettél. Tisztítsd meg szívünket, ajkainkat, beszédünket, és végy ki a puszta testi élvezetekből életemelő, életmentő látásokkal, személyes és közösségi hitvallásokkal.
Veni, Creator Spiritus!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
