Újabb restauráláson esett át a komáromi Szentháromság-szoborcsoport

A szoborcsoport ünnepélyes átadására és újraszentelésére július 31-én 14 órakor kerül sor az emlékmű előtti téren. A restaurátorok, Csütörtöki András és Mézes Árpád vallanak a felújítási munkálatokról. 

A nemzeti kulturális műemlékké nyilvánított Szentháromság-szobor kiemelkedő értékkel bír Komárom műemléki övezetében. A szobrot már több alkalommal újították, 1803-ban cserélték ki a barokk oszlopot tardosi mészkőre, amely Mária megkoronázását és a Szentháromságot ábrázoló szobrokat tartja. A legvalószínűbb, hogy az addigi barokk oszlop úgy megrongálódott az 1763-as földrengés során, hogy végképp szükségessé vált a cseréje.
1870-ben, majd 1927-ben, majd a múlt század 70-es éveiben is „restaurálták” a szoborcsoportot, de ez szakmailag megfelelőnek korántsem mondható. Az első, komolyabb szakmai restauráláson 1991-92 között esett át a műemlék és akkor is, ahogyan most, a fő restaurátorok egyike Csütörtöki András volt.
2013-ban Komárom Város vezetése úgy határozott, hogy saját költségvetéséből restauráltatja az impozáns szoborcsoportot. A tavaly kiírt pályázatot Csütörtöki András és Mézes Árpád szobrász-restaurátor művészek nyerték meg. Mindketten a Szlovák Restaurátor Kamara tagjai.
Csütörtöki András Komáromban él és alkot. A körmöcbányai Iparművészeti Középiskola után a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Restaurátori Tanszékén végzett 1988-ban szobor-restaurátor szakon. Ezt követően 2 évig a pozsonyi Iparművészeti Központ szakrestaurátora volt. 1991-től önálló restaurátor.
Mézes Árpád kőszobrász szakon végzett a pozsonyi Iparművészeti Középiskolában, majd 1987-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolában.  Az Állami Restaurátori Műtermek alkalmazottja volt 1991-i, rozsnyói műtermekben, majd ezt követően szabadfoglalkozású restaurátor művészként a mai napig. Zselízen él és alkot.
Csütörtöki András és mostani kollégája, Mézes Árpád a Felvidék.ma érdeklődésére elárulta, hogy miért volt szükség 22 év elteltével újabb restaurálásra.
„Húsz év sok idő egy 300 éves kőnek, ennyi idő alatt jelentős grafitréteg rakódott le a kő felszínére, amelyet a levegő szennyezettsége okoz. Főleg azokon a részeken, ahol víz éri, tulajdonképpen a víz köti le ezt a szennyeződést. Ezt a megkövesedett réteget kellett vékonyítanunk, teljesen eltávolítására nem volt szükség. A másik típusú, biológiai szennyeződést pedig a mohák okozzák, amelyek beletelepszenek a kőbe és kikezdik azt.
Jelen esetben mészkőről van szó, ez szivacsként szívja a vizet. Szent Rozália szobra volt ebből a szempontból a legrosszabb állapotban, hiszen fekvő szobor lévén, állt alatta a víz, a kő pedig csak itta magába. Jelen restaurálással megoldottuk ezt a problémát, a szobrot kijjebb emeltük, a vízszintes talapzatra műgyanta-kvarchomok keverékéből bizonyos réteget vittünk fel, hogy esése legyen, ezáltal elfolyhasson a víz”- vázolta Mézes Árpád.
„Feltétlenül szükséges volt már a felíjítás” – tette hozzá Csütörtöki András, majd így folytatta: „Az ilyen típusú és korú osztrák kőbányákból származó mészkőből készült műemlékeken 4-5 évente érdemes elvégezni a karbantartást, tisztítást. Esetemben különleges ez a szoborcsoport, hiszen 22 évvel ezelőtt ezzel kezdtem a restaurálási pályafutásomat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy 1992-ben ez volt az első szakmai restaurálása ennek a műemléknek.
Sokszor volt szakszerűtlenül tisztítva, 1927-ben például az összes festékréteget eltávolították róla, ugyanis ezek a szobrok a barokk ideálnak megfelelően eredetileg színezettek voltak. Ezt követően 1971-ben volt egy nagyobb felújítás, főleg ami Szent Rókust illeti. Pontos adataink nincsenek, de valamikor az 50-es 60-as évek fordulóján vandál módon ledöntötték a talapzatról és több darabra tört. Ezt 1971-ben cement darabokkal rakták újra össze, az igényesség legapróbb jele nélkül.
Az 1991-92-es restaurálás állagmegóvásnak indult, a rossz, másodlagos beavatkozásokat kellett elsősorban eltávolítanunk. Addig ez a kő konzerválva sem volt soha. Most adatott meg, hogy részletekbe menően restauráljuk, kihasználva művészi tudásunkat, és kiélve művészi ambícióinkat.
Kompozíciójában is hiteles barokk szobrot szerettünk volna, azzal a dinamizmussal, amely oly jellemző erre a művészeti stílusra. Mivel fejlődik, változik a műemléki metodika is, az ezt megelőző restaurálás során nem tartottuk fontosnak kiegészíteni a szobrokat, nem is ez volt a cél. Ma már ott tart a restaurátori szakma és a műemlékvédelem is, hogy megengedett az ilyen léptékű beavatkozás, mint ami a Szent Rókus szoborral kapcsolatban is történt” – magyarázta Csütörtöki.
„Régi fotók alapján rekonstruáltuk Szent Rókust”- mondja Mézes Árpád. „A kőfelületek megtisztítása után következett a legrosszabb állapotban lévő szobor. A barokk mozgalmasságot figyelembe véve megformáztuk Rókus fejét, nyakát és a jobb kezét is meghosszabbítottuk. Különös gondot fordítottunk az attribútumaira – a botra és a kutyára. Ezek már az első szakmai restauráláskor is hiányoztak” – emlékeztetett.
Érdekességnek jegyezte meg, hogy a pestisből angyal által kigyógyított vándort, Szent Rókust egy kutya látja el kenyérrel, ezért ez az állandó attribútuma. A kutya az ábrázolásokon elsősorban pozitív jelentéseket hordoz: igazság, béke, irgalmasság.
„Hiteles forrásként a régi, múlt század eleji fotókat sem használhattuk, ugyanis ezeken alig látszott, illetve csak egy sötét folt utalt arra, hogy Rókus lábánál lehetett egy kutya. Szerencsére a feltárás során megtaláltuk a kutyus két hátsó lábát. Ebből kiindulva két héten át formáztuk agyagból, majd műkőből kiöntöttük. Mivel köztéri szoborról van szó, itt az elsődleges szempont az esztétikum, a harmónia. Nem kell külön megkülönböztetni a régi és az új elemeket. A laikus nagyközönségnek a legfontosabb a benyomás, a látvány. Valószínűsítjük, hogy nagyobb lehetett a szóban forgó kutya, de nem tudjuk biztosan” – nyilatkozta Mézes Árpád.
„Ebben az esetben kompromisszumot kellett kötnünk, egy ilyen léptékű rekonstrukció egy a variánsok közül. Mi, Árpáddal most úgy döntöttünk, hogy egy kevésbé hangsúlyos, méretében visszafogott kutyát formázunk meg, de megformázzuk, mivel eredetileg is a kompozíció része volt.
Ez egyébként kellő kreativitást is igényelt a restaurátor-művész részéről. Természetesen meg kell még említenünk, hogy a fém részeket és ahol volt aranyozás, ott a szentek attribútumait is újrafestettük” – hangsúlyozta Csütörtöki András.