Eddig jóformán csak elismerő elemzéseket lehetett olvasni annak kapcsán, hogy Szlovákia átált a közös európai fizetőeszközre. Pedig már most kezdenek megmutatkozni a lépés árnyoldalai is.
Az utóbbi években Szlovákia méltán vált az újonnan csatlakozott uniós tagállamok mintatanulójává. A Dzurinda-kormány reformjainak hatására az ország versenyképessége látványosan javult, és ez által a külföldi működő tőke intenzív beáramlása 2007-re 10 százalék fölé emelkedett az exportorientált gazdaság növekedése. Az egyre jobb mutatók lehetővé tették, hogy az ország 2009. január 1-jén belépjen az euróövezetbe.
Szlovákiának az idáig megtett gazdasági lépéseiről eddig minden elemző pozitívan nyilatkozott: Szlovákia példaként szolgált arra, hogy a közös célért vállalt áldozatok belátható időn belül meghozzák az eredményüket. Ivan Šramko, a pozsonyi jegybank elnöke február végén maga is elégedetten nyilatkozta, hogy az euró stabilitást és jó likviditási helyzetet hozott. Úgy vélte, az ennek nyomán bővülő tőkebeáramlás és külkereskedelem 7–20 százalékos plusznövekedést hozhat a következő húsz évben. Ezt segítheti elő az alacsony közös kamatszint is, bár utóbbi – tette hozzá a jegybanki vezető – az inflációt az idén 1-2 százalékponttal megdobhatja.
Viszont Szlovákia gazdasági helyzetét illetően vannak aggasztó jelek is. Ezek egy része nem az eurótagságból fakad, hanem a szlovák gazdaság szerkezetéből. A nyugati recesszió hatására januárban már közel 50 százalékkal esett vissza az autógyárak termelése az előző év januárjához képest. Az ágazat súlyát jól mutatja, hogy a tavalyi utolsó negyedévben a GDP már csak 2,5 százalékkal nőtt. Ha pedig igaznak bizonyulnak azok a gazdasági becslések, amelyek szerint a világ autóipari kapacitásának 30 százaléka tartósan feleslegessé válik a válság nyomán, akkor a szlovák gépkocsigyártás még akkor is tartós nehézségekre számíthat, ha másokkal összehasonlítva továbbra is olcsó telephelynek számít.
Azzal, hogy Szlovákia belépett az eurózónába, már a csatlakozást több hónappal megelőzően is elkerülte a többi közép-európai államot érintő 20-30 százalékos valuta leértékelődést. Ennek hatására a visegrádi négyek közül a legolcsóbb munkaerő költségű országból a második legdrágábbá vált Csehország után, és már 14 százalékkal haladja meg a csoport átlagát – idézi a TASR az UniCredit elemzőjét, Ján Tóthot. Ez pedig nemcsak az új beruházásokról döntő befektetők szemében lehet fontos szempont, hanem a szlovák autógyárak beszállítóinál is. Miután egy adott országban összeszerelt gépkocsit több, részben külföldi beszállító állít elő, a magyar, lengyel, cseh exportőrök könnyen kiszoríthatják a szlovák versenytársaikat.
A belső fogyasztást is mérsékelheti az euró. Az elmúlt hetekben, hónapokban a szlovákiai vásárlók tömegesen bonyolították le vásárlásaikat a szomszédos államokban, hogy kihasználják a leértékelődő forint, zloty és cseh korona előnyeit. Vannak olyan élelmiszerüzletek, ahol ötven százalékkal csökkent a forgalom, és ha ez helyzet az egész évben fennáll, akkor az állam akár 400 millió eurós adókiesésre is számíthat. Ráadásul a korábban népszerű, de mostanra drágává váló tátrai síparadicsomok is közel 30 százalékos visszaesést jósolnak az idei évre. A hirtelen jött pénzbeli gazdagság így rombolhatja a hazai gazdaságot és ez által a munkahelyeket.
Felvidék Ma, TASR, Varga Zsolt
