A magyar történelem két jeles felvidéki személyiségére emlékező kötet jelent meg a közelmúltban Királyhelmecen „Párhuzamok – II. Rákóczi Ferenctől Esterházy Jánosig” címmel.
„Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait és amelyek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága!”
Esterházy János
„Méltó és nemes elgondolás, hogy a magyar nemzet két nagy fiának, II. Rákóczi Ferenc és Esterházy János emlékezetét őrizni hivatott emlékkonferencia és szoboravató ünnepség megrendezése után, a Királyhelmecen működő Lorántffy Zsuzsanna Társulás egy kötet megjelenésével koronázza meg eleddig is elismerésre méltó tevékenységét.” – írja előszavában a kötet egyik szerkesztője Molnár Imre.
II. Rákóczi Ferenc oly sok történelmi személyhez hasonlóan a zempléni táj szülötte. Az egész magyarság, s a Kárpát-medence más nyelvű s különböző vallású népei is vezérlő fejedelmükként tisztelték. Követték az általa küldött zászlót, melyre „Istennel a hazáért és a szabadságért” íródott. Tudták, hogy a szabadságharcban megfogalmazott célok mindannyiuk érdekét, jövőjét szolgálják. II. Rákóczi Ferenchez, személye beépült a magyar nép, s a Kárpát-medence minden népének néphagyományába. Ugyanakkor a fejedelmet is különleges szálak kapcsolták országához, népéhez. Cselekedeteit, tetteit áthatották a ma már magasztosan hangzó gondolatok: A hatalom felelősség, az uralkodás szolgálat.
Esterházy János korát megelőző politikusa volt a XX. század első felének. Még nem volt húsz esztendős, midőn a trianoni béke szabdalta szét a magyarságot. Alig harmincévesen a csehszlovákiai magyarság meghatározó történelmi személyiségeink egyike, majd vezető politikusa lett. Az általa képviselt, értékek és eszmék – emberi jogok, kisebbségdelem, tolerancia – csak a közelmúltban váltak a politikai képviselet tudatosan vállalt eszközeivé. Esterházy János helyén maradt, a jogvédő szerepét vállalta az 1939 utáni Szlovákiában is. 1945 után 12 esztendőt töltött büntetőtáborokban, börtönökben.
2007-ben II. Rákóczi Ferenc és Esterházy János szobrot kapott a Királyhelmecen. Mindkét szobor Ifj. Szabó István benczúrfalvai szobrász alkotása. A szoboravatásokhoz történelmi konferenciák kapcsolódtak. A Párhuzamok a két tanácskozás anyagát dolgozza fel. A szobrok, konferenciák s a kötet kiadásának kezdeményezője Pásztor István a Lorántffy Zsuzsanna Polgári Társulás elnöke, a Bodrogköz és Ung-vidék parlamenti képviselője volt.
A Párhuzamok címmel megjelent kötet három jól elkülöníthető részre tagolódik. Az első egységben „Tanulmányok” olvashatók. R. Várkonyi Ágnes akadémikus, Széchenyi díjas történész „Közép-Európa II. Rákóczi Ferenc politikájában” című írásában kiemelte, hogy térségben lévő országokkal való konföderáció gondolata végigkísérte a magyar politikai gondolkodást. Czigány István a Hadtörténeti Intézet igazgatóhelyettese „A Rákóczi-szabadságharc hadseregé”-t bemutató tanulmányában kiemelte, hogy a szabadságharc legfontosabb társadalmi és gazdasági bázisa mindvégig Felső-Magyarország illetve a Tiszántúl volt. Tamás Edit sárospataki történész-főmuzeológus „II. Rákóczi Ferenc és Sárospatak” című tanulmánya a család birtokközpontját, a szabadságharc egyik politikai központját mutatta be. Balassa Zoltán kassai újságíró, történész „Kassa és a Rákócziak” című írásában a XVI-XVIII. századi történetét tekintette át a városnak. Mészáros Kálmán a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze „Az Esterházyak a Rákóczi-szabadságharcban” című írása a család felnőtt tagjainak szabadságharcban játszott szerepét foglalta össze.
A kötet második egységében „Emlékbeszédek” idézik fel a királyhelmeci Rákóczi és Esterházy ünnepségek hangulatát. Rákóczi üzenetei címmel olvashatjuk Duray Miklós parlamenti képviselő a Rákóczi-szobor avatása alkalmából 2007. november 10-én mondott ünnepi beszédét. Martényi Árpád II. Rákóczi és Esterházy János című írása mindkettőjüket példaképként állítja a Szövetség tagsága és a magyarság elé. Fontosnak érzi hangsúlyozni, hogy Rákóczi és Esterházy szellemi hagyatékénak őrzése a Rákóczi Szövetség által tudatosan vállalt feladat. Ő az aki írásában valójában párhuzamot von. Rákóczi és Esterházy életét eseményről eseményre követve magyarságukat és kereszténységüket hangsúlyozza. Rákóczi és a Rákóczi Szövetség című írásában Martényi Árpád a Szövetség titkáraként a határokon átívelő civil szervezet munkáját, programjait is bemutatja. Az Emlékbeszédek fejezet írásai sorába került be az MTA Kisebbségkutató Intézete és a Rákóczi Szövetség által szervezett budapesti Esterházy konferencián elhangzott előadása Duray Miklósnak „Ki volt Esterházy János?” címmel. A királyhelmeci Esterházy ünnepségen a mai politikusok az előttük álló feladatokat is felvázolták. Duka Zólyomi Árpád európai parlamenti képviselő a fontos évfordulóra emlékeztetett, Esterházy János halálának 50. évfordulójára címezte számvetését. Csáky Pál parlamenti képviselő határozott véleményét fejezte ki 2007. december 2-án a szoboravatáskor: Esterházyt rehabilitálni kell! Az emlékbeszédek során a témát leginkább ismerő történész tanulmánya zárja. Molnár Imre Esterházy János életrajzának kutatójaként, több tanulmány, könyv szerzőjeként e kötetben egy sokatmondó címmel foglalta össze írását „Egy magyar gróf a kereszten”.
Nagypéntek és a kereszt központi motívuma a kötet harmadik egységének is (Melléklet). Siposhegyi Péter az irodalom eszközével alkotott a lélekbemarkoló művet Esterházy Jánosról. Ugyanakkor kiderül, hogy hihetetlen mélységben ismeri a korszakot, a gondolkodó, tépelődő keresztény embert, Esterházy életének mozzanatait. A „Hantjával sem takar” című egyszemélyes dráma, mely alcímében János Passio, a húsvéti ünnepkörbe helyezi Esterházy János életét. 1936 és 1957 között követi végig a főhős életét. Minden stáció más évben, más történelmi szituációban játszódik. Folyamatosan változnak az Esterházyt körülvevő személyek, kiknek kiléte a szerző nagyszerű munkája nyomán egyértelműen azonosítható. Hozzájuk intézi gondolatait a folyamatosan beszélő, tépelődő Esterházy. A melléklet utolsó részében Esterházy János keresztútja cím alatt részleteket olvashatunk Esterházy János börtönleveleiből, beszédeiből; Mycielskiné Esterházy Mária naplóbejegyzéseiből, leveleiből; Zofia Mycielska emlékezéseiből és František Mikloško Arisztokraták című írásából.
A kötet a Szlovák Kulturális Minisztérium a Kisebbségi kultúra 2008 program keretében nyújtott támogatásból jelent meg 2008 végén.
Dr. Tamás Edit
Felvidék Ma
