Zboró (Zborov) az egykori Sáros vármegyei település és vára Bártfától 10 km-re a 77-es út mentén található. A lengyel határ innen szintén 10 km-nyire van.
A települést írott forrásaink 1355-ben említik először (Zboro), mint a szemelnyei uradalom (Smilno) részét, holott valószínűleg nagyjából a 13. sz. közepén létesült. A terület még 1200 körül ugyanis lakatlan volt. A Tarkői-patak (Kamenica) mentén fekszik, mely az Alacsony (Sáros-Zempléni) Beszkideket északnyugaton a Buszó-hegységre, délkeleten az Ondavai Dombhátra szeli. 1364-ben a Thekule (Thekele) nemzetség birtokába ment át, mivel 1269-ben az Abák bodrogkeresztúri ágától vásárolták meg a szemelnyei uradalmat. A 13. sz. végén, vagy a következő elején kivették az uradalom fennhatósága alól és királyi birtok lett. 1364-ben szolgálataiért és hűségéért Ónodi Czudar Péter kapta meg királyi adományként Gabaltő vámjával együtt. Az új birtokos az uradalom intenzív betelepítéséhez kezdett.
1414-től a makovicai uradalom birtoka. A lengyel hadak többszöri átvonulása alaposan megakasztotta fejlődésében (1439-44, 1471, 1491-92), viszont 1457-ben már iskolája volt. Az Erzsébet királyné és Albert király közti viszály idején huszita hadak pusztították az uradalmat. 1470-ben Czudar Jakab halálával kihalt a család, így az uradalom a királyra szállt.
1471-ben Hunyadi Mátyás a várat és uradalmát híveinek a Rozgonyiaknak juttatta. 1512-ben az uradalom ismét a királyra szállt, aki a Tarczayaknak adta, majd a mohácsi csata után Szapolyai János birtoka lett. 1540-ben Szapolyai halála után I. Ferdinánd király a birtokot hívei, a Dessewffy, a Péchy és Tachy családok között osztotta fel. A megosztottság 1548-ig tartott, amikor a vár és uradalma királyi adományként Kassa kapitányáé Serédy Gáspáré lett. Az új birtokos a közeledő török veszély miatt a vár megerősítéséhez látott, melyhez a korszerű várépítészetben járatos olasz mestereket hozatott. Új lakó és gazdasági épületeket, reneszánsz várpalotát és magas falakat emeltetett. 1571-ben az uradalom Balassa András nógrádi ispáné lett, aki a megözvegyült Serédy Gáspárné Méray Annát feleségül vette. 1601-ben Rákóczi Zsigmond vásárolta meg 16.000 aranyért és rendbe hozatta.
Mikszáth Kálmán így írja le a várhoz kapcsolódó legendát. „…1548-ban Tárczay Györgyöt hűtlenné bélyegezte I. Ferdinánd s odaadta a szép várat uradalmastul az élelmes Serédy Györgynek. Veszedelmes birtok volt akkoriban egy vár: könnyen utána gurult az embernek a feje is.
Serédy Gáspár sokat költekezett, s nagy fényre emelte Zborót úgy, hogy messze földön híre volt, mesés dolgokat regéltek a zborói vár pompájáról.
Ebben az időben ment oda látogatóba I. Rákóczi György a nejével Lorántffy Zsuzsannával, aki vérrokonságot tartott a gyermektelen aggastyán Serédyvel.
Rákóczinak fölöttébb megtetszett a gyönyörű vár és a birtok úgy, hogy erőnek erejével meg akarta szerezni.
– Hogy adod nekem ezt a várat, bátya?
– Nem eladó, nagyságos uramöcsém.
– De ha én kérem. Bírni akarom. Mondj akármilyen összeget.
– Hát jól van, – mondta Serédy nevetve. – Ha mához egy évig harmincezer aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.
– Itt a kezem rá, – felelte mohón a fejedelem. – Eb, aki megbánja.
– Ne siess, nagyságos uram, mert még nem végeztem. A harmincezer arany mind erdélyi legyen, mind ebben az évben veressék s mind a te képedet viselje. Másképp Isten úgy segéljen, nem adom.
Szóval: Serédy lehetetlenséget kívánt. Harmincezer aranyat akkoriban tíz esztendő alatt sem igen verettek Erdélyben. Minden bőven volt ott, csak pénz nem.
Rákóczi elkedvetlenedve mondta rá:
– Bolond vagy, bátya, hanem azért mégis enyém lehet Zboró.
Az öreg csak nevetett rajta, s eldicsekedett vele sokáig a vendégeinek, hogy miképp vágta ki magát az ő kegyelmes uraöccse előtt. Egyszer aztán, még le sem telt egészen egy esztendő, nehéz társzekerek döcögtek be a zborói híres udvarra s Naláczi uram szállt le az egyikről, akit az erdélyi udvarból ösmert Serédy.
– Hol jár itt kegyelmed, – köszöntötte Serédy nyájasan, – ahol a madár se jár.
– Pénzt hoztam kegyelmednek.
– Miféle pénzt?
– Hát a vár és az uradalom vételárát, harmincezer darab idei aranyat.
– Csak tán nem? – kiáltotta ijedten Serédy
De bizony igaz volt. Egyenkint oldozták ki a zacskókat, az öreg úr egyenkint vizsgált meg egyre izgatottabban minden aranyat. Mind igazi volt s nem volt egy híjja sem. Az izgatottság annyira erőt vett a különben is beteges emberen, hogy mikor az utolsó darab is teljesen bevált az adott szó szerint, eszméletlenül hanyatlott hátra székén ott a nagy garmada arany előtt s meghalt szívszélhűdésben, miután még elhaló szavakkal ezt rebegte: »Isten veled kedves váram!«
Rákóczit igen meghatotta a szomorú eset, amelyet ő idézett elő, s mintegy kiengesztelésül pompás emlékoszlopot állíttatott Serédynek a vár közelében, amely még mai napig is áll.”
1684-ben Zrínyi Ilona – Thököly Imre felesége – védte, a Schultz tábornok vezette császári hadak azonban október 14-én elfoglalták és lerombolták.
A Rákóczi-szabadságharc visszaszorítása (1711) jelentős népességvándorlással járt. Az uradalomhoz a 17. és 18. sz.-ban 96, ill. 83 település tartozott. A 18. sz.-ban az uradalom három részét az Aspremont, az Erdődy és a Szirmay család bírta. Az első család birtokába úgy jutott, hogy a fejedelem nővére, Julianna, a nála 29 évvel idősebb Ferdinand-Gobert Aspremont-Reckheim grófnak nyújtotta a kezét.
Földesúri városkává fejlődött. Vásártartási jogot szerzett. A 17. sz.-ban lőpormalma és üveghutája volt. 1669-1872 között papírgyárral dicsekedhetett. A 18. sz.-ban téglagyára, a 19. sz.-tól ecet- és szeszgyára működött. Különböző időszakokban fűrészteleppel is bírt (1945-ig). A 20. sz.-ban sör- és likőrgyár működött területén. Határában az I. világháború idején súlyos harcok dúltak az orosz és osztrák-magyar csapatok között. 1919-ben rövid időre a magyar vörös hadsereg foglalta el.
Maga a vár, melyet Makovica várának is mondanak, nevét Makóról vette, aki királyi adományként kapta a területet, melyen még akkor vár nem állt. Más adatok szerint, Makovica várát 1270 körül Biberstein Ottó építtette. Utána ismét királyi birtok lett, 1205 után Arnolf birtoka. Oklevél 1325-ben említik először. Drugeth Fülöp volt a várnagya. A 13. sz.-ban épült határvár gyanánt a lengyel-magyar kereskedelmi út mentén (1347-ben Makouchaként említik okleveleink). Ekkor várnagyai Bebek István és György voltak. Bodonvárának is hívták, mivel Tekele testvérét Bodonnak hívták. 1355-ben a szemelnyei uradalom is hozzá tartozott. A 14. sz. első felében a sárosi váruradalomból hasították ki. 1364-ig királyi vár, majd az ónodi Czudarok kapták. E család kihalása után (1470) a Rozgonyiaké, majd Tarczayaké. A király hűtlenség okán elvette tőlük és Serédy Györgynek adta. Várát a 15. sz.-ban fejezték be. A 16. sz. második felében átalakították és megerősítették. Rákóczi Zsigmond a Serédy-örökösöktől vette meg, de nem a legendában leírt módon jutott hozzá. A Rákócziak rendbe hozatták. 1684-ben a császári hadsereg lerombolta.
Botanikai értékei miatt a várdomb 1964 óta védett terület (26,09 ha), mivel értékes növénytakarója van. Az itt található bükkfák akár 120 évesek is lehetnek.
Első, fából épült temploma a maival szemben, az utca túloldalán állt, a mai parókia helyén. Az újat 1655-ben szentelték föl Szent László és Szent László tiszteletére.
Gótikus római katolikus templomát (14. század eleje) később átalakították, 1550-ben bővítették két oldalkápolnával. 1662-ben barokkosították és tornyát is átépítették. Egy évre rá még egy oldalkápolnát építettek hozzá. A Rákóczi-kápolna a templom fő mecénásának Rákóczi Erzsébet költőnek az adományából épült, aki 1654-ben vagy 1655-ben itt született. Rákóczi László leánya volt. A kápolna gazdag stukkódíszítéssel van ellátva, mely rokonságot mutat a dél-amerika templomok hasonló díszítéseivel. Külsejét 1873-ban alakították ki.
A kéttornyú, reneszánsz Rákóczi-kastélyt 1625 körül Rákóczi Pál építtette, aki itt hunyt el 1633. március 12-én. A vár lerombolása után ide költözött az uradalom központja. A 18. századtól az Aspremont család birtoka volt. Az 1800-as évek végén a kastélyban tűzvész pusztított. A várkastély 1914-ben ágyútűzben pusztult el. Az 1950-es években lebontották.
Mellé építette Báthori Zsófia a templomot. A reneszánsz templom háromhajós épület két toronnyal a homlokzatán 1640-ben épült. Szent Zsófia tiszteletére szentelték föl. 1660 körül bővítették. 1731-ben javították, majd ismét javították és részben átépítették. 1794-ben Máriássy püspök most már Nepomuki Szent János tiszteletére szentelte föl. A mellékhajók egyike fölött oratórium épült, mely az északi oldalon egy folyosóval kötötte össze a templomot a kastéllyal. Kórussal és orgonával is rendelkezett. A templomba két kripta volt található (az egyik az oltár alatt, a másik a templom közepén). Ide temették az Aspremont család tagjait: Károly Róbertet (1740-1809), feleségét Reginát (1758-1815) és fiúkat, a család utolsó férfitagját János Róbertet (1759-1819). Erdődíné Aspremont Mária a 19. sz. elején családi kriptát létesített, ahol 1920-ig említett családtagjai, apja, anyja és testvére földi maradványai nyugodtak. 1876. március 23-án a templom tornya és tetőszerkezete egy tűzvészben leégett, de újjáépítették. 1915-ben az I. világháború idején leégett és boltozata beomlott, de felújították.
A Rákócziak és különösen az Aspremontok nagy figyelmet fordítottak templomukra. Az utóbbi család tagjai saját káplánt is tartottak. A templomot értékes arany és ezüst kelyhekkel, függő csillárokkal és egyéb drága berendezési tárggyal látták el. Mindezeket Erdődy István gróf 1896-ban magával vitte az egyházi hatóságok tudta nélkül, amikor makovicai birtokát eladta a Straetz-testvéreknek: Hermannak és Miksának.
Nem véletlen, hogy a templom építészetileg közeli rokonságot mutat a kassai jezsuita (most premontrei) templommal, hiszen mindkettőt Báthori Zsófia építette. A templomba egyik tornyán toronyóra volt és két harang, melyek közül az egyiket I. Rákóczi György adományozott. Az 1630-ból származó harangot a várból hozták. 1914. április 25-én 13 órakor az udvari szeszfőzde kigyulladt, melynek áldozatául esett a templom is. A Rákóczi-korabeli harangok megolvadtak és a toronyóra is megsérült. Az első világháború kitörése meggátolta a templom újjáépítését és betetőzte annak pusztulását.
Parkjában látható még néhány példány I. Rákóczi György „száz hársfájából”. Ugyanis a fejedelem leveleit a következőképpen zárta „Datum Zboroviae sub centum tiliis.” (Kelt Zborón, a száz hárs alatt.)
Gazdasági épületei részben korabeliek (egy reneszánsz /16. sz./ a 20. sz.-ban építették át, a másikat kívülről klasszicista stílusban alakították át).
I. Rákóczi Ferenc (1645-1676), választott erdélyi fejedelem (1652), Sáros örökös főispánja (1666) itt vette feleségül Zrínyi Ilonát. Kertész Erzsébet: A fejedelemasszony (1986) c. munkájában így írja le e világraszóló eseményt:
„…ezután indult el a menet Zboró felé. A hegy ormán állt Makovica vára, és alatta terült el a sok.-sok házzal, majorsággal, tanyával körülvett tágas udvarház, Zboró. Zrínyi Péter még nem járt ezen a vidéken, neki meséltette el a fejedelem deákjával, hogyan is keletkezett Zboró.
(…)
Úgy rendelkezett az özvegy fejedelemasszony, hogy a makovicai várkápolnában történjék az esketés, amelyen nem vett részt. A meghívókat is így küldték szét.
Hivatalos volt az esküvőre elsősorban az esztergomi érsek: Szelepcsényi György, az egri és a nagyváradi püspök, az erdélyi fejedelmet Bethlen Miklós és Teleki Pál képviselte. A kassai német főkapitányt is meghívták, Caprara grófot, Montecuccoli unokaöccsét. A főurak mellett a megye rangosabb birtokosai is összegyűltek, akadtak közöttük protestánsok is, noha Báthory Zsófia nem szívesen tett eleget fia kérésének, hogy ezeket is meghívja az esküvőre.
Zrínyi Péter, aki az egész lakodalmat céljai elérésének mintegy előjátékául tekintette, magával hozta a délvidékról rokonait, s néhány bizalmas emberét. Itt volt Vitnyédi, a protestáns jogtudós, aki mindent tudott a főurakról, intézte ügyes-bajos dolgaikat, pénzt kölcsönzött némelyiknek, s noha alacsony sorból küzdötte fel magát, az urak szívesen számítottak segítségére.
Az esküvői szertartás a várkápolnában tartották, délután hat óra tájban. [1666. március 1.] Szelepcsényi érsek adta össze a fiatalokat. A násznépből sokan kinnrekedtek, nem fértek be a kápolnába, de azért a tárt ajtókon keresztül, aki ügyes volt és előrefurakodott, egy pillanatra megláthatta a mátkapárt. Valójában csak öltözéküket láthatták, Ilona brüsszeli csipkével és igazgyöngyökkel gazdagon díszített földig érő hófehér ruháját és az ifjú fejedelem drágakövekkel ékesített mentéjét, amelynek szélesre tömött válla eltakarta véznaságát. Csak amikor kifelé haladt a most már férjnek és feleségnek megáldott pár, vethettek egy szempillantást a fiatalasszony pirosító alatt is halvány arcára és Rákóczi Ferenc sugárzóan boldog tekintetére. »Milyen szép« pár, suttoghatták, és feltehetően senki sem gondolta a bámészkodók közül: milyen kegyetlen sors vár rájuk. Csak nézték amint lassan, ünnepélyesen haladnak a hosszú folyosón az ebédlőterem felé, ahol újra lakoma várta a meghívottakat. Az asztalfőn most már Ilona, mint I. Rákóczi Ferencné ült ura mellet, oldalán édesapjával, míg férje mellé Nádasdy Ferencné került, holott Báthory Zsófiának kellett volna ezt a helyet elfoglalnia. A kis Aurorika valahol az asztal végében kuporgott, idegen volt minden számára, éppen úgy csak csipegetett az ételekből, mint [nővére] Ilona, akit lopva figyelt messziről. És amikor már az étekhordók újabb és újabb fogásaiból senki sem vett, csak a boros kupákat ürítgették, megjelentek a zenészek. Hegedű, duda, cimbalom és furulya szólalt meg, s kezdetét vette a tánc. Az első táncot a fiatal pár járta méltóságteljesen, a palotást, aztán egyre-másra kérték fel Ilonát, aki tudta: ugyanúgy kötelessége mosolygó arccal forogni, hajladozni, mint ahogy kötelessége volt feleségül mennie I. Rákóczi Ferenchez. És amikor egy pillanatra körülnézett a forgatagban, édesapját látta, aki büszkén, emelt fővel járta a táncot és a szemében különös tűz csillogott.
Éjféltájban a szolgálatára kijelölt hölgyek észrevétlenül elvezették a fiatalasszonyt egy kis mellékajtón, s nemsokára utánament az ifjú fejedelem. De a mulatság, egy szemtanú levele szerint, hajnalig tartott, akkor oszlott szét a násznép.”
I. Rákóczi Ferenc részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben. Anyja, Báthori Zsófia váltotta meg fia életét. Fia születésének évében hunyt el Zborón, de ennek körülményeiről semmi többet a források nem árulnak el. Kassán temették el a premontrei templomban. R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora (2002) c. munkájában a következőket írja erről: „1676 nyarán meghalt I. Rákóczi Ferenc, Sáros vármegye főispánja, Makovica hercege, Sárospatak, Munkács, Lednice és más nagy uradalmak ura. Halála súlyos következményekkel járt. (…) Vajon I. Rákóczi Ferenc korai és váratlan halála mennyiben lehetett összefüggésben az országos politikával? Miért kellett harmincegy éves korában befejeznie életét? Senki sem tudja pontosan. (…)
Újszülött fiában aligha gyönyörködhetett. Március 30-án már Zborón volt, és az ónodi cigányok elöljárójának, Mihály vajdának kinevezéséről rendelkezett. Lehet, hogy Ónod vár védelmét szervezte meg? Négy nap múlva fegyveres kíséretével ismét lement Borsiba, április 3-án ugyanis innen írt lednicei uradalmának jobbágyai és a morvaországi parasztok között kitört villongás megcsendesítésére kiküldött megbízottainak. Április végén Borsiból parancsolta türelmetlenül pataki számtartójának: szedje össze a korcsmárosoknál kint lévő pénzeket, különben vasra vereti. Azután ismét felnyargalt fegyvereseivel Zboróra – itt érte a vég 1676. június 8-án.”
Néhány apróbb műemlékre is fölhívjuk a figyelmet. A temetőben álló Krisztus-kápolnára, melyet az Aspremont család építtetett a 18. században. A barokk Szent Anna-kápolnát 1700 körül gróf Rákóczi Julianna, II. Rákóczi Ferenc testvére emeltette. A község felső végén a komlósi út mellett álló Krisztus keresztre feszítése kápolna 1757-ben épült. A 19. század második felében helyreállították. A község nyugati részén ál a Batek család kápolnája, melyet Batek Károly építtetett 1875-ben.
Az Immaculata-szobrot a 18. század második felében készítették, a kastély előtt áll.
A másik, Serédy-kastélyt a 16. század közepén építették reneszánsz stílusban, 1548-ban említik először. Később többször átalakították. Az Erdődy, majd a Clary-Aldringen családé lett. 1907-ben az erdőgazdaság vásárolta meg. Az 1960-as évek közepén leégett, azóta rom.
A 18. sz.-i Szirmay-kastélynak nyoma sincs már. Az I. világháború idején semmisült meg, az 1930-as években még romjait láthatni lehetett. Hasonlóképpen, a zsinagóga is az 1915-ös orosz támadásban semmisült meg.
Az 1992-ben felszentelt katonai temető a II. világháborúban a környéken elesett német katonák végső nyughelye.
S ha itt járunk négy további, ám feledett jeles férfiúra is gondoljunk, akik e település szülöttei:
Wagner Károly (1732-1790) történész, egyetemi tanár, jezsuita szerzetes Többek közt a trencséni (1748–1749), az eperjesi (1751, 1770), a nagyszombati (1765, 1771–1773), a szepeshelyi (1762), a bazini (1763), a besztercebányai (1764), a szakolcai (1766–1769) rendház tagja volt, 1773-tól Pozsonyban, 1777-től Budán dolgozott, 1784-ben nyugalomba vonult, s Kisszebenben telepedett le. De működött Eperjesen és Nagyszombatban is. A rend felszámolása után a pozsonyi Országos Levéltár igazgatója lett, majd a budai Egyetemi Könyvtár alkalmazottja és az egyetem tanára. Magyarország történetével és genealógiával foglalkozott. Ezek ma is használatos forráskiadványok. Bél Mátyás és Timon Sámuel szellemi utódaként tartjuk számon.
Tost Barna (1876-1951) katolikus pap, prépost, prelátus, publicista, lapszerkesztő Kassán működött Fischer-Colbrie Ágoston püspök titkáraként, majd a kassai székesegyház kanonokja, a város plébánosa (1918-45) lett. Az Országos Keresztény-szocialista Párt, majd az Egyesült Magyar Párt kassai szervezetének elnöke, a városi képviselőtestület tagja (1937-től) volt. 1938-tól a bp-i parlament felsőházának tagja lett. 1946. februárjában Madarász István püspökkel együtt kiutasították Csehszlovákiából. Hejcei kényszerlakhelyén érte a halál.
Tost László (1875-1945) politikus, jogász, publicista, az előbbi bátyja, a kassai Gazdasági és Jogakadémia növendéke volt. Az Országos Keresztény-szocialista Párt tagja Kassa helyettes polgármestere (1933-38), majd polgármester (1938-39) lett. A magyar országgyűlés tagja lett 1938-tól. A nyilasuralom alatt ellenzéki szervezkedésbe fogott, védte az üldözötteket, ami miatt a helyi nyilasok meggyilkolták. Fia Tost Gyula (1903-1944) alezredes, Horthy Miklós szárnysegédeként vett részt a kiugrási kísérletben. Annak kudarca után főbe lőtte magát.
Utolsónak hagytuk a település legjelesebb magyar szülöttjét. Itt született 1914. március 4-én Hegyi Barnabás Kossuth-díjas filmoperatőr. A II. világháború után 1947-ig a Magyar Rádió műsorfelügyelője volt, majd haláláig (1966) a Hunnia-filmgyár operatőre. Filmjeinek száma közel jár a százhoz. Látásmódja formakészségről, drámai erőről tanúskodik, a riport frissességével hat s így a magyar filmművészet legjelesebb alkotásai fűződnek nevéhez. Soroljunk föl néhányat közülük: A harmincadik (1942), Kettesben (1943), Majális (1943), Valahol Európában (1947), Egy asszony elindul (1949), Díszmagyar (1949), Ludas Matyi (1949), Különös házasság (1951), Föltámadott a tenger (1953), Körhinta (1955), Éjfélkor (1957), Tegnap (1959), Zápor (1960), Alba Regia (1961), Új Gilgames (1963), Iszony (1965).
További képek megtekinthetők a Képgalériánkban.
Felvidék.ma, Balassa Zoltán
