2012. október 27-én a Pázmaneum Társulás felvidéki és magyarországi egyházközségek közreműködésével az Imakilenced 7. állomásaként a festői szépségű Kicsind község látta vendégül a zarándokokat.
A program 15 órakor Imaórával kezdődött a helyi római katolikus templomban, ahol a hívek Rózsafüzért imádkozták. 16 órakor ünnepi szentmise vette kezdetét a kicsindi templom 230 éves évfordulója alkalmából és egyben Brenner János boldoggá avatásáért.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Brenner József atya, a veszprémi szeminárium spirituálisa volt. A szentmise elején Farkas Zsolt atya, a község plébánosa köszöntötte paptársait és a híveket, akik a széles környékről látogattak el az Imakilencedre.
Brenner József atya Brenner János édestestvére volt, akit a kommunista karhatalom 1957-ben brutálisan meggyilkoltatott. József atya prédikációjában élethűen számolt be a történtekről. A szörnyű tragédia óta évtizedek teltek el, 30 évig beszélni sem szabadott róla, emlékét kitörölni mégsem lehet. Azóta sok mindenre fény derült, de az EU-s személyi jogoknak köszönhetően mégsem fedhető fel a tettesek és a felbujtók személye. József atya azóta létrehozhatta a Brenner János Emlékhely Alapítványt. Elmondása szerint ott, ahol a fiatal János atyát meggyilkolták, ma már „legálisan”, büntetés és megtorlás nélkül gyújtható mécses, sőt Szentgotthárd-Rábakethelyen, a zsidai dombon a vértanú emlékére felépítették a Jó Pásztor-kápolnát egy nagylelkű szerzetesnővér jóvoltából.
Brenner János élete példaértékű számunkra, s talán ha Isten nem is szán nekünk vértanúhalált, annyit biztosan elvár tőlünk, hogy életünk minden helyzetében kitartsunk mellette.
János atya boldoggá-avatási eljárása még nem ért véget, így jelenleg is minden imára szükség van, hogy a szent életű fiatalon elhunyt papot a boldogok sorában tudhassuk, és így újabb magyar boldognak örvendhessünk.
Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg Őt egyházadban!
Hűséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben, és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
A szentmise végén kicsind polgármester asszonya, Ing. Pásztor Rita is köszöntötte az egybegyűlteket. Az ő előadásában egy nagyon szép versnek- Szántó Lóránt: „Az est templomában”- lehettünk tanúi. Az említett költő kicsindi születésű , helytörténész, pedagógus. Körülbelül 3000 verse jelent meg, melyeknek ihletője jórészt Kicsind község.
Az Imakilenced végén a kicsindi hívek, a helyi önkormányzat és a képviselő testület gazdagon megvendégelték a résztvevőket.
János atya tragikus élettörténete
Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én a Brenner család második gyermekeként. Bátyjával, Lászlóval és öccsével, Józseffel példás katolikus neveltetésben részesültek. Ennek eredményeként az ötvenes évek nehéz keresztény sorsa ellenére mindhárom fiúból papot neveltek.
Jánost Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi székesegyházban. A város Szent Norbert-templomában mutatta be újmiséjét. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy fília tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Kozma Ferenc plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak. János atya minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket, nem volt személyválogató.
Mindezeket a kommunista hatalom rossz szemmel nézte, főleg azt, hogy a fiatalokkal is foglalkozott. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen komoly munkát végzett körükben, nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük. Az állami egyházügyi megbízott el akarta helyeztetni az ifjú papot. Miután ezt a püspök Brenner János tudomására hozta, ő csak ennyit szólt: „Nem félek, szívesen maradok.” A püspök kiállt a káplán mellett, és úgy döntött, továbbra is Rábakethelyen marad. Az egyházügyi megbízott erre azt mondta: „Jó, akkor lássák a következményeit!”
Egy őszi este, amikor kismotorral hazafelé tartott Farkasfáról, az erdőből ismeretlen személyek fahasábokat hajigáltak eléje, de ő ügyes manőverezéssel kikerülte őket. Hazaérkezve azt mondta: „Nem volt szerencséjük!” – és jót derült rajtuk.
Mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt az 1957. december 14-éről 15-ére virradó éjjelen. Csak mozaikdarabokból – a gyanúsítottak, elítéltek vallomásából, valamint néhány szemtanú visszaemlékezéséből és a nyomokból – lehet következtetni az eseményekre.
Szemtanúk elmondása szerint december 14-én nagy jövés-menés volt Szentgotthárdon. A tanácstagok részére baráti estet rendeztek, és ezzel egy időben volt a rendőrségi bál is. A rábakethelyi sírásó, miközben a másnapi fiatal halott temetésére készítette a sírhelyet, egy bőrkabátos csoportot látott a templom és a temető körül. A plébános pedig Zsidára ment karácsonyi gyóntatásra. Az éjszakát egy családnál töltötte, mert másnap reggel ő misézett ott.
Éjfél körül egy tizenhét éves fiatalember – egy korábbi ministráns – zörgetett be a plébániára, azzal a kéréssel, hogy súlyos beteg nagybátyját kellene ellátni a szentségekkel. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia. Végül a feltételezett beteg háza mellett kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték. A boncolási jegyzőkönyvből azt is tudjuk, hogy a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Tehát nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták.
A nyomozás színjáték volt, mindenki gyanúsított volt, még a plébános is. Végül egy személyt a járási és megyei bíróság halálra ítélt, majd a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt. Később azt a fiút ítélték el, aki Brenner Jánost kihívta a plébániáról, de őt is felmentették.
„Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28) – Brenner János újmisés jelmondata papi életének vezérgondolata volt. Ezzel a lelkülettel élt és halt Krisztusért és a rábízottakért. Rövid, de Istent szerető élete alatt minden a javára vált, még (vagy legfőképpen) a halál is, hiszen az ő vére is a kereszténység magvetése. „A jó pásztor életét adja juhaiért.” Brenner János ezt tette: életét adta egy nem létező betegért, életét adta hivatásáért, Krisztusért. Minden áldozatra képes volt. Nem félt a fenyegetéstől, az üldözéstől.
Több vádat is felhoztak ellene a nyomozás során (féltékenység, embercsempészet), keresve a gyilkosság okát, amit rábizonyíthatnak, de nem találtak senkit, aki rosszat mondott volna róla. A nyomozás végén valaki megjegyezte: „Lefolytatták Brenner János szentté-avatási perét!” Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az Isten ügyét hűségesen szolgáló, tiszta lelkű, becsületes pap élete. Nem embercsempész volt, hanem emberhalász… (Forrás:Császár István / Soós Viktor Attila- Új Ember)
Méri Andrea, Pázmaneum, Felvidék.ma
