Különös – ámbár korántsem meglepő – reakciókat szült bizonyos lengyelországi médiumok részéről Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtöki varsói látogatása. Egyesek a közmondásos lengyel-magyar barátságot temetik, mások megcsaltnak és elárultnak érzik magukat. És vannak, akik a visegrádi csoport (V4) fejfáját faragják. Igaz, a V4 koporsójába – ha már e cseppet sem vidám képnél maradunk – nem csak Magyarország, de Szlovákia is lelkesen veri a szögeket.
Bizonyos – többségében balliberális – lengyel sajtóorgánumok szerint. Igazán „cuki”, ahogy Orbán fősodortól eltérő Európa-politikája és különösen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatai miatt azokat kerülgeti a guta újságírás közben nap mint nap, akik alkalmasint negyven éven keresztül doromboltak a szovjet-orosz gazdi lapát kezei alatt… Így megy ez.
A lengyelek Oroszországgal szembeni fenntartásai persze aligha szorulnak magyarázatra. Talán nem is lengyel az, akiben nem él ösztönös gyanakvás a nagy medve iránt, amely a történelmük során már annyiszor gázolta le őket és vett részt államiságuk megsemmisítésében. Az azonban talán túlzás, ha egy olyan történelmi múltú barátságot tesznek emiatt kockára, mint a lengyel-magyar évszázados viszony. Mert most – legalábbis a lengyel sajtóvisszhang szerint – erről van szó.
A Lengyel Gazdasági Kamara által kezdeményezett magyar miniszterelnöki látogatás – amely Putyin magyarországi vizitje után két nappal történt – épp ezeket a lappangó problémákat hozta felszínre. Orbán Viktor lényegében teljesen eredménytelenül győzködte hallgatóságát – és tulajdonképpen a komplett lengyel vezetést – arról, hogy az orosz gazdasági kapcsolatok életbevágóan fontosak, mert az orosz gáz Magyarország számára egész egyszerűen nem nélkülözhető. De Európa is függ az orosz energiahordozóktól. Ennek fényében inkább megütközést keltő, amit a Rzeczpospolita egyik szerkesztője, Jerzy Haszczynski is megállapított: a legnagyobb lengyel pártok „egyáltalán nem diplomatikusan” bántak a Varsóba látogató magyar kormányfővel, „sőt talán abban versenyeztek, hogy kimutassák, ki csalódott jobban Orbán Viktorban”.
A Rzeczpospolita azonban még csak nem is balliberális lap, hanem inkább jobbközépnek számít. Ennek fényében érdekes, ahogy a szerző a liberális Nyugat Orbán által is megjósolt bukása fölött siránkozik, noha – szerinte – ennek kialakításán évtizedeken keresztül munkálkodtak együtt lengyelek és magyarok. Azt fájlalják, hogy Orbán „gyengíti az európai kötelékeket” és inkább a Nyugaton kívüli hatalmakhoz – Oroszországhoz és Kínához – közelít. És itt jön a mellbe vágó ítélet: „A magyar-lengyel két jó barát közmondás hovatovább történelemmé válik. Más szláv jó barátok veszik át a mi szerepünket”.
Ez finoman szólva is igazságtalan Orbánnal és Magyarországgal, valamint különösen a magyarokkal szemben. Nem kell ahhoz nemzeti konzultáció, hogy világos legyen: a magyar köztudatban a magyar-lengyel barátságnak semmilyen „más szláv jóbarát” nem lehet a kihívója. Maga a feltételezés is sértő. Jó azonban tisztán látni: szorgos kezek munkálkodnak a (ma még) valóban létező és működő magyar-lengyel barátság aláaknázásán. És ebben a lengyel balliberális médiának igazán jó partnere van a magyar balliberális média személyében.
Végül a Gazeta Wyborcza balliberális napilap hámozta ki a lengyel miniszterelnök, Ewa Kopacz sajtóértekezleten elmondott beszédéből, hogy veszélyben van a V4 együttműködés, amiben viszont nem csak Orbán, de a szlovákok is aktívan közreműködnek. A lap szerint Magyarország Szlovákiával és Csehországgal egyetemben mostanában egyre inkább „Bécs felé tekint” és az Európai Unióban a „fősodron” kívül egy oroszbarát csoportot alakítanak ki.
Valóságos csoda, hogy ennyi szemellenzővel még nem törték össze a képüket a lengyelországi béraggódók. Bizonyára van, aki vezesse őket – ahogy itt nálunk is. Megnyugtató azonban – ha szabad ilyet mondani – hogy legalább nem csak a magyarokat keverik bele az EU felrobbantására indított fiktív akcióba. Hanem immáron Szlovákiát, sőt Csehországot is. Mindazonáltal egyáltalán nem baj, hogy ezek a kérdések most – akár a magyar miniszterelnök varsói látogatása kapcsán is – felszínre kerültek.
Ha ez hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük: a nyilvánvaló közös érdekekre épülő közép-európai identitás életszerűbb és igazabb, mint az egyre inkább csak szavakban létező, hagymázas álomnak is képtelen nagy európai egységes identitás, akkor megéri vállalni akár a rosszfiú szerepét is. Akkor is, ha egy zsákba varrják Orbánt és Ficót…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”51663,51483″}
