(Képgalériával frissítve!) Ahogyan az elmúlt negyed században minden évben, úgy idén is megtartotta hagyományos emlékünnepségét Budapesten a a Rákóczi Szövetség, amely az ünnepséggel gróf Esterházy János emléke előtt tisztelgett. A főhajtásra ezúttal pontosan a mártír sorsú felvidéki politikus halálának 58. évfordulóján, március 8-án került sor.
A színes kulturális műsorral tarkított megemlékezés a korábbi évekhez hasonlóan délelőtt 10 órától az V. kerületi Szép utcában található Esterházy-emléktáblánál kezdődött nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével, az esztergomi Ferences Gimnázium Kórusa előéneklésével. A Kórus előadta a régi, nagyon szép lengyel himnuszt is eredeti és magyar nyelven.
Az egybegyűlteket Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, a rendezvény szervezője köszöntötte. A koszorúzással egybekötött ünnepséget lengyelországi vendégek – a dél-lengyelországi gorálok – is megtisztelték jelenlétükkel.
A köszöntő elhangzása után Ősi Barnabás elszavalta Hrubík Béla Fekete márvány c. költeményét, majd Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselője mondott nagy hatású beszédet. A politikus, közíró súlyos aktualitással indított: Amikor körülnézek a tisztelt egybegyűlteken, megint az jut eszembe, ami a hasonló összejöveteleken oly gyakran: az elkötelezett emberek kiállása. Azoké, akik számára fontos a jövő, akik számára fontosak az értékek, s akiknek nem mindegy, hogy ötven év múlva itt az Iszlám Állam egyik jelentéktelen provinciája, vagy egy önbizalomtól teli, fejlett Magyarország lesz-e. Csáky Esterházy emléktáblája elől üzent: „nem, nem mindegy számunkra hogy lesz-e Magyarország, és hogy milyen lesz. Nem mindegy, hogy lesz-e felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyarság, és milyen lesz”. Csáky Pál ünnepi beszédjét ITT olvashatja el>.
Csáky Pál megemlékezése után egy egy gregorián kórusének következett: a Requiem aeternam (Adj Uram őnéki örök nyugodalmat) – szintén az esztergomi Ferences Gimnázium Kórusának előadásában. Mint Martényi Árpád megjegyezte: Esterházy János temetésén nem kapott rekviemet – mert temetést sem kapott.
A korábbiaktól eltérően ezúttal az emléktábla előtt is sor került egy díjátadóra: Martényi Árpád elismerő oklevelet adott át Piotr Gasienica, a Szczawnicai Kulturális Központ (Lengyelselmec) igazgatója részére a lengyel-magyar barátság erősítéséért és a lengyelselmeci Esterházy-emléktábla létrehozásáért. Az intézet vezetőjének 2013-ban Áder János köztársasági elnök a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést adományozta a magyar-lengyel történelmi és kulturális kapcsolatok odaadó ápolása és fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként. Gasienica megköszönve a kitüntetést a lengyel-magyar barátságot méltatta: Európa is addig tart, ameddig a lengyel-magyar őszinte testvéri kötelék. Ami pedig nem kormányok és politikusok közötti barátság, hanem nemzetek közötti barátság. E megjegyzés nagy tetszést váltott ki.
Végül az egybegyűltek fejet hajtottak Esterházy János emléke előtt és elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Az emlékünnepség ezt követően – ahogy az elmúlt években is – az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dísztermében folytatódott. Az ünnepség e második részének keretén belül adják át évente az Esterházy Emlékplakettet és elismerő oklevelet olyan személyek és intézmények részére, akik és amelyek a felvidéki magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve gróf Esterházy János mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért kiemelkedő munkát végeztek. Tavaly hírportálunk szerkesztősége részesült e megtisztelő kitüntetésben. A Himnusz eléneklése után Martényi Árpád mondott köszöntő beszédet és tolmácsolta Esterházy-Malfatti Alice üzenetét, aki köszönetet mondott a megemlékezőknek, hogy híven ápolják gróf Esterházy János szellemi örökségét.
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket. Az államtitkár beszédében párhuzamot vont Márton Áron és Esterházy között, mely párhuzam kézenfekvő, hiszen. egyikük sem hagyta sorsára sajátjait, táplálták a hitet bennük, felvállalva a legkegyetlenebb üldözést is. Menedéket nyújtottak az üldözötteknek, mert egyaránt elítélték valamennyi diktatúrát, elnyomást. És talán ez volt a legfőbb bűnük – emelte ki beszédében az államtitkár. „Példaképek számunkra mindketten, mert hitüket sohasem tagadták meg”.
Az első kitüntetést Szenyó Diana szavalata (Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél) után adták át: Jan Stanislaw Ciechanowski történész, államtitkár, a lengyelországi Veteránok és Üldözöttek Hivatalának vezetője kapta az emlékérmet. A laudációt Molnár Imre, Esterházy János életének és munkásságának egyik legkiválóbb ismerője – az Esterházy Emlékbizottság elnökségének tagja – mondta. Molnár Imre beszédében röviden ismertette a díjazott életútját. Ciechanowski 1974-ben született Gdanskban. Történészként a második világháború – különösen a titkosszolgálatok – kutatásával foglalkozott: mint a téma elismert szakértője Európa több országában is előadásokat tartott. Több ízben járt nálunk, Felvidéken is, így például Királyhelmecen és Nagycsalomján. Történészi munkája mellett kormányzati tisztviselőként dolgozik 1999 óta – államtitkári rangban ő vezeti a Veteránok és Üldözöttek Hivatalát. Molnár Imre kihangsúlyozta a lengyel szakember baráti érzelmeit a magyarság iránt, ami megnyilvánul az Esterházy János ügyében kifejtett munkásságában is. Kollégájával, a most szintén kitüntetett Arkadyusz Adamczyk professzorral megszervezték a Lengyelország XX. századi történelmével foglalkozó intézetek és egyetemi tanszékek munkatársainak támogatását Esterházy lengyelországi posztumusz kitüntetésének kezdeményezéséhez. Ez vezetett végül oda, hogy Lech Kaczynski néhai lengyel köztársasági elnök Esterházy Jánost magas rangú állami kitüntetésben – Polonia Restituta – részesítette. Mindemellett Ciechanowski számos, Esterházyval kapcsolatos publikáció megjelenését támogatta, de ő méltatta a gróf érdemeit a születésének 110. évfordulója alkalmából a magyar Országgyűlésben rendezett emlékülésen is. Támogatta az Esterházynak szentelt lengyelországi emlékhelyek létrehozását éppúgy, mint a királyhelmeci és nagycsalomjai lengyel menekültekre emlékező emléktáblák elhelyezését.
„A barátság akkor jelent igazi értéket, ha örök érvényű, épp olyan, mint amilyen a széttéphetetlen magyar-lengyel barátság. S mi magyarok büszkék lehetünk arra, hogy a nemes lengyel nemzet tagjaiban igazi barátainkat tisztelhetjük. E nemzet méltó képviselőjét, a politikusként, történészként és magánemberként odaadó magyar-barátságáról számos alkalommal tanúbizonyságot tevő Jan Stanislaw Ciechanowski államtitkárt tünteti ki az Esterházy János Emlékbizottság” – fogalmazott méltatásában Molnár Imre. Ciechanowski államtitkár úr mellett Arkadyusz Adamczyk professzor is elismerő oklevelet vehetett át gróf Esterházy János életművének lengyelországi és közép-európai jelentősége kutatásáért és publikálásáért, a lengyel-magyar tudományos kapcsolatok ápolásáért. Ciechanowski magyarul is megköszönte a kitüntetést, melyet megtiszteltetésnek és egyben kötelezettségnek is nevezett. Beszédében megemlékezett a magyar apától és lengyel anyától származó gróf felbecsülhetetlen értékű áldozatát, melyet az európai civilizációért is hozott. „Esterházy magyar és lengyel hős is, Lengyelország örökké emlékezni fog rá. Éljen a lengyel nemzet, éljen a magyar nemzet” – zárta gondolatait az államtitkár úr.
Arkadyusz Adamczyk is meghatódással fogadta az Esterházy-emlékplakettet. Rövid köszönő beszédében elmondta: Esterházy méltó jelképe lehet a közép-európai népek együttműködésének, melyért ő maga is elkötelezetten kíván dolgozni a jövőben is.
Két kitüntetés között ismét kulturális blokk következett, majd a felvidéki Reviczky Társulás képviseletében Wirth Jenő elnök vehette át az Esterházy Emlékérmet. Kun Ferenc, az Esterházy Emlékbizottság tagja a díj átadása előtt – ahogy Martényi Árpád fogalmazott: mintegy „elő-laudálásként” felidézte a Társulás tagjaihoz, alapítóihoz fűződő évtizedes kapcsolatokat, méltatva és megköszönve egyúttal a közösség érdekében végzett szüntelen munkáját.
A lévai civil szervezet érdemeit, munkásságát Gabri Rudolf, a Szülőföldön Magyarul Társulás elnöke méltatta. Laudációjában Gabri felidézte a társulás igen hosszú múltra visszatekintő hagyományait: első említése már több mint száz évvel ezelőtt, 1912-ben előfordult, Köveskúti Jenő „tanítóképezdei” igazgató kezdeményezésére ekkor jött létre a Reviczky Társaság. E hagyományokra épülve alakult újjá 1993-ban a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére – 1997-ig Léva és Vidéke Célalap Alapítvány néven. A Reviczky Társulás legfőbb érdemeként azt emelte ki, hogy kezdetektől fogva kiemelkedő, pótolhatatlan tevékenységet fejtett ki a lévai és Léva környéki magyarság identitásának megőrzése céljából. Felsorolni sem lehet a számos kulturális, társadalmi, művelődési és szórakoztató rendezvényeket, melyeket az évek során a Társulás megvalósított. Mindezeken túl a legfontosabb feladat mégis a magyar iskolaügy támogatása – s e tevékenységében a Reviczky Társulás helytállt. E példaértékű munkáért – és persze Esterházy János szellemi hagyatékának ápolásáért elismerésül részesült idén a Társulás a Rákóczi Szövetség kitüntetésében. Gabri Rudolf laudációja ITT olvasható el>.
Wirth Jenő – megköszönve az elismerést – a díjjal járó megtiszteltetésről s egyúttal felelősségről szólt. Kifejezte reményét, hogy a Reviczky Ház még sokáig lesz otthona a lévai magyarságnak.
A Gróf Esterházy János Szoborért Egyesület elnöke, Pékó Zoltán Esterházy-emlékplakettet (Nagy János szobrászművész alkotása) adott Papp Zsolt építészmérnöknek, a Reviczky Társulás alelnökének, aki a lévai Esterházy-emlékmű egyik társalkotója (Szathmári Péter restaurátor mellett). Ahogy Pékó Zoltán az alkotót méltató beszédében fogalmazott: Papp Zsolt, a műemlékes építészmérnök kitűnő elhelyezést teremtett a domborműnek. Az embernek önkéntelenül is az jut eszébe: Esterházy János hazatért, az övéi között van, azok között, akik a valóságos és a magasban lévő hazát építik. Nemcsak jelképesen. Buzdítja őket a dombormű felirata is: Nincs helye a lemondásnak! Mivel Papp Zsolt nem tudott személyesen jelen lenni az ünnepségen, helyette Wirth Jenő vette át az emlékplakettet.
Elismerő oklevelet kapott Karola Butora, Nyitraújlak – Esterházy gróf szülőfaluja – korábbi polgármestere, aki bár szlovák nemzetiségű, mégis méltó módon ápolta Esterházy János emlékét. Neki is köszönhető, hogy a nyitraújlaki templomban emléktáblát emelhettek Esterházynak – magyar, szlovák és lengyel nyelven. Karol Butora megköszönte az elismerést s elmondta: hosszú út és sok munka vezetett odáig – „magyar barátaink segítségével” – hogy mindez megvalósulhasson.
Az ünnepségen jelen volt Butora hivatalban lévő utóda is, aki ígéretet tett arra, hogy folytatja elődje munkáját és Esterházy szellemében építi tovább a szlovák-magyar kapcsolatokat.
Az Esterházy-emlékünnepség végén Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is szólt az ünneplőkhöz, megköszönve, hogy ilyen nagy számban jelentek meg a rendezvényen. Elmondta: büszke rá, hogy Martényi János és munkatársai évről-évre magas színvonalon szervezik meg ezt az emlékünnepséget. Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.
szd, Felvidék.ma
Fotó: MTI,
Dunajszky Éva képei megtekinthető a Képgalériánkban ITT>>>
{iarelatednews articleid=”52271,52247,51572,47009,46205,45123,45752,44479,44466″}
