Üres terek, széksorok tátonganak, kopár és szürke helyek figyelik az olvasót a szeptemberi Szemle borítóján, amelynek tematikája az Idegenség.
Csehy Zoltán versei – a blokk első darabjaként – azonban az első oldalakat színek kavalkádjával írják tele, a képzőművészeti és vizuális elemekből építkező szövegek a zeneiséget teszik próbára. Pekka Piirto finn költő prózaverseiben (Polgár Anikó fordításai) Európé és az eleusziszi Déméter mítoszát gondolja újra a személyes emlékezet és a kortárs társadalmi problémák kontextusában.
Kadlót Nikolett Rákai Orsolyával, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársával készített interjújából egyebek mellett az idegenségtapasztalatot a testírás, vagyis a korporeális narratológia segítségével vizsgáló Corpus Alienum nevű kutatócsoport tevékenységéről értesülhetnek. S hasonló címet visel a szám miniblokkja is, melyben a csoport két tagjának tanulmányát olvashatják: Rákai Orsolya Kaffka Margit, Földes Györgyi pedig Szabó Dezső műveit elemzi, a női testhez, mint sajáthoz és idegenhez való viszony függvényében. Az idegenség alakzatait vizsgálja továbbá Polgár Anikó tanulmánya Kertész Imre A néző című könyvében. Mint írja, „[a]z idegenségnek többféle fokozata van Kertésznél, a külső kirekesztettségtől az önmagunkkal meghasonlott benső összeférhetetlenségig”.
Grendel Lajos Bukott angyalok című regényéből a 17. fejezetet olvashatjuk. Szászi Zoltán tárcával jelentkezik, Fél-vidéki levelek címmel, azonos című sorozata mostantól rendszeresen olvasható lesz a lapban. Tóth Kinga versszövegeibe az idegen helyeken, terekben és nyelvekben való bolyongás íródik bele. Az Idegenség-tematika különböző módon jelenik meg a lapszám végén szereplő versekben: „A spekulációk szerint a fragmentum, / bár van tömege és kiterjedése, / nem anyag”, olvashatjuk Alan Stern Misztérium című SF-monológjában (H. Nagy Péter gyűjtése). Markó Béla három szonettje a képleírás izgalmas példáit adják – El Greco, Egry József és Chaïm Soutine alkotására ír egy-egy szöveget. Kántor Zsolt pedig két versben próbálja „beszéddel feltörni a titkot”.
Demeter Zsuzsa Centauri Jégvágójáról közöl kritikát. A számot Marek Jarotta munkái illusztrálják, melyek a Marc Augé-i nem-helyek (non-lieu) motívumát gondolják újra. Az otthontalanság otthona – mondhatnánk.
