A sárosfai Hlivák Dalibor Somorján ismerkedett meg a kosárlabdával, de az alapokat édesapjától sajátította el. A következő lépéseket a pozsonyi Inter gyermekcsapatában tette meg, ahonnan aztán Károlyfalura igazolt. Eddigi legnagyobb sikerének két szlovák bajnoki aranyérmét és egy bronzérmét tartja, de azt is tudja értékelni, hogy Szlovákiát is képviselhette az ifjúsági csapatban.
Mint mondja, sosem fogja elfelejteni azt a percet, amikor 2012 májusában a károlyfalusi csapattal először nyerték meg az első ligát.
Annak az eldöntését, hogy mennyire jó játékos, az edzőire hagyja, de a védekezésén és a fizikai erejének fejlesztésén még dolgozni szeretne. Előnyének tartja a vadságát és harcosságát. Példaképei a tengeren túl játszó Stephen Curry (Golden State Warriors) és Damian Lillard (Portland Trail Blazers).
A sárosfai tehetséget sportról és terveiről kérdeztük.
Hogy láttad a legutóbbi, Nyitrabánya elleni meccset és számítottál-e rá, hogy te lehetsz a meccs embere?
A szombati meccs után, amit hosszabbításban vesztettünk el, tudtuk, hogy egy erősebb ellenfél ellen kell jó teljesítményt nyújtani – támadásban és védekezésben egyaránt. Követni kellett az edző utasításait, ahogy a szerdai meccsen is tettük. Majdnem az egész meccs a kezünkben volt, s a megfelelő pillanatokban kihasznált helyzeteknek köszönhetően sikerült is megnyernünk.
Csapatunkban minden játékos egyformán jó és tehetséges, de ugyanúgy mindenki meglepetést is nyújthat. Nincs kimondottan vezéregyéniség, ezért minden meccsen úgy játszom, hogy a legjobb teljesítménnyel segítsem a csapatot a győzelem eléréséhez.
Mióta játszol Károlyfalun, és mióta vagy alaptagja az első csapatnak?
Már nyolcadik éve játszom ott, és három évvel ezelőtt kerültünk fel a legfelsőbb osztályba. Vagyis ez már a harmadik idényem itt.
Meccs közben (Fotó: facebook)
A somorjai gimnázium elvégzése után merre vitt az utad?
Ahogy befejeztem a középiskolai tanulmányaimat a Madách Imre gimnáziumban, a Pozsonyi Comenius Egyetemen, menedzsment szakon kezdtem tanulni. Most vagyok másodéves. Hét közben ezért Pozsonyban, a kollégiumban lakom, így rengeteg időt megspórolok, jobban fel tudok készülni az egyetemi órákra és be tudom osztani az időmet.
Milyen gyakran van edzésetek?
Általában hetente nyolc edzésünk van, felosztva dobó, erőnléti és személyi edzésre.
Mivel a csapatotok egy ideig az Inter gyerekcsapata volt, adja magát a kérdés, hogy jóban vagytok-e az interes srácokkal? Csak azért kérdezem, mert Domsitz Marci is ott játszik…
Nekem senkivel sincs konfliktusom. Marcit jól ismerem, hiszen együtt jártunk gimnáziumba, de a pályán, amíg a mérkőzés tart, mindenki ellenfél, senki sem „packázik” a másikkal, mert nyerni akarunk. A pályán nincs barátság. De a mérkőzés előtt vagy után barátként el tudunk beszélgetni, akár a meccs fordulatairól is.
Mik a terveid a jövőt illetően, és hogy érezted magad a válogatottban?
Elsőrendű célom, hogy befejezzem egyetemi tanulmányaimat és tudjak a tanulás mellett kosarazni. Örültem, hogy bekerültem a válogatottba, és részt vehettem a kemény edzéseken, ami segített a további munkában és motivációt adott szenvedélyemhez, a kosárlabdához.
A csapat, az alsó sorban balról a második Dalibor (Fotó: facebook)
Okozott-e valaha problémát, hogy magyar gimnáziumba jártál? Tudják ezt rólad a csapattársaid?
Amióta Pozsonyban kosarazom, még nem találkoztam ilyen problémával. Nekem sem volt mással gondom, a többieknek sem volt velem.
Szoktál még szavalni megemlékezéseken?
A sok elfoglaltságom mellett erre sajnos, már nem tudok időt szakítani.
