(Cikkünk folyamatosan frissül!) Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulóján Felvidék-szerte ünnepi műsorokkal, megemlékezésekkel, koszorúzásokkal tisztelgünk a márciusi ifjak emléke előtt. Ezeket az ünnepi alkalmakat gyűjtöttük alább csokorba.
Forradalmi dalokkal emlékeztek a márciusi ifjakra
Március 19-én az önkormányzat és a helyi CSEMADOK szervezésében emlékeztek meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról Békén, a templomkertben. Maga a megemlékezés Szerda Tamás alpolgármester nyitóbeszédével kezdődött, majd a helyi óvodások és alapiskolások műsora következett.
A gyerekek műsora után Horváth László, a somorjai gimnázium történelemtanárának ünnepi beszédét hallhattuk. A megemlékezésen felléptek a helyi népdalkörök, a Búzavirág Női Népdalkör és a Cimbora Férfi Népdalkör, Kovács László zenés ünnepi összeállításával. A kultúrműsor után az emlékezés koszorúit helyezték el a templomkertben a békei önkormányzat, a helyi CSEMADOK szervezete és az MKP helyi szervezete.
Az ünnepélyes koszorúzás (Fotó: Vízkeleti Melinda)
A koszorúzás után a polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Himnusz közös eléneklése következett. Kora esti időpontban, az ünnepi műsor záró részében, a helyi kultúrházban Derzsi György lépett a színpadra Hazámnak nevezlek című koncertjével. Az énekek a forradalom és a szabadságharc köré épültek. Derzsi György rockoperát és operett részleteket is énekelt. A résztvevők állva tapsoltak, a művészt nem akarták elengedni a színpadról. (Vízkeleti Melinda)
„A bátorságunk, a hitünk és a magyarságunk megtart bennünket”
Pillanatkép a műsorból (Fotó: Felvidék.ma)
Világítótorony a hit reformációs és a haza revolúciós hőseinek állított kopjafa
Kövecses, Naprágy, Sajórecske Sajószentkirályon közösen emlékezett március idusán. Idén még ünnepélyesebb volt az alkalom, hiszen kopjafát avattak a templomkert mellett, a hit reformációs és a haza revolúciós hőseinek tiszteletére. A reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten az igét Nt. Nagy Ákos Róbert gömöri református esperes hirdette. A kopjafaavató beszédet Kósik Edit egyházgondnok mondta, beszédében kiemelte, kívánatos lenne, hogy az itt felavatott kopjafa egy világítótoronnyá váljon, amely a beszennyezett múltból kivilágít a jelenünkbe, s utat mutat a jövő nemzedék számára.
Kopjafaavatás Sajószentkirályon (Fotó: Béres Era)
A kopjafa Jónai Gábor fafaragó alkotása. Az ünnepi alkalmat ifjúsági kulturális program színesítette, felléptek a putnoki Serényi Béla Szakképző Iskola diákjai. Az ünnepség végén, tisztelegve a Szent László-év előtt, a Jankovich-kastély udvarában található I. László-szobrát is megkoszorúzták.
Hasonló meghitt ünnepség zajlott Serkében, ahol az ünnepi műsort a rimaváraljai ifjúsági csoport szervezte. Cziprusz Zoltán, a Via Nova alelnöke beszédében kifejtette, „a fiatalos hév, a túlcsorduló akarat nem veszélyforrás, hanem lehetőség, amely nagyot fordíthat a kilátástalan helyzeteken. És idővel bölcsességgé nemesedhet, amire szintén szükségünk van. Ezért is külön öröm számomra, hogy ma itt állhatok Önök előtt Serkében az újraalakult rimaváraljai szervezetünk által szervezett március 15-i megemlékezésünkön. Én itt ma rengeteg bátor és eltökélt fiatalt látok, akikben megvan a fiatalos hév és lendület, amely napról-napra tenni akar közösségünk, a gömöri magyarság jövőjéért. Március 15-e üzenete ezért itt, külhonban napjainkban is aktuális, ott ahol van egy tenni akaró, eltökélt ifjú generáció, ott semmi sem lehetetlen” – mondta.
Cziprusz Zoltán ünnepi beszédet mond Serkén (Fotó: Juhász Mónika)
„Nagyon büszke vagyok a rimaváraljai valamint túróc-völgyi tagjainkra. Serkében egy igen színvonalas és megható március 15-i rendezvényt varázsolt a helyi csapat, amibe a legkisebbektől a legtapasztaltabbakig mindenki bekapcsolódott. Harkácson pedig egy színvonalas nőnapi rendezvénynek lehettünk tanúi, ahol szintén remek hangulat uralkodott. De ne feledkezzünk meg a sajószentkirályi ünnepi műsorról és kopjafaavatásról sem. Mozgalmas egy szombati nap volt” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Cziprusz Zoltán, aki mindhárom eseményen a Magyar Közösség Pártját és a Via Nova Ics Országos Elnökségét képviselte. (HE)
A magyar nemzet forradalma tűzviharként söpört végig Közép-Európán
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 169. évfordulója tiszteletére Bodrogszerdahelyen a magyar alapiskola szervezésében került sor koszorúzásra és ünnepi megemlékezésre.
Március 15-én az iskola diákjai és pedagógusai a Nyíregyházáról érkező testvériskola diákjaival és pedagógusaival közösen koszorúzták meg a Vécsey-kastély falán lévő Kossuth emléktáblát. A koszorúzáson elhangzott, hogy a „márciusi ifjak” bátorságát és helytállását példaértékű cselekedetként tarthatja számon a mai kor embere is.
Ebben a szellemben zajlott március 19-én, vasárnap délután az iskola által szervezett ünnepi megemlékezés a bodrogszerdahelyi kultúrházban. Az ünnepi műsor kezdetén a közönség zongorakísérettel énekelte a Himnuszt.
Koszorúzás a magyarországi( testvériskola diákjaival (Fotó: Tökölyi Angéla)
Az alapiskola diákjainak ünnepi műsorát az igazgatónő nyitotta meg. Ünnepi beszédet Kalinák Norbert történelemtanár mondott, aki tartalmas beszédét röviden így foglalta össze:
„Az 1848-as év a forradalmak, az elemi erejű szabadságvágy, a méltó emberi helytállás, a polgári demokrácia diadala volt. Különleges történelmi kor, amely különleges embereket követelt, akik különleges tetteket hajtottak végre. Nyugat-Európa forradalmai szalmalángként lobbantak el, a magyar nemzet forradalma tűzviharként söpört végig Közép-Európán. A nemzet felkelt a zsarnokság ellen, megteremtette saját szabadságeszményét, megváltoztatta politikai, gazdasági, társadalmi szerkezetét, példát mutatott Európa más nemzeteinek. Harcunkhoz csatlakoztak más népek fiai is, akik lélekben magyarrá, a létezésben hősökké váltak. Dicsőség emléküknek, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”
A kokárda színeinek méltatása (Fotó: Tökölyi Angéla)
Az ünnepi beszédet követően a diákok verses, zenés irodalmi összeállítás keretében elevenítették fel a forradalmi eseményeket. A műsorból nem hiányzott a népdal, a népmese, a néptánc és a megzenésített vers sem. A műsorban szereplő diákok példás helytállása megmutatta, hogy a magyar név ma is méltó régi nagy híréhez.
A közönség soraiban ülő szülők és nagyszülők büszkén tekintettek gyermekeikre, akiknek olyan jövőt terveztek, amelyet a magyar iskola alapozhat meg. Ők már tudatosították, és remélhetőleg a jelenlegi óvodások szülei is tudatosítják azt az üzenetet, hogy azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre.
A bodrogszerdahelyi ünnepi megemlékezést a Szózatot követően az iskola igazgatónője Jókai szavaival zárta, mely szerint: „Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni az évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira.” (Tökölyi Angéla)
Ma is példát vehetünk a nemzeti öntudatra ébredésből
2017. március 18-án Bajcson is megemlékeztek az 1848/49-es szabadságharcról és . forradalomról. A kedvezőtlen időjárás és a kultúrház felújítása miatt a MARGARÉTA éttermében rendezték meg az ünnepi műsort.
Koszorúzás Bajcson
Horváth Tibor, a Csemadok alapszervezetének elnöke ünnepi beszédében elmondta: „Emlékezzünk a vértanúkra, a hősökre! Ünnepeljük őket és ünnepeljük az országot, a nemzetet, amiért a vérüket adták! Hajtsunk fejet a kopjafák előtt, az emlékhelyeken. Batthyány Lajos, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, az aradi 13 neveikből merítsünk erőt, kitartást mindennapi munkánkhoz, országunk, településeink felépítéséhez! Ők erősíthetik meg hitünket, nemzeti önbecsülésünket, hazaszeretetünket. Ma is példát vehetünk arról a nemzeti öntudatra ébredésről, arról a bátorságról, amit 1848/49 hősei tanúsítottak szerte a Kárpát-medencében, amit követendő példaként hagytak ránk örökségül”. Az ünnepi beszéd után meghallgatták az Isten áldja meg a magyart című dalt. Vajda János Se földem, se hazám című versét Kozák Rebeka, III.B osztályos tanuló adta elő. Következett a Szózat. Bábi Bálint, IV. osztályos tanuló Pósa Lajos: Magyar vagyok című versét adta elő. A jelenlévők meghallgatták A kokárda egy, melyet Jávorka Patrícia, középiskolás diáklány adott elő. Elhangzott a Nemzeti dal. Ladányi Erik: Hazaszeretet című versét Pogány Péter szavalta el. A kultúrműsort a Klapka indulóval és a himnusszal fejezték be, majd koszorúzás volt a kopjafánál. (PA)
Az emberi méltóság és szabadság napja Királyhelmecen
A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás (BFT), a Csemadok és az MKP Királyhelmeci Helyi Szervezete az 1848/49-es forradalom és szabadságharc és Esterházy János emlékének tiszteletére március 17-én Az emberi méltóság és szabadság napja címmel, nagy sikerű műsorral lepte meg teltházas rendezvényének közönségét.
Amint Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna BFT elnöke megnyitó beszédében fogalmazott, Esterházy emberségből példát mutat minden felvidéki magyarnak, őt is, mint a 48-as hősöket a bátorság és a nemzetszeretet jellemezte. „Vajon élnek-e ma köztünk mostani Széchenyik, Jókaik, vagy Esterházyak, akik megfogalmazzák nemzetünk céljait” – tette fel a kérdést az előadó. Nekünk ma nem kell hősökké válnunk, ám kötelességünk magyar iskolába adni a gyermekünk, hivatalosan magyarul írni a nevünk és egymást tisztelni, megbecsülni és összefogni. Ez egyben nemcsak megmaradásunk, hanem gyarapodásunk feltétele. Magyarként élni, dolgozni gyermekeink és unokáink felemelkedéséért itt, a Felvidéken a jövőnket jelenti – fogalmazott Pásztor.
A Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákjai idézték fel a 48-as eseményeket (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
A tartalmas este Bánhegyi István András szavalatával indult, aki Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger című versét adta elő. A Bodrogközi színjátszók két tagja, Popália Irén és Papp Ferdinánd, Esterházy János emléke előtt irodalmi összeállítással tisztelgett, melyben korhű dokumentumokkal felidézték életútját, börtönéveit és családja visszaemlékezéseit. A program a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola irodalmi összeállításával folytatódott. Ezt követőn a Királyhelmeci Gimnázium Diákszínpadának ünnepi megemlékezését láthatta a közönség. A műsor második részében Dévai Nagy Kamilla Liszt-, Bartók-, és Kazinczy-díjas Érdemes Művész és tanítványai, Kovács Krisztina, Kiss László és Bencze Erika a Magyarok Fénye című zenés előadása kápráztatta el a közönséget. (SZL)
Fontos az összefogás és a megértés
Felsőszeliben március 15-én a helyi temetőben levő kopjafánál gyűltek össze az intézmények és civil szervezetek képviselői, valamint a tanulóifjúság, azok nevelői és az érdeklődő lakosok, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzenek meg a magyar történelem kimagasló eseményéről. A bevezetőben szavalat hangzott el Renczés Ágoston tolmácsolásában, majd a Csemadok Rozmaring éneklőcsoportja katonadalokat adott elő.
A Rozmaring daloskör (fotó: Mészáros Magdolna)
A köszöntő szavak után Szabados Viktória Ábrányi Emil versét mondta el, majd Végh Piroska, a Galántai TV tagja ünnepi beszéde következett. A történelmi visszapillantás mellett az összefogásra, a megértésre és az együttműködésre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Ezután következett a megemlékezés koszorúinak elhelyezése. A koszorúzás után elénekelték az emlékezők a Szózatot, majd a műsor a művelődési házban folyatódott, ahol az alapiskolások szemet és lelket gyönyörködtető műsora örömmel töltötte el a nagyszámú közönséget. Végül nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult Felsőszeliben a hősökre való emlékezés. (MM)
„Mi egy vérből valók vagyunk…”
Füleken az anyaországi, székely és füleki szereplőkkel együttesen szerkesztették meg a Csemadok Füleki Alapszervezet tagjai az ünnepi műsort „Mi egy vérből valók vagyunk…” címmel. A téma a határtalanság, a generációk találkozása volt. Közreműködött László Attila, a Csillag születik tehetségkutató műsor harmadik szériájának győztes éneke, Pásztóról a Muzsla Néptáncegyüttes és a Folk Band, Fekete Gábor tanár, több versmondó és énekes, valamint a Pro Kultúra Férfikar Fehér Miklós vezetésével. Ünnepi beszédet Farkas Attila, Pásztó város alpolgármestere mondott. A többszáz fős ünneplő tömeg a Hősök terén koszorúzott és emlékezett a bátor nemzeti hősökre. (SchZ)
A legelső magyar nemzetstratégiai irat a márciusi ifjak 12 pontja volt
Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese volt a Zselízen megtartott március 15-ei emlékünnepség szónoka. A népes emlékező közönség a helyi Magyar Háztól vonult a Hősök Emlékparkjához, ahol megkoszorúzták az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak emléket állító kopjafát. Magára az ünnepi műsorra pedig a Művelődési Otthonban került sor, ahol felolvasták Orbán Viktor miniszterelnök külhoniakhoz intézett levelét, majd a Comenius Gimnázium diákjai idézték fel a történelmi eseményeket összeállításukban.
Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese (Fotó: Raj Róbert)
Az emlékünnepség főszónoka Fráter Olivér történész volt, aki rámutatott, hogy a 12 pontot nem ködevő politológusok fogalmazták. „Olyan fiataljaink álltak a forradalom élére, akik céljaikat és gondolataikat ugyan nem nevezték nemzetstratégiának, ám utólag mégis elmondható, hogy a legelső és legtömörebb magyar nemzetstratégiai irat nem más, mint a márciusi ifjak 12 pontja” – fogalmazott. Majd így folytatta: „a márciusi ifjak, a honvéd önkéntesek és az államot építő politikusok arcából a legjobb énünk néz vissza ránk. Ma bátran kijelenthetjük azt is, hogy a magyarok ugyanezen az úton járnak, amely nem más, mint a hazaszeretet, a kölcsönös tisztelet és a nemzeti létérdek feltétlen képviseletének az útja. A magyar nemzet újra megtalálta önmagát.” (CS.Á.)
Bitay Levente: Határon innen és túl egységesen megőriztük az egykori szellemiséget
Több színvonalas programmal is emlékeztek az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra Rozsnyón. Március idusán a magyar szervezetek és intézmények megemlékező rendezvényeket, koszorúzásokat tartottak. A reggeli órákban a Fábry Zoltán Óvoda, Alap- és Szakközépiskola hagyományosan a Kossuth Kupa focitornát szervezte meg, amelybe idén öt környékbeli iskola kapcsolódott be. A trófeákat Szepsi, Torna és a hazaiak csapata nyerte.
Központi megemlékezés a Kossuth szobornál (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának diákjai a délelőtti órákban ünnepi istentiszteleten vettek részt a rozsnyói evangélikus templomban, majd 14 órai kezdettel a Rákóczi Magyar Ház és a Rozsnyó és vidéke civil szervezetei a helyi temetőben emlékeztek és koszorúztak Szörcsey Antal sírjánál. Ünnepi beszédet Nt. Varga Zoltán tartott, majd Beke Zoltán városi képviselő vezetésével rövid séta keretében járták végig a résztvevők azon sírokat és torzókat, amelyek honvédek nyughelyéül szolgálnak Rozsnyón. „Március 15-e után pár nappal már Rozsnyón is mozgolódott az ifjúság, és rövid időn belül a gömöri megyegyűlés határozata alapján Rozsnyó két zászlóaljat állított fel, melyek parancsnokainak sírjai mind a mai napig léteznek a rozsnyói temetőben. Kutatásaim eredményeként az eddigiekben huszonhat szabadságharcban résztvevő egyén sírját sikerült megtalálni és beazonosítani. Az ő emlékezetükre szimbolikusan Szörcsey Antal honvédszázados síremlékénél tartjuk a mai megemlékezésünket” – hívta fel a jelenlévők figyelmét Beke Zoltán.
A Csemadok szervezésében 15 órakor vette kezdetét a megemlékezés Petőfi Sándor emléktáblájánál, ahol a Rozsnyói Református Egyházközség Alapiskolájának, valamint a P. J. Šafárik Gimnázium tanulóinak műsorát követően az Andrássy Dénes Férfikar szereplése kíséretében helyezték el a kulturális, politikai, egyházi, oktatási szervezetek és intézmények koszorúikat.
A Kossuth Lajos-szobornál 16 órakor került sor a központi megemlékezésre és koszorúzásra, itt már a környező falvak képviselőivel gyarapodtak a megemlékezők sorai. A rendezvény ünnepi szónoka Bitay Levente, a kassai magyar főkonzulátus konzulja volt, aki a márciusi események kapcsán a nemzeti egységre hívta fel a figyelmet: „A március 15-ei események robbanásszerűen egységbe tömörítették a magyar nemzetet, olyan hitet adva neki, amely mind a mai napig forrásként szolgál arra, hogy miként lehet tisztán, nemes módon, a jövőt, a nemzetet szolgálva előrébb vinni a dolgokat” – fejtette ki, majd felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök levelét. Az idei megemlékezés a Szőttes „Úton” című előadásával ért véget a Kereskedelmi és Kulturális Központban. (BB)
1848 a hitében és önbecsülésében erős magyar nemzet győzelme
A magyarság legnagyobb nemzeti ünnepére emlékeztek a csallóközi Nyárasdon is. Délelőtt a helyi óvodások látogattak el a falu főterén található Petőfi-emlékműhöz, ahol az általuk készített piros-fehér-zöld zászlókat elhelyezték. A nagycsoportos óvodások pedig a Nemzeti dalt is elszavalták.
A megemlékezés délután folytatódott a helyi kultúrházban. Miután Nagyné Sipos Mariska néni szívet melengető szavalata elhangzott, színpadra léptek a Nyárasdi Népdalkör tagjai, valamint a helyi alapiskola diákjai.
Nyárasdon az ifjúság lengette a zászlót… (Fotó: Laky Erzsébet)
Az ünnepi beszédet Dunai Mónika, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés törvényalkotási bizottságának, valamint kulturális bizottságának és a nemzeti összetartozás bizottságának tagja, a női méltóságért albizottság elnöke mondott. „Március 15-e a világ magyarságának egyik legfontosabb ünnepe! Közös, szenvedélyes napunk ez. Közös, szenvedélyes ünnepünk ez” – kezdte szónoklatát a képviselő asszony, miután köszönetet mondott a megható műsorért. Beszélt arról is, hogy csak tőlünk függ erős nemzetünk fennmaradása, boldogulása.
„1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar, mai határainktól függetlenül büszke! Büszke is lehet, mert a márciusi ifjak bátor cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal, és nem félve a megtorlástól a legkeményebb fegyverrel: hittel és a tiszta szavak erejével indultak harcba. Március 15-e a magyar nemzet erejére emlékeztet bennünket! Arra, hogy közös akarattal és bátorsággal bármire képesek vagyunk”– fogalmazott a szónok.
Ünnepi pillanat Nyárasdon (Fotó: Laky Erzsébet)
Párhuzamot állított az 1848-ban történtek és napjaink között, hiszen nekünk, magyaroknak mindig harcolnunk kell azért, amire nekünk és nemzetünknek szüksége van. Ellenben azon személyekkel, akik hangosak és erőszakosak, azok az igazán erősek, akiknek lelkében a hit, a tenni akarás és az önbecsülés él. Dunai Mónika hangsúlyozta, hogy „1848 a hitében és önbecsülésében erős magyar nemzet győzelme!” Beszéde végén elmondta, mit kíván a magyar nemzet a felvidéki magyarság számára 2017 márciusában:
„Azt kívánom, hogy jó legyen magyarnak lenni Szlovákia déli részén, itt a Felvidéken, a Csallóközben, itt Nyárasdon. Mert igazán szabad, tudjuk jól, csak a szülőföldjén lehet mindenki. A szülőföldön kell megteremteni és megkapni a szabad emberhez méltó élet feltételeit. Alapvető része anyanyelvünk, magyar nevünk használata; kultúránk megőrzése, gyarapítása; vallásunk szabad anyanyelven való gyakorlása. Nem akarunk más jogokat, csak olyanokat, amelyek járnak Európa más népeinek! Amíg vannak, és amíg lesznek olyan emberek nemzetünkben, akik szenvedélyesen keresik az igazságot és mindig bátran ki is mondják azt; amíg vannak, lesznek olyan emberek nemzetünkben, akik szenvedélyesen keresik a szabadságot és mindig bátran készek is tenni érte, addig nem kell félnünk a jövőtől; addig nem kell félnünk nemzetünk széthullásától”.
Ezt követően Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója Orbán Viktor miniszterelnök úr a határon túli magyarok részére küldött üzenetét tolmácsolta. Végül Bíró Sándor helyi plébános egy imát mondott a forradalom és szabadságharc hőseiért, népünk nagyjaiért.
Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnöke, valamint helyi önkormányzati képviselők és oktatási intézmények, szervezetek és az MKP helyi szervezetének képviselői is tiszteletüket tették a megemlékezésen. A Himnusz eléneklését követően a jelenlévők átvonultak a Petőfi-emlékműhöz, ahol koszorúzással zárult az ünnepség. (Laky Erzsébet)
Legyünk bátrak! Ne féljünk!
A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola épülete március 15-én már a reggeli órákban átváltozott az 1848-49-es szabadságharc és forradalom színhelyeivé. Interaktív módon ismerkedhettek meg a diákok a kor eseményeivel, emlékezve azokra az ismert és ismeretlen hősökre, akik ma is példát mutatnak számunkra bátorságból és hűségből.
Feladatokat oldottak meg, ügyességükre és kreativitásukra is szükség volt a rendhagyó emlékezéshez. Megjelenítették a Pilvax kávéházat, a Landerer-nyomdát, a Nemzeti Múzeum homlokzatát, a Nemzeti Színházat és a harcmezőt. A 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrző csoport néhány tagja bemutatta a korabeli ruházatot, a felszerelést és a fegyvereket.
Fegyverbemutató a 9. Vörössipkás zászlóalj katonáinak emlékére Szőgyénben (Fotó: Berényi Kornélia)
A koszorúzással egybekötött történelmi megemlékezés 11 órakor vette kezdetét az iskola udvarán, Görgey Artúr szobránál. Elsőként Farkas Zsolt esperesplébános mondott imát a hősökért. Megtisztelte a rendezvényt Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára Dóczi András, aki Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta az emlékezőknek.
Az ünnepségen jelen volt az MKP érsekújvári járási elnöke, Bolya Szabolcs és Retkes János elnökségi tag, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának képviselői, Vígh Gábor polgármester, akik elhelyezték az emlékezés és a kegyelet koszorúit a tábornok szobránál.
Az iskola diákjai történelmi emlékműsorral idézték vissza a 169 évvel ezelőtti eseményeket, helyi versmondókkal és zenészekkel közösen. Közreműködtek a katonai hagyományőrzők és a cserkészek.
Az ünnepség szónoka, Menyhárt József beszédét Ady Endre: A Tűz csiholója című versének idézésével kezdte. „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek….” Buzdító, reményt keltő szavaival ezt a bátorságot ajánlotta az emlékezők szívébe.
Menyhárt József ünnepi beszédet mond Szőgyénben (Fotó: Berényi Kornélia)
„Az 1848-as év történéseit nem láttuk videofelvételeken, nem tudtuk megnézni a világhálón, nem tölthettük le az okostelefonunkon, mégis itt él a szívünkben. A márciusi ifjak, akik elkezdték a dicső utat, nem féltek. Nem tudhatták, mit hoz a holnap, mégis bátrak voltak. Az 1848–49-es események legfőbb üzenete számunkra, hogy legyünk bátrak és ne féljünk!” – mondta a szónok.
Végezetül elhangzott Görgei tábornok ránk testált üzenete, mely az 1849. április 29-én kelt Komáromi Kiáltványban áll: „Tinéktek jutott a szerencse, éltetek feláldozásával, megadni e szép honnak ősi önállását, nemzetiségét, szabadságát, örök fennlétét. – Ez legszebb, legszentebb feladatotok. Emlékezzetek róla, ha új csatára keltek.”
A helyi televízió stábja mellett forgatott az Esztergomi Körzeti Televízió is, ügyvezető elnöke, a szőgyéni gyökerekkel rendelkező Bihari Antal személyében (Berényi Kornélia)
Március idusa a Rimaszombatban
Rimaszombatban a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete szervezésében került sor a március 15-i megemlékezésre. A Petőfi háznál a cserkészek és a barantások emlékeztek, majd a Tompa téren a Petőfi szobornál folytatódott az ünnepség, melyen nagyon sok fiatal, több oktatási intézmény képviseltette magát a civil, társadalmi és politikai szervezetek mellett. Itt helyezte el koszorúját Simon Zsolt parlamenti képviselő.
Az ünnepi beszédet Veszelovszki Balázs budapesti középiskolai tanár, történész mondta. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc üzenetét a következő kérdésekben fogalmazta meg: „ha ma 1848. március 15-e lenne, részt vennénk-e az eseményekben? Lenne-e egyáltalán egy Petőfi Sándorunk, akire fel tudnánk nézni? Lenne-e egy hely, ahol közösen tudnánk emlékezni? Lenne-e egy hely, ahol együtt mondhatnánk a jól ismert sorokat: „A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!”. Meg tudnánk-e mozdulni hazánkért, múltunkért, jelenünkért és jövőnkért, idősért és fiatalért? Volna-e bennünk bátorság, hogy függetlenedjünk és önállósodjunk azoktól, akik be akarnak szólni közéletünkbe, akik diktálni szeretnének nekünk nyugatról? Mernénk-e – képletesen szólva – fegyvert fogni a hazáért, a határon túli magyarság sorsáért, s ki mernénk-e söpörni, ki mernénk-e taszítani a széthúzókat soraink közül? Fel mernénk-e tenni a kokárdát a szívünk fölé? Karon fognánk-e a mellettünk álló testvérünket, nemzetiségtől függetlenül, hogy együtt lépjünk előre? Áthatna-e minket egy hatalmas erő azért a szóért, hogy Magyarország?”
Petőfi Sándor megkoszorúzott szobra Rimaszombatban (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Hozzátette: a mai nap nem koszorúzásból, nem zászlólengetésből és nem szavalatból áll. Történelmi napokat élünk most is. Hazánkat, népünket támadják, s nemcsak kívülről szeretnének minket – régóta már – lesöpörni, ellehetetleníteni, de belülről is. Határon belül és határon kívül is.
Beszédében megidézte Tompa Mihály alakját is, hiszen a református lelkipásztor életével és szavával százakat vezetett közelebb a Jóistenhez, az utókor számára szavai örök érvényűek. Mikor Gräfenbergből hazatért 1848 tavaszán, tábori lelkészként csatlakozott a szabadságharchoz, s A Nép Barátja című lapnak dolgozott, ahol Arany János is. Később bujdosni kényszerült, ekkor születtek legszebb költeményei a szabadságharcról. Az egyik ilyen A gólyához című verse, melynek ismerősen cseng a Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…! része.
A rimaszombati műsor a Városi Művelődési Központ színháztermében folytatódott, ahol az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes lépett fel. (HE) További képek ITT.
Újraavatták Szentmiklóssy Antal és Demeter András kopjafáját
Uzapanyiton Szentmiklóssy Antal honvédőrnagy és Demeter András ispán közhonvéd kopjafájának újraavatását szintén március 15-én délután tartották a helyi temetőben, a Szentmiklóssyak kriptájának helyén.
Uzapanyiton már több mint 15 éves hagyománya van, hogy március idusán ill. az aradi vértanúk emléknapján megemlékeznek ennél a kopjafánál. Igaz gyakran csak szűk körben zarándokoltak ide ki. Annál nagyobb öröm volt a szervezőknek, ezúttal a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének, hogy idén ilyen szép számban tudtak együtt ünnepelni, s megemlékezni a dicső szabadságharcról.
Szentmiklóssy Antal és Demeter András kopjafájának újraavatása Uzapanyiton (Fotó: Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Pósa Dénes alelnök Auxt Ferenc, a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati járási elnökének megbízásából köszöntötte az egybegyűlteket. Veszelovszki Balázs, budapesti középiskolai tanár, történész a Szentmiklóssyak szerepét ismertette az 1848/49-es szabadságharcban.
A kopjafa a várhosszúréti Ulman István alkotása, melyet 2001-ben lepleztek le az akkor még működő Csemadok Uzapanyiti Alapszervezetének a szervezésében, a Rákóczi Szövetség és a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás támogatásával. Az azóta eltelt 15 évben a kopjafa megkorhadt, így fel kellett újíttatni. A renoválást ugyanúgy Ulman István vállalta, s szintén a Rákóczi Szövetség támogatta. Egykor is Nt. Miklós István akkori esperes úr mondott áldást az avatáskor, s így az újraavatásnál is ő mondott hálaszót, hogy az emlékhely megújulhatott.
A március idusai megemlékezést követően ünnepi közgyűlésre került sor a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezet megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a Szentmiklóssy-kastélyban. További képek ITT. (Homoly Erzsó)
Vidéken is büszkén tűzték ki a kokárdát
A Rimaszombati járásban vidéki megemlékezések már március 12-én Vecseklőn elkezdődtek. s március 15-én a délután folyamán többek közt Almágyban, Ajnácskőn, Hanván, Feleden, Rimaszécsen és Bátkában folytatódtak. Utóbbi helyen megemlékező istentisztelettel vette kezdetét a program a református templomban. Majd koszorúzási ünnepség volt a fáklyákkal kivilágított templomkertben. Közreműködtek az óvodások, az alapiskolások, a nyugdíjasok valamint Kováts Marcel és Bognár Lili Janka tárogatón és énekkel. Az ünnepi műsort Tornalján is ők biztosították. A tornala.info videós összefoglalója ITT tekinthető meg. Megemlékeztek még többek közt Sajógömörön, Harkácson, Gicén.
A hétvégén, március 18-19-én Sajólénártfalván, Nagybalogon, Serkében, Rimajánosin, Kálosán és Felsővályban szerveznek megemlékező ünnepségeket. (HE)
Koszorúzás és gálaműsor Királyhelmecen
Királyhelmecen a március 15-ei megemlékezés a Millennium téren Petőfi Sándor szobránál kezdődött, ahol köszöntőt mondott Pataky Károly, Királyhelmec város polgármester, aki beszédében felidézte az 1848-49-es szabadságharc menetét. Majd Havasi Péter színművész válogatást adott elő Petőfi Sándor verseiből. A rendezvényt köszöntötte Szénási Lajos, külgazdasági attasé, Magyarország Kassai Főkonzulátusának konzulja, aki felolvasta Orbán Viktor miniszterelnöknek a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi szavait.
Az ünneplő tömeg Királyhelmecen (Fotó: Szegedy László)
Ezt követően Petőfi Sándor szobránál a város vezetése, a politikai pártok, a város intézményei és különböző szervezetek elhelyezték a koszorúikat. Majd a tömeg ünnepi fáklyás menetben a Millennium térről a Városi Művelődési Központba vonult.
A rendezvény a Városi Művelődési Központ nagytermében az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepi gálaműsorral folytatódott. A műsorban közreműködtek: Havasi Péter színművész, Bók Katalin, Árvalányhaj éneklőcsoport, Királyhelmeci Gimnázium, Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, Királyhelmeci Művészeti Alapiskola, Királyhelmeci Szabadidőközpont, a CSEMADOK Hajdók Géza Alapszervezete. (Szegedy László)
Ápoljuk a Felvidéken nyugvó hősök emlékét!
Illésházán, a Felső-Csallóközben a kopjafánál gyűltek össze a község lakói, hogy megemlékezzenek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Beszédében Fehér Tibor polgármester megható szavakkal köszöntötte a résztvevőket, majd a helyi alapiskola tanulói műsorukkal idézték meg Petőfi, Kossuth és a többi szabadságharcos alakját.
Fehér Tibor és a gyerekek Illésházán (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Ünnepi megemlékezésében Bohák Csaba, az MKP helyi alapszervezetének tagja felhívta a figyelmet, hogy vannak kevésbé ismert hősei a forradalomnak, akikről név szerint nem, vagy csak alig szólnak a történelemkönyvek: „Emlékezzünk elsősorban azokra, akik a Felvidéken, a környékünkön lelték meg végső nyughelyüket. Közéjük tartozott Leszkay Károly, akinek síremléke a nagymagyari temetőben található. A kárpátaljai Bereg megyei főszolgabíró fia 1848-ban nemzetőrnek állt, majd részt vett a Jelacsics bán elleni hadjáratban. Később honvédként harcolt hadnagyi rangban. 1867 és 1890 között a Bereg megyei honvédegylet tagja volt. Nagymagyaron halt meg 1905-ben, ahol fia, Leszkay Sándor volt a plébános.
Ha a nagymagyari temetőben járunk, és módunk van rá, helyezzük el az ő sírjára is a kegyelet virágait! Ápoljuk emlékét!” (HA)
Programsorozattal emlékeztek Somorján a márciusi ifjakra
„Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve” – hangsúlyozta Kovács Koppány, a somorjai megemlékezés megnyitóján, a Pipagyújtó emlékműnél.
Résztvevők és koszorúk a Pipagyújtónál (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Az ünnep szónoka pedig Óváry Péter, a Madách Imre Gimnázium igazgatóhelyettese volt, aki kiemelte:
„1848 jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy az akkor megfogalmazott követelések ma sem vesztettek aktualitásukból, lásd: sajtószabadság, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, másrészt a szabadságharc megmutatta, hogy a politikai-katonai vezetők a közös cél érdekében képesek voltak összefogni a nemzetet a jelentős véleménykülönbségek ellenére is. 1848 hősei a mi sorsunkat is befolyásoló tetteket hajtottak végre, ezért illeti tisztelet emléküket.”
Orbán Viktor ünnepi levelét Magyari Gyula, Magyarország nagykövetségének tanácsosa olvasta fel. Az ünnepi műsorban a Corvin Mátyás és a Tejfalui Alapiskola, valamint a Madách Imre Gimnázium tanulói szerepeltek.
A somorjai magyar gimnázium diákjai (Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
A megemlékezést követően hosszú idő után először ünnepi szentmisére került sor a Nagyboldogasszony Plébániatemplomban. A szentmisét a márciusi események hőseiért ajánlották fel.
A szentmise után a kultúrházban a Jászai Mari-díjas Dráfi Mátyás főszereplésével a Görgey című színdarabbal zárult a somorjai március 15-ei ünnep. A hagyományokhoz híven a programsorozatot a Csemadok somorjai és tejfalui alapszervezete szervezte meg. (HA)
Összekapcsolni az arra fogékony szíveket
Minden korosztály képviselőit – kicsiktől az időskorúakig – fel lehetett fedezni az ünneplő tömegben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dunaszerdahelyi megemlékezésén. A 169. évforduló tiszteletére rendezett ünnepséget Gál Tamás színművész nyitotta meg a Nemzeti dallal.
Ezután a város polgármestere, Hájos Zoltán köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Kiss Balázst, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát (aki felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét), valamint a hivatalok, szervezetek és oktatási intézmények vezetőit.
Beszédében kiemelte, méltán lehetünk büszkék arra, amit 1848-ban a márciusi ifjak a nemzetért és a szabadságért tettek, amikor szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Bebizonyították, hogy bár egynek minden nehéz, de soknak semmi sem lehetetlen. A beiratkozások közeledtének apropóján az anyanyelvi oktatás fontosságára is felhívta a hallgatóság figyelmét. A szülők kezében a döntés, hogy gyermekeik magyar identitását, az anyanyelvi iskola választásával, megőrizzék.
Volt, aki magyar zászlót lengetett (Fotó: B. Vida Júlia)
Ezt követően az ünnepség szónoka, dr. Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese lépett a mikrofonhoz, aki örömét fejezte ki, hogy a reformáció 500. évében szólhat a jelenlévőkhöz. Majd rátért arra, hogy mi, magyarok nem a győzelmeinkre emlékezünk, hanem a veszteségeinkre, mert az erkölcsi győzelmeket, a hősiességet, a tartást sokkal langyabb értéknek tartja a magyar nemzet, mint a győzelmet. Hozzátette még, nemzeti ünnepeink közös nevezője a szabadságvágy. Ezt a vágyat pedig Isten csöpögtette belénk. S feltette a kérdést, az Európai Unió polgáraiként valóban szabadon élünk? Akkor, amikor három műszakban dolgoznak az édesanyák, kölcsönöktől vannak fojtogatva a családok és a megélhetés bilincse miatt külföldre távoznak fiataljaink?
„Azt mondják a hozzáértők, hogy a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek között mi, felvidéki magyarok vagyunk a legtörékenyebbek nemzeti identitásunkban. Ennek történelmi okai vannak. Egyetlen magyar nemzetrész sem élt meg olyan megaláztatást, mint a mi szüleink és nagyszüleink a hontalanság éveiben, amikor azért bélyegezték bűnösnek őket, mert magyarok voltak. Amikor azért bélyegeznek másodrendűnek bennünket, mert magyarok vagyunk”– mondta az esperes.
Dr. Somogyi Alfréd lelki szabadságharcunkról is beszélt Dunaszerdahelyen (Fotó: B. Vida Júlia)
Kitért arra is, hogy a szabadság elérése nagy áldozatokat kíván, emberektől, családtól, nemzettől, és az ember belső, lelki szabadságharcáról beszélt. Szólt megosztottságunkról és széthúzásunkról, és arról, nem is lesz egység addig, amíg a lelki élet és a keresztyénség komolyan vétele nem teremti ezt meg közöttünk. Beszéde végén tisztelettel felsorolta az 1848-as forradalom és szabadságharc dunaszerdahelyi hőseinek nevét, majd felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes újra magyar nemzetben gondolkodnunk. „Mert a magyar nemzet számunkra nemcsak a magyar nyelv, nemcsak az ezredéves múlt, és végképp nem állampolgárság vagy az államhatár függvénye. A magyar nemzethez tartozás egy olyan lelki képesség, ami a nagy pillanatokban, minősített időkben összekapcsolja az arra fogékony szíveket, miként most itt is” – mondta a dunaszerdahelyi megemlékezés szónoka.
Az emlékezés koszorúit a város vezetése, valamint számos hivatal, szervezet és tanintézmény is elhelyezte a Lipcsey György alkotta 1848-1849-es emlékműnél. A műsor kulturális részében fellépett Bánházy Dóra, a Dunaág Néptáncműhely, a Pántlika zenekar, a Novus Ortus Diákszínpad és a Vidékfejlesztési Szakközépiskola diákjai. (vida)
A kisebbségügyi kormánybiztos közös gondolkodásra buzdított Komáromban
Komáromban a Duna Menti Múzeum kertjében kezdődött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett ünnepi megemlékezés délután fél ötkor, Jókai Mór szobra előtt. Az ógyallai Őszirózsa Népdalkör előadását követően, valamint Nagy Zsolt, a Selye János Gimnázium diákjának szavalata után, a szervezők nevében Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke mondott köszöntőt.
A megemlékezés ünnepi szónoka Bukovszky László történész, a szlovák kormány kisebbségügyi kormánybiztosa volt (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A megemlékezés ünnepi szónoka Bukovszky László történész, a szlovák kormány kisebbségügyi kormánybiztosa volt. Beszédében hangsúlyozta 1848 márciusának ideáját, ma is élő üzenetét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ma is ragaszkodunk azokhoz az értékekhez, amelyeket korszakalkotó őseink ránk hagytak – vélekedett. Bukovszky kiemelte, mennyire fontos, hogy képesek legyünk a közös gondolkodásra egy ilyen nemzeti ünnepen. Meggyőződése szerint képesek vagyunk együtt ünnepelni, sőt együtt gondolkodni még akkor is, ha az egységes szlovákiai magyar érdekképviselet már több éve megszűnt. „Helyes és illő, hogy ünneplésünk jelképes asztalához együtt tudunk ma leülni. Erős fából faragott asztal ez, bőven van itt helye mindenkinek” – fogalmazott a kisebbségügyi kormánybiztos. „Vallom, hogy sokkal több kovácsol és köt össze bennünket, mint ami szétválaszt, hiszen március 15-e túlmutat az ideológiai és a vélt vagy valós sérelmi szembenállásokon” – hangzott el Komáromban. Bukovszky László zárógondolataiban úgy fogalmazott, hogy az ünnepünk csak akkor lesz őszinte, ha közösen érezzük át ennek a felelősségét. A kormánybiztos beszédét követően a jelenlévők megkoszorúzták Jókai Mór szobrát és közösen elénekelték a Himnuszt.
Megemlékezők a Klapka téren (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A március 15-i ünnepség hagyományosan a Klapka téren folytatódott öt órától. A Nádor és a Megye utcákon át érkezett meg a tömeg Klapka tábornok szobra elé, a térre, ahol elsőként a Szózat hangzott el a Concordia Vegyeskar tolmácsolásában, Stubendek István vezényletével. Az ünnepi megemlékezésen Szebellai Dániel, a Selye János Gimnázium végzős diákja Petőfi Sándor, Magyar vagyok című költeményét adta elő. A szervezők nevében Keszegh István, a Csemadok Városi Szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Őt követte Borhy László, történész, egyetemi tanár, az ELTE Régészettudományi Intézete igazgatója, aki Komáromnak a forradalom és szabadságharc idején betöltött szerepéről és jelentőségéről beszélt ünnepi szónoklatában. Emlékeztetett, 1849-ben egyedül ebben a városban ünnepelték meg a forradalom és szabadságharc első évfordulóját. „A komáromi erődítmény 1848 decemberétől a szabadságharc letöréséig többször állt ostrom alatt, ezzel terheket róva a lakosságra is. Komárom egyszerre volt hadszíntér és a hadsereg ellátását biztosító hátország” – fogalmazott. A komáromiakhoz szólva elmondta, a 169 évvel ezelőtt élt hősök utódjaiként az a feladat hárul rájuk, hogy évről-évre emlékezzenek arra a másfél évre, amíg a forradalom és szabadságharc tartott ebben a városban.
Az ünnepi szónoklatot követően Észak- és Dél-Komárom polgármesterei és önkormányzati képviselői, a jelen lévő pártok, civil szervezetek, a város illetve a járás oktatási intézményei, egyházak képviselői, és magánszemélyek helyezték el koszorúikat Klapka György szobránál. Az ünnepi megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz közös eléneklésével ért véget.
Ünneplés „Magyar virtussal” Ipolybalogon
Március 15-én immár hagyományosan, egész napos programmal ünnepelték az Ipolyi Arnold Alapiskola tanulói és pedagógusai Ipolybalogon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját.
Az Ipolyi Arnold Alapiskola énekkarának fellépése (Fotó: Németh Ágota/Felvidék.ma)
Az ünnepség szónoka Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke volt, aki a diákokat is bevonva emlékezett meg a forradalom 169. évfordulójáról, interaktívvá téve ezzel a hagyományos és megszokott ünnepi beszédeket. Ezt követően a tanulók ünnepi műsora következett, amelyben elsőként a felső tagozatosok irodalmi összeállítását, majd az iskola énekkarának fellépését nézhették meg. Az egyes műsorok között a tantermekben a szabadságharc jelentősebb ütközeteiről készült animációs filmeket tekinthették meg a diákok.
Vendégfellépők is voltak ezen a napon, az ekecs-apácaszakállasi Kuttyomfitty Társulat Magyar virtus című előadását követhették végig, akik műsorukban az 1848/49-es szabadságharcnak állítottak emléket népdalok, táncok, népi dramatikus táncok, versek segítségével. Mottójukhoz híven – „A hagyomány nem beteg, hogy ápolni kelljen. A hagyományt nem akarják ellopni, hogy őrizni kelljen. A hagyományt élni kell, mi azt tesszük!” – hangulatos és egyben tanulságos ízelítőt kaptak a magyar népköltészet és népművészet területéről, s egyben a szabadságharc hangulatát idéző műköltészeti alkotásokból is. Dobsa Tamás és Dobsa Fodor Mónika műsora magával ragadott mindenkit: kicsit és nagyot, diákot és felnőttet egyaránt.
Előadásukat követően a diákok megkoszorúzták a temetőben található kopjafát, itt György Ferenc lelkiatya gondolatait hallgatták meg, és közös imádsággal hajtottak fejet a hősök emléke előtt. Az ünneplés, a szórakozás, de egyben a tanulás és emlékezés jegyében telt ez a nap, amely méltó tisztelgés volt a szabadságharc bátor és önfeláldozó hősei előtt. (Németh Ágota)
A Kuttyomfitty Társulat előadása Ipolybalogon (Fotó: Németh Ágota/Felvidék.ma)
„Legyen hitünk abban, hogy érdemes magyarnak lenni” – megemlékezés Ipolyságon
Az ipolysági magyar szervezetek március 14-én közösen szervezték meg az ünnepi megemlékezést. Az ünnepség a köztemetőben lévő Megbékélés Kapujánál kezdődött. Hlédik László palásti plébános üdvözlő szavaiban párhuzamot vont az 1848. márciusi események és az 1867-es kiegyezés között, megemlítve azok máig ható üzeneteit.
Kiss Beáta, az MKP országos alelnöke, Lévai járási elnöke ünnepi beszédében az 1848-as történések irodalmi vonulatát emelte ki. Mint elmondta, ezek tanúsága szintúgy a mának szó. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Babits szavain keresztül vázolta fel március idusának üzenetét. Beszédében kiemelte az anyanyelv, a magyar nyelvű oktatás és az érdekérvényesítés fontosságát. „Az akkori magyarság győztes forradalmat élt meg. Különböző utakon egy cél és egy akarat vezényelte őket, a győzelembe vetett hit. Legyen hitünk abban, hogy érdemes magyarnak lenni. Ez jelenti a felvidéki magyarság győzelmét önön sorsa felett” – hangzott el a köztemetőben.
A 27. sz. Szent Imre Cserkészcsapat tagjai az ipolysági megemlékezésen (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A megemlékezés a városháza színháztermében folytatódott. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának országos elnöke ünnepi beszédében kifejtette: „Nekem március idusa a bátorságot jelenti. Hiszem azt, hogy 1848-ban kegyelmi állapot is hozzásegítette a magyarságot, hogy lépni tudjon, közös erővel harcoltak a szabadságukért.” Mint jelezte, a magyarságunkat nem szabad elhagyni, az a közösség, amely ápolja értékeit, az nem veszik el. (PP)
Megemlékeztek a nagyszombati csata hőseiről
Nagyszombatban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emléknapjának előestéjén, március 14-én tartották az immár hagyományos megemlékezést, igazodva az akadémiai év alatt – októbertől júniusig – immár négy esztendeje bemutatott havi magyar nyelvű misékhez, melyek időpontja rendre a hónap második keddje. A nagyszombati temetőben található nagyszombati csata emlékművénél gyűltek össze az emlékező NDK-s, azaz Nagyszombati Diákklubos egyetemisták, egyetemi oktatók, helyi és környékbeli magyarok. Először a dunaszerdahelyi Pántlika Zenekar fiatal zenész-énekes tagjai léptek fel hegedűjátékukkal Sebő József tanár vezényletével, majd Zilizi Tihamér szólt a megjelentekhez, aki beszédében felelevenítette a csata lefolyását.
1848. december 16-án délután fél ötkor Sossay császári és királyi tábornok megkezdte Nagyszombat ostromát, és túlerejével szinte teljesen bekerítette a várost. A császári oldalon 15 000 katona fogta gyűrűbe a városban tartózkodó 1 700 honvédet.
Guyon honvédezredes ezt akkor tudatosította, mikor a Pozsony-nagyszombati vasúton a segítségére küldött honvédcsapatokat erős tűz alá vették. Este hét órára a városban véres utcai harcok bontakoztak ki és Guyonék számára a kitörés, vagy a fegyverletétel jött számításba. Guyon csapatai élére állva az éj leple alatt Szered, illetve Cífer-Pozsony irányában sikeresen kitört az ostromgyűrűből.
Az utóvédként bevetett 48. számú Ernő főherceg gyalogezred 3. zászlóalja azonban, mely a kitörési hadműveleteket fedezte, zászlóőrző századát elveszítette. A megmaradt négy század sikeres kitörést hajtott végre, de ebből később kettő fogságba esett.
A honvédalakulat a hősies ellenállás következtében érzékeny veszteséget szenvedett. A magyarok oldalán 98 fő volt a halottak és sebesültek száma. Az osztrákok foglya lett 8 tiszt és 790 főnyi legénység. Ebben a csatában az osztrákok összesen 40 főt veszítettek.
A nagyszombati csatában a jelentős túlerővel szemben a honvédsereg nem csak hősiesen küzdött, de kiváló példáját nyújtotta az önfeláldozásnak is. A csata névtelen hősei mellett különösen Guyon honvédezredes, Pusztelnik honvéd alezredes és Mack honvéd tüzérőrnagy tanósított példás helytállást. Az ország is felfigyelt a történtekre és foglalkozott a nagyszombati csatával. Az ez idő tájt éppen Debrecenben tartózkodó Petőfi Sándor a honvédek dicső hőstetteit a Nagyszombati csata című művében verselte meg. „Nem e kő, tetteitek hirdessék dicsőségteket!“ – idézte Zilizi Tihamér az 1871-ben a város és vidéke által emeltetett honvédemlékmű feliratát. A fiatalokat az itthon maradásra és közösségünkben a felelősségteljes helytállásra buzdította.
A hősi halottak emléke előtt a Székely himnusz és a Halló, magyar, hol vagy, felelj… kezdetű, magyarok világhimnusza hegedűkíséretes eléneklésével és gyertyagyújtással tisztelgett a másfél tucatnyi emlékező. Németh Rezső atya pedig imát mondott az elesettek lelki üdvéért. Az emlékezés a Szent Ilona-templomban folytatódott. Ifjúsági énekekkel működött közre a Pántlika Zenekar, felolvasással és az oltárnál asszisztenciával az egyetemisták. A misén jelen voltak Morovics László és Húsťava István egyetemi docensek, továbbá Dominika orsolyita nővér. (ZK)
