A gyulafehérvári egyoldalú román nyilatkozat száz éves évfordulóján tombolni kezd a román sovinizmus Erdélyországban, azzal a nehezen titkolható céllal, hogy megfélemlítsék a maradék magyarságot.
Két székely fiatalembert, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a román titkosszolgálat által koholt vádak alapján, bizonyítékok nélkül, az ügyvédi védelem megtagadása mellett, öt-öt év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek másodfokon jogerősen, holott az első fokon bizonyítékok hiányában felmentették őket. A védelem megtagadása az alapvető emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése.
A két magyar fiatallal az a baja a román politikának, hogy nyíltan követelik az 1918. december elsején kelt nyilatkozatban foglalt ígéretet: „… az új Román Állam kialakításának alapelvei alapján a nemzetgyűlés kijelenti a következőket:
Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.” Aki még nem ismerte ezt a szöveget, kérem, olvassa el még egyszer, ennek fényében értékelje az erdélyi magyarok mai helyzetét és az elkövetkező hónapok eseményeit. A gyulafehérvári nyilatkozat, melyet határozatnak is szoktak nevezni, a mai román állam kikezdhetetlen fundamentuma.
Nem csak Beke István és Szőcs Zoltán harcol a fenti ígéretek betartásáért.
Polgármesterek, politikusok, civil szervezetek, magánszemélyek emelik fel időről időre a szavukat, különböző hangnemben, eltérő módokon, de mindig ugyanazt kérve-követelve: az anyanyelv használatát az élet minden területén a születéstől a halálig, az önrendelkezés minél szélesebb formáit, kulturális és/vagy területi autonómiát az európai uniós gyakorlatnak megfelelően. A román titkosszolgálat, a hírhedt Securitate utódaként, annak „jól bevált” módszereit alkalmazva, lámpással keresi a vélt vagy valós okokat, hogy a nemzeti érzelmű és öntudatos magyarokra lecsapjon. Félelmet akar kelteni a többiekben, hogy ne növekedjen az európai szintű kisebbségi jogokért küzdők tábora. Beke István és Szőcs Zoltán esetében találni véltek egy okot a velük való leszámolásra, de miután rájöttek, árnyékra vetődtek, meghamisítottak mindent az üggyel kapcsolatban, és a kommunista diktatúrákra jellemző koncepciós pert fabrikáltak.
Főhőseinket a titkosszolgálat folyamatosan megfigyelte, telefonbeszélgetéseiket és társadalmi életük minden eseményét lehallgatta. Így akadt fenn a hálón néhány felelőtlen mondat, amelyek tréfálkozások is lehettek, de talán inkább a nemzeti elnyomás gyötrelmeit elszenvedő emberek váratlan indulati kifakadásai. Az történt ugyanis, hogy a soviniszta román hatalom úgy döntött 2015-ben, a szinte kizárólag magyar lakosságú Kézdivásárhelyen december elsején a székelyekkel nagyszabású rendezvényen ünnepelteti az Erdély elveszítését szimbolizáló gyulafehérvári nyilatkozat évfordulóját, a román nemzeti ünnepet. Szintiszta, embertelen provokáció. Erre fakadt ki valaki az állandóan lehallgatott néhány fős baráti körben: fel kellene robbantani őket! Néhányan még élcelődtek ezen, ami lehetett a tehetetlen düh levezetése, vagy éppen a lehallgatók nem éppen ésszerű bosszantása. Mert jól tudták, hogy lehallgatják őket. A társaság szellemi vezetőjénél, Beke Istvánnál házkutatást rendeltek el, melynek során szilveszteri petárdákat, két tűzijátékot és tortára való csillagszórókat találtak nála, melyeket bizonyított módon egy évvel korábban rendelt meg, de a cég csak 2015 novemberében szállította az árukat. Éppen az ominózus beszélgetések idején. (?) Beke Istvánt azonnal letartóztatták, egy hónappal később a felbujtással vádolt barátját, Szőcs Zoltánt is. Kellett ugyanis legalább még egy ember, hogy terrorakció előkészítése lehessen a vád.
A három éves történet minden részletével nem kívánom untatni a kedves Olvasót. Csak címszavakban néhány fontos elemet ismertetek. A lehallgatási hanganyagot összevágták, hogy valami összeesküvés féle nézzen ki belőle. A két áldozatot nagyjából egy éven át vizsgálati fogságban tartották Bukarestben, köztörvényes bűnözők között, embertelen körülmények között összezsúfolva, bogarak társaságában, szennyezett ívóvízzel a cellában. A Kisebbségi Jogvédő Intézet támogatásával román ügyvédek védték a fiatalokat. Bukaresti bíróság tárgyalta az ügyet, mert államellenes cselekmény volt a vád! Elsőfokon, bizonyíték hiányában, felmentette őket a színtiszta román bíróság! (Helyi tűzszerészi szakvélemény szerint ugyanis a petárdákból nem lehet merénylet elkövetésére alkalmas bombát készíteni.) De hogy ne kelljen kártérítést fizetni a jogtalan fogva tartásért, a bíróság tűzszerészeti anyagok szabálytalan tárolása miatt napra pontosan annyi szabadságvesztésre ítélte a két székely fiatalt, ahány napot fogdában ültek. (!)
Az ügyészség a titkosszolgálat követelésére fellebbezett, ezt követően az alperesek is ártatlanságuk kimondásáért. A másodfokon elképesztő, az Európai Unióban példátlan ítélet született 2018. július 5-én. A vádló semmiféle bizonyítékot nem mutatott be. A bíróság pedig nem hallgatta meg a védelem egyik fontos tanúját, egy volt titkosszolgálati tisztet, aki hitelt érdemlően tudta volna bizonyítani, hogy koncepciós perről van szó. A jogerős ítélet kihirdetése előtt fondorlatos módon átminősítették a fő vádpontot, ennek alapján öt-öt év letöltendő börtönre ítélték a vádlottakat, és a védelem nem kapott szót! Nem volt lehetőség az új váddal szemben az alperesek ügyvédeinek kifogást emelni. Az alapvető emberi jogok sárba tiprása, az európai jogrend és kultúra brutális tagadása. Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt még aznap bilincsbe verve vitték a Brassó melletti feketehalomi börtönbe. Embertelen körülmények között sínylődtek ismét több mint egy hónapig, életfontosságú gyógyszerek bevitelét is megtagadják a hozzátartozóktól, a magyar főkonzult három hétig nem engedték be látogatásra. Bejelentették, átszállítják őket Óromániába, több száz kilóméterre lakóhelyüktől, hozzátartozóiktól, a legszigorúbb magánzárkákba zárva őket, tömeggyilkosoknak kijáró körülmények közé. Politikai nyomásra, civil szervezetek akcióinak eredményeként elálltak ettől, végül a csíkszeredai börtönbe kerültek, ott várják sorsuk jobbra fordulását.
Ceausescu szelleme ismét tombol Romániában, mindenek előtt a közel száz éve odacsatolt Erdélyben. A románok minden elképesztő arcátlanságot bevetnek a magyarüldözés során. Törvényeik alapján a bírósági ítélet kihirdetését követő harminc napon belül ki kell adni az indokolást is. Az esetünkben ez augusztus 4-én lejárt. Egy hónapja hiába követeljük minden szinten az indokolást, süket fülekre találunk. Romániai ügyvédek szerint ez hónapokig, sőt akár egy évig is eltarthat, mert nincs törvényi szankciója a bíróság ilyen jellegű mulasztásának. És koncepciós perek esetében, mert több ilyen is van, ezt a gyakorlatot folytatják, ugyanis amíg nincs indokolás, semmiféle további jogorvoslat nem kezdődhet el! Tehát az áldozatok helyi ügyvédei nem nyújthatnak be törvényesség óvást a védekezés lehetőségének kizárása miatt, és nem küldhetjük el beadványunkat Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
A budapesti székhelyű Kisebbségi Jogvédő Intézet ugyanis kiviszi a példátlan esetet a nemzetközi színtérre, mindenek előtt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé, és más nemzetközi intézményeket is megszólít. A védelem megtagadása és az ítélet indokolás kiadásának szabotálása ellenkezik az európai uniós joggyakorlattal, ezért megfontolandó az Európai Unió luxemburgi bíróságához fordulás kérdése is. (A védelem megtagadása jelen esetben lehet valamilyen román törvénykezési joghézag eredménye, de sehol ilyen nincs az Unióban.) Mindezekkel párhuzamosan felkértük a Magyar Kormányt, tegyen meg minden lehetséges politikai lépést, hogy az áldozatokat helyezzék szabadlábra, vagy legrosszabb esetben házi őrizetbe, amíg valamennyi jogorvoslati lehetőség kimerül. Gyakoroljanak nyomást román barátainkra, hogy uniós tagországként tartsák tiszteletben és kövessék az európai joggyakorlatot.
A magyar kül- és nemzetpolitika legfontosabb feladata most Erdély vonatkozásában a sovén megfélemlítési folyamat megállítása. Ez már nem csak Beke István és Szőcs Zoltán ügye, ez az egész erdélyi magyar nemzeti közösség sorsát meghatározó kérdés. A célpont nem a két székely fiatalember, hanem az erdélyi, bánsági, partiumi és máramarosi magyar emberek. Makovecz Imre gyurcsányi időkben tett kijelentését idézem: cselekedni kell!
Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója
Megjelent a Magyar Időkben 2018. szeptember 5-én
