a Szentléleknek is, miként magának a Szentháromság Istennek van egy korok és körök, idők és helyek feletti gyönyörű szinkronitása, egyidejűsége.
Ugyanis az egész emberiségben él valamilyen mély Isten-sejtelem, az Istennel egykoron történt közvetlen és lenyűgöző első találkozásokban nyert megrendítő, hatalmas, mindörökre eljegyző találkozás.
Tisztítsd meg lelkem hárfáját az üres vitától…
A mai, illetve tegnapi közel-keleti szír keresztyének elüldözött ősei azon a földön éltek, imádkoztak, szerettek Krisztus szeretetével, neveltek becsületes, istenimádó és embertisztelő életeket, amely a mai Izraeltől északra, a mostani Törökországban húzódott. Sok nagyszerű keresztyén költőt, teológust, hitvallót adtak a világnak. Az irodalomtörténetben és a teológiatörténetben is páratlan kincseket hoztak létre. Műveiket mint nemzetközi értékhordozókat azonnal elkezdték fordítani arabra, örményre, etiópra, egyiptomi nyelvre.
Közülük is kiemelkedik a szír egyház klasszikus, nyelvteremtő, imaformáló nagy klasszikusa, Szír Szent Efrém (306-373). Születési helyeként a Nisibist (mai nevén a törökországi Nusaybint) jelölik meg. Roppant érdekes, hogy apja pogány pap volt. Élete hatalmas példája annak, miként képes a kegyelem kiragadni embereket az ókori pogányságból és átültetni, transzplantálni őket Krisztus követésére. Szír nyelven írta műveit, alapos bibliaismerettel.
Efrém az ókeresztyén költészet legnagyobbja. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító csodálatos kegyelmet.
Írt 15 himnuszt a Paradicsomról, 56 himnuszt a tévelygések ellen, 87 himnuszt a hitről, Krisztusról, és Szentháromság-gondolatairól. Sokan őt tartják az egyházatyák kora legnagyobb keresztyén költőjének. A forró közel-keleti klíma és a fényviszonyok nem véletlenül befolyásolták költői látásmódját. Olvassunk csak bele himnuszaiba, és csodálkozzunk el látásmódjának mélységén, eredetiségén!
A Szent Jakab-templom Nisibisben, ahol Szent Efrém is tanított (Képek: wikipedia)
„Nézzétek a jelképeket: a Nap az Atyát, a Fény a Fiút, a melegség a Szent Lelket hozza közel hozzánk – vedd észre a tüzet és a Lelket szülőanyád ölében, lásd meg a tüzet és a Lelket a folyóban, amiben megkereszteltek, a tüzet és Lelket a mi keresztségünkben, és a kenyérben, s a kehelyben is lásd meg a tüzet és a Szent Lelket!”.
Úgy adja át magát Istennek, a Léleknek, mint ahogyan belesimul a művész kezébe a gitár, citera, hegedű.
„Ó, hárfám, beszélj! A hallgatás az ellenséged. Mondd el azt, amit csak a nyelv el tud mondani!… Tisztítsd meg lelked hárfáját a vitától. Rendezd a húrokat… Állj aztán Isten elé, s kezdj el Neki énekelni! Te, ember, élő hárfa vagy, beszélő hárfa. Szabad akarat vezeti húrjaid és szavaid. Ó, hárfa, aki saját elhatározásból Istennek énekelsz, hangold fel magad tiszta harmóniákra és játssz minden diszharmónia nélkül! Kerüld a vitát! Légy minden kijelentett dolog tanulója, és mondj el szépen, félelem nélkül mindent!”.
Esti ima
Az est közeledik, a csillagokat
Te vezeted föl, Isten, az égre;
a fáradtak most, a
nehéz nap után nyugalmat lelnek.
Jő az est az árnyaival:
dicsérjen Téged minden nyelv!
Örömmel mondanak neked
köszönetet az elbágyadtak,
midőn fáradtságukat kipihenikKi annyi szelídséggel gondoskodol róluk,
dicséret legyen a Te Fölségednek!
Ki szeretettel telve, minden
alkotásodnak este
enyhítő nyugalmat engedsz,
Uram, kérünk,
adj ennek az egész világnak idelenn
kereszted szent hatalma által
minden gonosztól védelmet
és békességet,
és őrizd meg hűségünket
ezen az éjszakán is!
Ámen.
Huszadik századi hangok és visszhangok Dániából és Angliából
Ezekben a pneumatikus parallelekben, Szentlélektől ihletett párhuzamokban az a csodálatos, hogy olyan látásmódban fogalmazódnak meg, mint a Krisztus utáni századok szír és egyiptomi remetéinél, vagy a pusztai remeték költészetében és imáiban. Jelzi ez azt a belső ráhangolódást, ami évezredeken át a Szentlélek csodaműve bennünk.
Mértékében picinyben, mégis hasonlatosképpen ahhoz a roppant csodaműködéshez, ahogyan a teremtésben Isten Lelke ott lebegett a mélység felett és kiformálta a tohuvabohuból, a formátlan anyagból ezt a gyönyörű világot.
S a Szentlélek az, aki szemben a minden korban pusztító közönnyel, a cinizmussal, gúnnyal, a szellem negatív önrombolásával, mindig a pozitívra hangol át vagy hangol fel.
Hiszen mind az ókori emberekre, mind a posztmodernekre, napjaink és remélt holnapjaink embereire igaz Luther megállapítása: Spiritus Sanctus non est scepticus – a Szentlélek soha nem szkeptikus, Ő nem a kételkedés szelleme!
A lutheránus dán Anna Maria Aagaard (1935-) egyetemi tanár volt az aarhusi egyetemen, de költészettel is foglalkozott. Szembesülve a modernizáció tudati, lelki és szellemi ártalmaival, a fogyasztói társadalom élvezeti szintre redukáló, fogvatartó hatalmával, már az 1990-es években így imádkozott:
Szelídség lelke, jöjj!
Ó, Szentlélek jöjj,
Te, aki a szelídség Lelke vagy,
Szabadíts meg minket
Az agresszív konzum
Vásárlási kényszereitől,
A gazdagság nyers fennhéjázásától,
A reklámok hazugságaitól,
A gyűlölet tüskéitől,
A csaló „igazak” félelemhintésétől.
A kiszolgáltatottakat a részvétlenségtől.És szabadíts meg minket a cinikusok közönyétől,
meg bizalmatlanságuktól.
Ó, szelídség Lelke, jöjj, gyógyítsd sebeinket, amiket
A modern kor ezernyi titkos eszköze üt rajtunk.
Ó, Szentlélek, hintsd meg lelkünket
a szelídség olajával.
Az anglikán püspök, John V. Taylor (1954-) pedig már 1972-ben kiadta nagy sikerű Szentlélek-könyvét, aminek legfőbb üzeneteivel majd sorozatunk következő részében foglalkozunk, melynek már a címe is elgondolkodtató: Az „istenközi Isten”, a Szentlélek és a keresztyén misszió. Ebben írja:
„A legnagyobb dolgok nem a leghangosabb óráinkban, hanem a legcsendesebb pillanatainkban születnek! Észrevesszük-e még a hegyek párálló csúcsait, egy fa különös formáját, a virágok sziromrajzolatait, az alvó gyermek arcjátékát, mint futó szellő fodrozta tengerfelszínt, vagy egy-egy ellenséges, sötét pillantásban a lélek belső örvényeit? A világi és az egyházi szómágia képezi ma a legfőbb akadályát az ilyen észlelésnek, amire pedig Isten Lelke akar megtanítani minket!”.
Nem véletlenül választottam az alcímben a Szentlélek egykori és mai munkájának jellemzésére az innovatív szót. Ő még Isten mélységeit is vizsgálja, innovatív annak a szeretetközösségnek a fenntartásában, táplálásában, ami az Atya-Fiú-Lélek között titokzatosan, de valóságosan áll fenn. Innovatív abban, hogy megtisztítja szavainkat az ürességtől, a gyűlölettől, hogy méltó szavakkal forduljunk Istenhez és embertársainkhoz.
Méltatlan szavakkal tele van a sajtó, a média, az emberi érintkezés nyelvezete, olykor még a Parlament is. Sőt még az Istenhez viszonyulása is az emberek többségének csak úgy árad az istenkáromlástól. Tisztulásra szorul. Nagy és mély innovációra, megújulásra van szüksége a mai emberiségnek. Szentlélek-innovációra.
Őt felfedezőre, újra Őt szomjúhozóra, önmagunkat újra Őneki átadóra. Isten kezében felhangolt instrumentummá válásunk nagy korszakában élünk, ezt éljük át, ünnepelhetjük pünkösdkor. Erre figyelmeztet a koronavírus-járvány is, csak jól kell tudni dekódolni, olvasni a járvány sok üzenetét – Lélektől vezetve!
A fenti történelmi párhuzamokkal, gyönyörű, ihletett és ihlető mondatokkal akkor élünk jól, ha előbb magunkban akár többször is elolvassuk, majd halkan magunk elé olvassuk azokat. Lehet közösségben is elolvasni ezeket a szövegeket. Családban, gyülekezeti alkalmon, online-szolgálatban. Kicsit gyógyultabb lesz bennünk lelkileg, mentálisan pedig körülöttünk a világ…
