Advent küszöbén állunk, Halzl Józsefhez már eljött az Úr, – kezdte beszédét Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a Farkasréti Temetőben 2020. november 28-án, azon a hideg, borús szombaton, amikor utolsó útjára kísérték a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnökét.
Szomorú ellentmondás, hogy a járványhelyzet miatt a családon, rokonságon és a közvetlen munkatársakon kívül alig néhány barátja vehetett részt annak az embernek a végső búcsúztatásán, akit itthon, a Kárpát-medencében, de mondhatjuk: szerte a nagyvilágban százezrek tiszteltek a magyarságért és annak jövőjéért végzett három évtizedes munkájáért.
Lélekben bizonyára ezrek vették körül a koporsót a ravatalozó előtti téren, és a világhálós közvetítés révén azt is láthatták, hogy ott van a nemzetet személyesen képviselni Orbán Viktor miniszterelnök is.
Felidézve Halzl József személyiségét, a találkozásokat és a közös munkát, Várszegi Asztrik kiemelte harmonikus emberségét, csendesen sugárzó, szelíd jóságát. Általa a keresztény létezésmód, a másokért élő ember volt megtapasztalható, aki a vele találkozót mindig elfogadta és jobbra bátorította. Mi hívő emberek gyászolunk ugyan, de nem úgy, mint akiknek nincs reményük, hiszen az teljesedett be, amit mindig is tudtunk: Isten az övéit magához öleli. Most személyesen neki szólt az Ige: „Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok…”
Halzl József élete és öröksége a nemzetben gondolkodó magyarok számára olyan örökség, amelyen érdemes lesz időről időre megmérni mindennapjainkat – kezdte emlékező beszédét Gulyás Gergely a Miniszterelnökséget vezető miniszter, majd felidézte az elhunyt életének fő állomásait azzal a tanulsággal: a rendszerváltoztatás azon nemzedékéhez tartozott, amelynek még voltak emlékei a totális diktatúrák által még el nem tiport szabad Magyarországról.
Halzl József hamar rájött, hogy a közéletnek az a terepe, amelyet a Rákóczi Szövetség készül betölteni, fájón üres. Mintha mindazzal, amit addig átélt és megtanult, Trianon – családjában is megtapasztalt – következményeivel, az 56-os forradalom nemzeti és szabadságeszményével, vezetői és keresztény közösségszervező tapasztalatával azért vérteztetett volna fel, hogy minden adottsággal rendelkezzen ahhoz, hogy megszervezze Magyarország egyik legnemesebb küldetésű és legnagyobb társadalmi szervezetét, a Rákóczi Szövetséget.
Gondoljunk arra a több tízezer, az anyaországból, az elszakított nemzetrészekből és a diaszpórából érkező fiatalra, akik az elmúlt harminc évben különböző rendezvényeken, a Műegyetem 56-os megemlékezésein, a sátoraljaújhelyi Rákóczi-táborokban, vagy a Kárpát-medence beiratkozási programjának keretén belül találkoztak, akik Halzl Józseftől útravalót kaptak, és átélhették a nemzethez tartozás élményét. Akik neki köszönhetően tudták meg, hogy nemzeti önazonosságunkban egyszerre van jelen a megcsonkíttatás fájdalma és a magyarnak lenni büszke gyönyörűsége. Gulyás Gergely emlékezését Arany János: Széchenyi emlékezete című versének soraival zárta: Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl; / Hanem lerázván, ami benne földi,/
Egy éltető eszmévé fínomul, / Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,/ Amint időben, térben távozik;/ Melyhez tekint fel az utód erénye:/Óhajt, remél, hisz és imádkozik.
A felvidéki magyarság nevében Bárdos Gyula a Csemadok elnöke búcsúzott Halzl Józseftől, aki számára a nemzeti öntudat erősítése, az anyanyelv megőrzése, a magyar közösség fejlődése határon innen és túl volt életpályájának meghatározó eleme.
Egyenes jelleme, nagyszerű szervezőkészsége olyan eredményeket teremtett nemcsak a Kárpát-medencében, de még a diaszpórában is, amelyekre építeni lehet és kell a következő nemzedékeknek.
Főleg azoknak a fiataloknak, akikben a jövő biztosítékát látta. Nem véletlenül volt figyelme középpontjában mindig a magyar iskolaválasztás ügye. Bárdos Gyula felidézte találkozásaikat, és hogy mennyi szál fűzte Szenchez Halzl Józsefet, ahol édesapja született, s amelynek temetőjében nagyapja, a környék jeles építésze nyugszik. Sorolva a Rákóczi Szövetség kiterjedt, a szórvány magyarokra is figyelő tevékenységét, s a kitüntetéseket, díjakat, amelyeket e munkáért méltán kapott a szervezet elnöke, idézte azt a mondatát, amelyet egy ilyen alkalommal hallott tőle: az elismeréseket köszönöm, de nekem az a siker, amikor a munka eredményét látom, s ha egy gyerekkel többet iratnak be magyar iskolába.
Mert Halzl József az elsők között ismerte fel, hogy az elszakított területek magyarságának fogyását csak a magyar iskolák erősítésével lehet megállítani. Emlékét megőrizzük, munkáját folytatjuk és köszönjük a Teremtőnek, hogy itt volt köztünk – fejezte be emlékezését Bárdos Gyula.
Személyes hangon először Halzl József feleségéhez és leányához szólt Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, majd háláját fejezte ki, hiszen – mint mondta – 14 évig dolgozhatott az eltávozott mellett. Nagyon sokan vagyunk, akik hálával tartozunk neki. Elnök úr óriás volt. Olyan ember, aki szerénységével, munkabírásával, a nemzet iránti rendíthetetlen elkötelezettségével kimagaslott. Világos céljai, ahhoz rendelt stratégiája volt: a tettek embere. Evangéliumi hasonlatokkal leírva: halász, aki hálójával a magyar fiatalokat fogta össze, magvető, aki a cselekvő összefogás és a nemzet értékeinek magvait hintette el, szolgáló, aki mások szolgálata által dicsőült meg. Döntéseit kimondatlanul is a keresztény tanítás hatotta át.
Nagy fia volt a nemzetnek, olyan, aki már életében példakép. A Rákóczi Szövetségnek ő volt a szíve, lelke, hiánya pótolhatatlan, vigaszunk csak az örök életbe vetett hitünk lehet. Emléke mérce és kötelezettség, hogy amit épített, tovább építsük.
Szenctől Kassán át Gyímesfelsőlokig, a legkisebb délvidéki falutól a diaszpóra-közösségekig tisztelték és szerették. A Rákóczi Szövetség félezer szervezete, struktúrája, minden programja magán viseli kéznyomát. Már életében legendák övezték. Csáky Csongor végül megköszönt mindent, amit a külhoni közösségekért, családokért, a fiatalokért tett, azért, amit felépített és ránk hagyott. „Utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával azt kérte: imádkozzatok értem, vigyázzatok a Rákóczi Szövetségre és a családomra!” Maradjunk hűek és adjunk hálát! – fejezte be búcsúját mélyen megrendülve Csáky Csongor, akit – köztudott – Halzl József már évek óta utódjának tekintett a szövetség élén.
A gyászszertartás végén a Himnusz hangzott el Szvorák Katalin előadásában.
***
Szencen rendhagyóan búcsúztak Halzl Józseftől
A megemlékezők (Fotó: Neszméri Tünde)
Halzl József köztudottan felvidéki származású, a családot a második világháború után Szencről telepítették ki. Nagyapjának sírját évek óta a Szenc és Vidéke Társulás gondozza, ezért a szervezet elnökének kezdeményezésére néhányan Jóska bácsi temetésének időpontjában, 2020. november 28-án 11 órakor találkoztak a szenci temetőben, hogy ilyen rendhagyó módon vegyenek búcsút a Rákóczi Szövetség alapítójától.
A társulás nevében Duray Rezső gondozza a sírt, amelyhez Halzl József itt jártakor mindig ellátogatott, nagyapja köztiszteletben álló személy volt a városban.
Halzl József nagyapjának sírjánál (Fotó: Görföl Jenő)
A Szenc és Vidéke Társulás és a Nyitra és Vidéke Célalap koszorút helyezett el a síron. A hat személyből álló csoport a Csemadok, a Magyar Közösség Pártja és a két szórványban működő célalap nevében búcsúzott Jóska bácsitól a szenci temetőben, akinek a felvidéki magyarság oly sokat köszönhet, hiszen a magyar iskolák népszerűsítésében az általa alapított Rákóczi Szövetség pótolhatatlan feladatot lát el. (Neszméri Tünde)
