A Magyarország főkonzulátusával 2020 novemberében aláírt egyezmény értelmében Magyarország és Szlovákia közösen állít szobrot a késmárki vár területén Thököly Imrének. Az életnagyságú bronz lovasszobrot Győrfi Lajos magyarországi szobrászművész készíti majd, az alkotás leleplezését pedig októberre tervezik.
„A késmárki vár mellett felállítandó szobor méltó emlékeztető lesz a város szülöttjére, aki a várban született és komoly szerepet játszott térségünk és egész Európa történelmében” – nyilatkozta Ján Ferenčák, a város polgármestere.
A szobor elkészítését és a helyszínre való szállítását a megegyezés értelmében Magyarország főkonzulátusa biztosítja. Az anyagi költségeket a magyar állam állja és a művet Késmárk városának adományozzák.
Hetey Ágota, kassai főkonzul asszony elmondta, hogy Késmárk város méltó helyet ad a szobornak, rendezi a szobor körüli térséget és megépíti az alkotásnak alkalmas talapzatot.
Amennyiben a járványhelyzet alakulása engedi, az ünnepélyes szoboravatót a magyar kultúra és gasztronómia bemutatásával kötik össze. Mint Hetey Ágota kifejtette, Thököly Imre születésnapja szeptemberben van, földi maradványainak Késmárkra szállítása pedig 115 évvel ezelőtt októberben történt.
„Thököly Imre kétségkívül újkori történelmünk egyik legjelentősebb alakja. Mint a Habsburg ellenes felkelés vezére nemzetiségre és társadalmi rangra való tekintet nélkül mindenkiért küzdött az idegen elnyomás ellen. Időtlen időkre valamennyi nemzedék számára példakép marad nemzeteink, a szlovákok, magyarok, ruszinok barátsága és együttműködése tekintetében” – magyarázta Kónya Péter professzor, történész, az Eperjesi Egyetem rektora.
Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született a késmárki várban Thököly István és Gyulafi Mária fiaként. A Habsburg ellenes harc vezéreként legalább részleges engedményeket, így vallási szabadságot sikerült elérnie, seregei azonban 1683-ban Bécs mellett vereséget szenvedtek, és ez megpecsételte Thököly és függetlenségi harca sorsát. Később a török pasa elfogatta és feleségével, Zrínyi Ilonával valamint hűséges társaival együtt a kis-ázsiai Nikomédiát jelölte ki tartózkodási helyüknek. Ott is halt meg 1705-ben. A magyar kormány 1906 októberében 115 évvel ezelőtt hozatta haza, Késmárkra földi maradványait, sírja azóta zarándokhellyé lett, évente sokan látogatják Magyarországról és itthonról egyaránt.
(BM/Felvidék.ma/Teraz.sk)
