Létünk nemcsak fizikai lét, hiszen nem csupán hús-vér testünk van, hanem halhatatlan lelkünk is. A körülöttünk lévő világ sem csupán kézzelfogható, tapintható világ – hiszen ha látnánk, micsoda nyüzsgés van körülöttünk, nagyon meglepődnénk! Angyalok, démonok, szellemteremtmények sokasága népesíti be a szemünk számára láthatatlan, minket körülvevő világot. Tehát ami fizikai testünk által nem érzékelhető, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik!
Péter apostol, aki Jézus Urunk egyik legbizalmasabb tanítványa volt, így figyelmeztet minket: „Legyetek józanok, és vigyázzatok, mert ellenségetek, a Sátán ordító oroszlán módjára járkál körülöttetek, keresvén, kit nyelhet el.” (1Péter 5:8)
Péter apostol nem véletlenül használt ilyen erőteljes szavakat. Értésünkre kívánta adni ugyanis, hogy a Sátán nagyon is valóságos, nagyon dühös, veszélyes, és ránk, emberekre vadászik.
Léte felvet néhány kérdést. Miért van e Gonosz a világon? Isten teremtette? Lesz vége, vagy örökké kell tűrnünk dühödt rohamait?
Megbízható forrásunk a láthatatlan világról csakis Isten szava, a Biblia, mely az ember számára életvezetési tanácsadó. Isten pedig tényleg fel akart minket világosítani Sátán létéről és kilétéről, mert a Biblia részletes adatokat közöl róla. Teremtőnk ugyanis nem szeretné, ha az Ellenszegülőt, a Sátán személyét illetően tudatlanságban maradnánk! Éppen ezért itt most nincs helye babonának, meséknek, Sátánt nem burkolhatjuk misztikus ködbe, mert a Biblia erőteljesen figyelmeztet, hogy ő létezik, személye valós, és életünkre tör! Éppen ezért meg kell tudni róla minden tudhatót, hogy ellen tudjunk állni neki. Jakab apostol is éppen ezt tanácsolja: „…álljatok ellen az ördögnek, és ő elfut tőletek”. (Jakab 4:7)
Lássuk hát, mit tudat velünk Isten szava a Sátán kilétéről. Ézsaiás könyvében találunk egy verset, mely a Sátánra vonatkozik: „Hogy is hullottál le az égről fénylő hajnalcsillag, Lucifer! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézsaiás 14:12-14)
Ez az esztelen vágya vitte őt romlásba: istenné akart válni!
Ezékiel próféta könyvében még pontosabb leírást kapunk a kilétéről a 28. fejezetben: „Kiterjesztett szárnyú, fölkent kerub voltál. Isten szent hegyén helyeztelek el, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. …Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért.”
Úgy látszik, Lucifer tündöklő szépségű és nagy hatalmú őrangyal volt a mennyben. Káprázatos szépsége miatt azonban sajnos felfuvalkodott, a büszkeség megrontotta józan belátását, és irigykedni kezdett a Mindenhatóra. Úgy gondolta, hogy ő is van olyan csodás mint Isten, ezért az imádat kijár neki! Ellenszegült Isten rendjének, Istennel akart egy szintre kerülni, imádatot kívánt magának. A büszkesége lett a veszte.
E fenti bibliaversekből tehát két nagyon fontos, alapvető tény megállapítható: 1. A Sátán nem Isten, nem isteni minőség! Csupán Isten egyik teremtménye, egy angyal.
Tehát a jelenleg fennálló jó és gonosz erőviszony nem dualizmus! Nem egymást kiegészítő, egyenrangú két erő, mert a Sátán nem egyenrangú Istennel.
2. Isten nem teremtett gonoszt! Nem lett gonosznak teremtve, Isten közelében lévő-élő csodálatos kerub volt, Lucifer, Hajnalcsillag volt a neve. Nem „Sátán” volt a személyneve, az jelzőként ragadt rá. A „sátán” jelentése görögül „ellenszegülő”. S mivel ő lett a legnagyobb ellenszegülő a teremtett világban, ezért ez a jelző immár személynevévé is vált, tehát nagybetűvel is írható.
A Bibliából továbbá megtudhatjuk, hogy Lucifer Istennel szembeni lázadása miatt levettetett a mennyekből, és most a föld közelében van, erőteljesen éreztetve hatását az emberek között. Megdöbbentő tény továbbá – melyről a Szentírás pontos adatot közöl –, hogy amikor Lucifer ellenszegülővé, tehát Sátánná vált, az angyalok seregének egyharmadát maga mellé állította! Az angyalok seregének harmadát megtévesztette, megbolondította azzal a gőgös gondolattal, hogy ő és a vele tartó angyalok uralkodnak majd Isten helyett… Ez azért félelmetes, mert ha el tudta fordítani Istentől azokat az angyalokat, akik addig évezredeken, talán évmilliókon keresztül Isten szeretetében, jóságában fürödtek, Isten közelében csak a szépet, a nemeset, a szentet látták és tapasztalták, akkor mennyivel könnyebben elbánik az emberrel!
Ha az angyalokat meg tudta téveszteni, el tudta őket fordítani Istentől, mennyivel könnyebb dolga van velünk!
Ennek bizony ékes példája Éva és Ádám megtévesztése, amint arról a pontos beszámolót Mózes első könyvének harmadik fejezetében olvashatjuk. Sátán megátalkodott vágyában, hogy ő uralkodhasson az emberek fölött, kígyóbőrbe bújva, hazugságokkal környékezte meg Évát. Először megingatta Éva bizalmát Istenben: „Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” – elhintve ezzel azt a hamis gondolatot, hogy Isten valami jót megtiltott az embernek, s valami nagyszerűtől meg akarja fosztani Évát és férjét. Majd mikor Éva kissé megingott hitében, akkor jött az arcátlan hazugság: egyetek nyugodtan a tiltott fa gyümölcséből, nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint Isten…
És valóban, Éva, majd Ádám is megszegte az isteni kérést, hogy ne akarják megtapasztalni a rosszat.
A „jónak és rossznak ismerete” pedig az, amit most már az emberiség valóban meg is tapasztal: a jó amikor Isten közelében, az Ő védelme alatt élünk, a rossz pedig az, ha elfordulunk Teremtőnktől, és nélküle akarjuk élni, igazgatni életünket.
Nézzünk körül: ilyen világot teremtett magának az Istenétől elfordult, Sátánnal tartó emberiség – tele bajjal, gonddal, félelemmel, betegséggel, szomorúsággal, csalódással… Ettől akart minket a Teremtőnk megkímélni, ezeknek az állapotoknak a megtapasztalásától. Sátán legnagyobb hazugsága pedig az volt, hogy „nem haltok meg”. S Éva elhitte. Sátán hazugságát nem nehéz leleplezni: ebben az Istentől elfordult világban mindenki meghal. Miért? „Mert a bűn zsoldja a halál..” (Rómabeliekhez 6:23)
Mindezt tudván, nem dőlhetünk hátra nyugodtan, azt gondolván, hogy Sátán minket nem fog megkörnyékezni. Dehogynem! Magát Jézus Urunkat is megkörnyékezte, és próbálta rávenni, hogy vétkezzen! Jézus minden kísértésnek ellenállt, mert Ő embernek is tökéletes volt. De mi csak Isten segítségével tudunk ellenállni a Sátánnak, aki azért jött, „hogy lopjon, öljön és tönkretegyen” (János 10:10). Hogy ellopja a hitünket, s ezáltal megöljön minket – hiszen hit nélkül nem örökölhetjük Isten országát és az örök életet. Jön, hogy tönkretegye istenhitünket, emberi kapcsolatainkat, szülő-gyermeki, házastársi viszonyunkat. S miért lop, öldököl és rombol?
A Jelenések könyvében találjuk meg erre a pontos választ: „…jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.” (Jelenések 12:12)
Lucifer, a Sátán vagy az ördög – a mennyekből levettetett. Miért? Istennel való szembefordulása miatt, s most a földön, az emberek között végzi pusztítását rettenetes haraggal. Mert ő nagyon jól tudja, hogy vétke miatt a pokol vár rá, de még annyi embert akar magával rántani a pusztulásba, amennyit csak tud. Legnagyobb cselszövése pedig az, hogy különböző filozófiákon, izmusokon keresztül elhitette az emberiség nagy részével, hogy ő nem is létezik! Mert ha az ember úgy gondolja, hogy Sátán nem is létezik, akkor meg sem próbál védekezni ellene!
Ébredjünk fel szende álmunkból, vegyük észre, hogy ki a legvérmesebb ellenségünk, aki a pusztulásunkat akarja: nem a kellemetlenkedő szomszéd, nem a nagyszájú osztálytárs, nem a rosszindulatú kolléga vagy a gonoszkodó családtag. Legveszedelmesebb ellenségünk a Sátán. S hogy miként tudunk védekezni elvetemült támadásai ellen, ezt taglaljuk majd a következő cikkben.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
