Surovec Róbert tanár és helytörténész nemrégiben mutatta be a kassai MaJel Rovásban magánkiadásban megjelent történelmi krimijét, mely Kassán és Lőcsén játszódik a millennium évében. Soha meg nem történt gyilkosságok nyomába ered a korábban megismert színésznő és tanár. Ugyanis ez a kötet egy háromrészes sorozat második darabja. Az első A halál anatómiája, mely 2022-ben jelent meg.
A szerzőt vonzzák a különböző rémtörténetek, ezoterikus kísértetek, bűnözők, boszorkányok, ördögi alakok, melyek a babonás emberek képzeletében azután nyilvánvalóan tovább borzolják az idegeket. Részben megtörtént eseteket gondol tovább. Novellái online is olvashatók (Novellák: surovecrobert).
Legújabb regénye, A halál gépezete 452 oldalon keresztül tartja feszültségben az olvasót. Létező és soha nem volt szereplők sorakoznak egymás mellett, hogy a történetet tovább gördítsék a meglepő végkifejlet felé, mely azért nem ad mindenre magyarázatot. Erre nyilvánvalóan a harmadik kötet teszi föl a pontot és zárja le a kérdőjelek sorát. Remélhetőleg akkor majd megtudjuk, ki volt a Szürke Lovas, aki a sok bonyodalmat, izgalmat, felfordulást okozta és a temetkezési vállalkozóknak biztosította a biztos bevételt.
Nem lenne jó ötlet, ha egy ismertetés nyomon követné a nyomozást és így a kötet megvásárlása nélkül elmesélné, mi is történik annak lapjain. Akkor már nem is kellene fellapozni. Ezt a merényletet nem szabad elkövetni a szerzővel szemben! De azért annyit elárulhatunk, hogy a történet egy Fazekas utcai házban indul Kassán, ahol a vendégek egy szellemidézésben vesznek részt. A címlapon Szitás Henrietta grafikáját látjuk, melyen ezt az eseményt örökíti meg. A szereplők jó ötletnek tartják, ha kifaggatják a szellemet, legalább nem fognak unatkozni. Ennek következtében az olvasó sem! Heten ülik körül az asztalt, de akkor még nem sejthetik, hogy ez az ártatlannak tűnő szeánsz hármójuk életébe fog kerülni. A megidézett szellem gyilkolt volna? Ezt Rhédey Anna „kotnyeles” színésznő hajlamos lenne elfogadni, de a racionális nyomozó, „a krétaporos” Grossz Kálmán és Ondrejcsák Jenő rendőrorvos ezt nem fogadják el. Őket már az első kötetből ismerjük. Az utóbbi kettő ártatlannak gondolja a kísérteteket, akiknek előnyük, hogy nem lehet elítélni őket. Hogy kinek lesz igaza, majd megtudja az olvasó. De kiderül, szellemet megszólaltatni is fáradságos feladat és komoly műszaki tudást igényel.
Végül a regényben az emberek hullanak, mint a legyek. De legalább a gyanúsítottak köréből kiesnek. Pedig egy jó krimiben mindenki gyanús, aki él, ahogy több Agatha Christie regényből tudjuk. Némi rosszmájúsággal megállapítható, mindenkinek lenne oka megszabadulni Keresztessy Györgytől. A feleségnek is, hiszen busás örökség vár rá. De egy dolog, hogy ki kit szeretne esetleg eltenni láb alól, vagy kinek jönne ez jól, ám más kérdés, ki követte el „a késlövést” és miért. Blayer Jakab zsiráfnyakú ügyész is befejezi földi pályafutását, pedig ő nem érdekelt a megboldogult jobb létre való szenderítésében. Pechje az, hogy valamire rájön és nem tudja magában tartani. Így mi is fontos értesülésekhez jutunk.
De természetesen megszólal a múlt is. Lehet, hogy egy férfi belezúg egy nőbe (van ennél rosszabb állapot is!), a kassai dóm állványzatára pedig ketten kapaszkodnak fel. Egy családi tragédia rendezésének is tanúi lehetünk.
A szerző meg közben némi honismereti vezetést végez. Ez nagy erénye a könyvnek. Kassa és Lőcse korabeli térképe segíti a tájékozódást.
Megjelenik a színen a város egykori megbecsült polgármestere, Münster Tivadar, aki 34 éven keresztül állt a város élén. Akkor nyerte el Kassa azt a képét, mely oly vonzóvá tette és a sok rombolás ellenére megőrzött valamit régi varázsából. Kassa az ő idejében lett modern város. A történettudomány még adós az életrajzával. Azért örültem, hogy személye megelevenedik a kötet lapjain. Megbecsült személyisége volt városunknak.
Arra nincs szükség, hogy valaki először elolvassa a trilógia első részét, utólag is megteheti.
A második kötet 1896-ba repít minket és ízelítőt kapunk az akkori ünnepségekből is.
Fontosak a szerző megjegyzései a kötet végén, ahol szétválasztja az elmeszüleményt a valóságól és felsorolja forrásait, melyeket feldolgozott, vagy éppen átformált.
Kikapcsolódásnak kiváló olvasmány! Várjuk a folytatást.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
