Az első karácsony hangulata a Biblia szerint egészen más volt, mint a mai karácsonyoké. Nem látunk nagy nyüzsgést, nincs kampány, sehol a média, és nincs nagy ünneplés sem. A vallásos réteg nem vette észre Isten hatalmas történelmi tettét. Nem látták meg a világ legnagyobb csodáját: Jézusban Isten a Földre lépett értünk. Nincs semmi abból, ami ma a karácsonyt jellemzi, nincs fenyő, ajándékozás, tévéműsorok. Csak Jézus van. Róla szól minden. Ő van a középpontban. Semmi sem vonja el Tőle a figyelmet.
Hogyan alakul a mi ünnepünk: ilyen egyszerű lesz, és Róla szól? Csak Neki szánjuk ezeket a napokat? Jut időnk Rá az ünnepben? Vagy ez az egész csak egy évente ismétlődő színház? Eljön az ünnep, felrakjuk a karácsonyi kellékeket, belevonunk egy ünnepi istentiszteletet, és aztán robogunk tovább? Marad az életünk ugyanolyan, roskadozunk a terhek alatt, törtetünk, letaposunk, bosszút állunk, hódolunk a mammon előtt, mint eddig?
Isten Jézus eljövetele által az életünk megváltozásának a lehetőségét készítette el, mert Nélküle nincs igazi változás. Ha karácsonykor megtörténik a Vele való áldott találkozás, ha Ő lesz a lényeg, akkor nemcsak két napig tart a karácsony. Karácsonnyá válik az egész életünk.
Miért? Mert egész életünkön át megajándékozottak leszünk. Az Úr Jézus Krisztussal való kapcsolat által Isten országának a polgáraivá válunk, megtapasztaljuk Isten munkáját, gondviselését, és szabadokká válunk a Neki való életre. Így azután felszabadulhatunk a görcsösség alól, már nem számít, mit várnak el, értékelnek-e vagy sem. Most már úgy végzem a mindennapi dolgaim, mint aki az Úrnak végzi. Ennek eredményeként a megfelelés kényszere alól felszabadulva járhatom az élet útját. Az Ige azt mondja: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7).
Karácsony nem a mi szeretetünkről és ajándékainkról szól, hanem arról az Ajándékról, Akit Isten adott a világnak, Jézusról. Ő a legnagyobb Ajándék. Benne és Általa mindenki megajándékozott. Még az is, aki emberektől nem kap ajándékot.
Aki úgy gondolja, egyedül kell eltöltenie az ünnepet, nincs senki, aki rányissa az ajtót, nincs, aki meglátogassa, az hallja meg az Ige üzenetét: „Izráel Istene meglátogatta és megváltotta az Ő népét” (Lk 1,68).
Látogató érkezett, van, Akinek fontos a magára maradt, az elfeledett ember is. A Látogató, a minket szerető Isten itt van, az ajtónk előtt áll és zörget. A mi feladatunk, hogy kinyissuk az ajtót és beengedjük karácsonyi Látogatónkat. Ha megtesszük, megajándékozottak leszünk. Mivel ajándékoz meg az Úr Jézus? Önmagával. Ő önmagát adja nekünk. Nagypénteken pedig majd Önmagát adja értünk a kereszten. Mert a bölcsőből kereszt lesz, halálából pedig új élet.
Engedjük, hogy Jézus lénye formáljon minket, és rádöbbentsen: az igazi ajándék, amikor önmagunkat adjuk a másiknak. Ezen az ünnepen adjuk magunkat, időnket a velünk élőknek. Szánjunk időt egymásra, beszélgetésre, bibliaolvasásra. Aki tud időt tölteni Istennel, annak lesz ideje, figyelme a másikra is.
Sebők János nagymadi református lelkipásztor
