A Dalia Népfőiskola szervezésében pásztorbotot készítettek a néphagyományok szerint, emellett párhuzamosan harcművészeti edzésekre került sor az udvaron és az edzőteremben. A Felföldi Dalia Iskola és a Dalia Kollégium tagjaival, növendékeivel együtt 26 résztvevője volt az eseménynek.
Botvívás
A Felföldi Dalia Iskola egyik oktatási ága, azaz rovása a botvívás, ami a magyar népi táncos botoló elemeinek harcszerű alkalmazásából áll. A hitelesség érdekében a botokat is saját kezűleg készítik el.
Az ajnácskői Molnár Gábor – aki többgenerációs pásztorcsaládból származik – az örökségként ráhagyott ismereteit és tudását felhasználva segített a botok elkészítésében.
„A gömöri pásztorbot híres volt, még a Hortobágyon is. Gyakran készítették eladásra is, nem csak saját célra. Egy-egy bot két-három évig is készülhetett, fajtájától függően. A juhászbot vékonyabb volt, a gulyásbot vastagabb. Függött attól is, hogy éppen milyen vastagságú fára akadt a pásztor, s abból mit tudott kihozni. Gömörben megoszlott a vélemény a pásztorbotnak való fa- vagy bokorfajtát illetően. A legjobbnak tartják a barkócát, de mivel az kevés helyen található, kevesen használják. Pásztorbotnak valónak sorakozik a birs, a vadalma és a som”
– idézet Kopecsni Gábor Népi harci testkultúra a Gömörben című könyvéből.
Pásztorbotkészítés
Az erdei séta alkalmával sikeresen beszerezték a szükséges somfát, majd kezdődhetett a megmunkálás.
Keményfából tüzet raktak és a tűz felett melegítették a botokat, ugyanis a hő hatására a fa és a kéreg között lévő víz felforr, így könnyebben le lehet háncsolni a botot. A megpuhult botokat szükség esetén ilyenkor még hajlítani is tudták, ha esetleg van benne görbeség.
A leháncsolt botok bekerültek egy hideg vízzel teli kádba, amíg elkészült a hamulúg. A hamulúgot a tűzből keletkezett hamu felforralásával készítették. Ezzel leöntötték a felállított botokat, ami a szép pirosas szín mellett tartósságot is ad a fának, hogy a bot örök életű legyen a használója számára.
Dalia-edzések
A botkészítés mellett párhuzamosan edzésekre is sor került. Pénteken, szombaton és vasárnap is volt lehetőség gyakorolni a különböző fegyverekkel. Volt íjászat, pusztakezes birkózás és szablyavívás is. A karikás ostor és a hajítófegyverek is teret kaptak.
A Felföldi Dalia Iskolának Gömörpéterfalán kívül csapatai és edzései a következő helyszíneken vannak: Komárom, Palást, Érsekkéty, Almágy és Rimaszombat.
Tavasszal lesz a felvételi és fokozatvizsga a Dalia Iskolában, a résztvevők közül sokan erre készültek a hétvégén.
„Mindkét foglalkozás egész napos elfoglaltságot jelentett. Azonban az edzéseket három részre bontottuk és elosztottuk három alkalomra, így gördülékenyen tudtuk lebonyolítani. Szerencsére az idei alapanyag kiváló, hiányosságokat szinte alig kellett pótolni. A társaság egy részének újdonságnak számítottak az alaki gyakorlatok, de hála mesterünknek, Kopecsni Gábornak, az előzetes eligazítás alkalmával ezt is hamar megtanulta mindenki. A szablyaalapok gyorsan bevésődtek az izmokba.
A birkózáson mindenki hamar megértette a lényeget, s mindenki olyan közegből jött, ahol már volt dolga a felvételi vizsgához szükséges elemekkel, ha nem is konkrétan, akkor érintőlegesen”
– mondta el Szécsényi Ádám, aki tapasztalt tagja a Dalia Iskolának és ezen a hétvégén ő vezette le az edzéseket.
„Nagyon jó emberek között vagyunk, egy igazi család vagyunk. Továbbá úgy érezzük, úgy látjuk, hogy minőségi szinten űzik a régi magyar harcművészetet”
– nyilatkozta a szerbiai Mohol községből érkező Csonka Zsolt, aki azt is elmondta, hogy a kellő tudás megszerzése után ezt szeretnék továbbörökíteni Délvidéken is.
„Én azért kezdtem el Dalia-edzésekre járni, hogy a dührohamokat levezessem. Sokkal jobb érzés az edzések után úgy hazamenni, hogy kiadtam magamból a napi stresszt. Emellett bátorságot is ad a dolgok eléréséhez ez a közösség”
– mondta Varga Jennifer, aki egy éve edz heti rendszerességgel a palásti csapattal, idén pedig felvételi vizsgát is készül tenni.
(Chovan Lilla/Felvidék.ma)