Kulturális küldetés a Csallóközben

Varga Viktor tavaly nyár óta vezeti a Csallóközi Népművelési Központot, amely kiemelt szerepet tölt be a régió kulturális életében. A korábban színművészként és rendezőként is tevékenykedő fiatalemberrel többek között az elmúlt hónapok tapasztalatairól, a központ előtt álló kihívásokról, az eddig elért eredményekről, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk, de az interjúban szó esett a központ egyik legnagyobb eseményéről, a Csallóközi Színes Ceruzák Nemzetközi Képzőművészeti Versenyről is.

 2024 július elseje óta irányítja a Csallóközi Népművelési Központot. Hogyan tekint vissza az elmúlt hónapokra? Milyen kihívásokkal és eredményekkel találkozott?

A kezdet kemény volt, ugyanis nagyon gyorsan történtek a dolgok. Nehéz volt belerázódni a szlovák közigazgatásba, illetve abba, hogyan is működik pontosan a rendszer, mivel én az elmúlt harminc évben különböző színházakban dolgoztam Magyarországon. Ott megszoktam egy rendszert. A szlovák törvények azonban egy kicsit szabadabbak, ha úgy tetszik, „rafináltabbak”, viszont muszáj volt őket megtanulnom. Próbáltam összehangolódni az itteni „szokásrenddel” is, ami folyamatosan változik. Megismertem a szlovák kulturális törvényt, valamint a hozzá tartozó könyvelési szabályokat. Azért is tartottam fontosnak ezeket a dolgokat mielőbb megtanulni, hogy a jövőben jó döntéseket tudjak hozni. Ezek a folyamat technikai részét képezték.

A másik része pedig a szakmai oldal volt, ugyanis elég határozott elképzelésekkel érkeztem, és minden követ megmozgattam annak érdekében, hogy előre mozdítsuk a csallóközi kultúrát, főképp azt, hogy népművelődési központként ténylegesen jelen legyünk a kisebb településeken is, ne csupán Dunaszerdahely városában.

Miképp látja a központ szerepét a Dunaszerdahelyi járás, valamint a város kulturális életében? Milyen az együttműködés a helyi kulturális intézményekkel? Van olyan terület, ahol szeretné ezt még jobban erősíteni?

Véleményem szerint nem az a legfontosabb, hogy ezt az együttműködést mi miképp látjuk, ennél sokkal fontosabb, hogy a környező települések, valamint az ott élő emberek észrevesznek-e minket. Tudják-e, hogy számíthatnak ránk, s hogy mi segíteni tudjuk az ő munkájukat. Mi segítséget kívánunk nyújtani többek között a kistelepüléseknek, a kulturális egyesületeknek, vagy akár bármelyik fajta társadalmi csoportnak itt, a Csallóközön belül. Én inkább erre helyezném a hangsúlyt, hogy ott legyünk Medve községtől egészen a legnagyobb településekig. Fontos, hogy mondjuk egy Szap méretű faluba, egy nyugdíjasnapra el tudjunk vinni egy kulturális műsort, vagy olyan helyekre, ahol még ugyan áll a kultúrház, viszont adott esetben kultúrházvezetőre – vagy egy színházi előadásra – a településnek már nincs pénze.

Az elmúlt fél évben megpróbáltam minél nívósabb előadásokat, koncerteket, programokat és különböző prevenciós programokat megszervezni olyan településeken, ahol önerőből szinte lehetetlen lenne ilyesféle rendezvényeket megvalósítani. Így tudott például megvalósulni az, hogy Diósförgepatonyra és Pozsonyeperjesre ellátogatott az Operettszínház két kiváló művészének a „Dérynétől az István, királyig” című előadása. De ugyanígy felkaroltuk többek között az amatőr színjátszókat, és például a nyárasdi amatőr színjátszók előadását el tudtuk vinni Csallóköznádasdra.

Ezek által úgy érezzük, egy kicsit „átmozgatjuk” a Csallóközt, hogy az emberek jobban megismerjék egymást, és hogy tudatosítsák a települések az egyes lehetőségeket. Hiszen mindenki egyedül próbálja megoldani a „lehetetlent”, s ha mi ebben tudunk egyfajta közvetítő szerepet játszani és segítő kezet nyújtani, akkor elég erős lendületet kap a csallóközi kultúra.

Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak az intézmény fejlesztésére, esetleg a programkínálat bővítésére?

Tervekkel „tele van a padlás”, viszont megpróbálok mindig a földön járni. Első körben, amit fontosnak találtam, hogy az intézmény udvarában található kis galériát felújítsuk, mivel az elmúlt harminc esztendőben csupán „áztak a falai”, és eléggé le volt épülve ez a kis létesítmény. A felújításra a támogatást még az elődöm kezdte el kérvényezni a megyénél, de rám maradt a teljes megvalósítás, illetve a projekt újragondolása.

A felújítás meg is valósult. Az épület falait víztelenítettük, kicseréltük a villanyvezetékeket, vizet és szennyvízelvezetést vezettünk be, új világítástechnikát kapott a kiállítótér, valamint a homlokzat is ráncfelvarráson esett át. Persze, még lehetne mit javítani rajta, viszont végre nemcsak beszélünk róla, hogy milyen jó lenne felújítani, hanem meg is valósult. A galériát március 5-én adtuk át.

A másik alapvető probléma az volt, hogy a főépület – amely egy százéves, szecessziós neobarokk épület – pincéje gyakorlatilag a mennyezetig fel volt ázva. Ennek a vízszigetelése, víztelenítése már szintén megtörtént, a pincét is rendbe hoztuk, így ez is újabb lehetőséget ad a terek hasznos kihasználására, akár a különböző csoportok – fazekasműhelyek, varrodák, stb. – részére.

Mindenképpen fontos számomra, hogy a magának a főépületnek a felújítása is megvalósuljon. Szeretném továbbá, ha a földszinti nagy előadótermet vissza tudnánk állítani, hogy egy igazi bálteremként működjön. Emellett az udvarban szeretnék egy olyan szabadtéri színpadot felállítani, amely télen zárható lenne, ezáltal pedig táncteremként is funkcionálhat.

A Csallóközi Színes Ceruzák Nemzetközi Képzőművészeti Verseny az egyik legnagyobb eseményük. Mit jelent ez a verseny a központ és a régió számára?

Úgy gondolom, hogy a verseny által egy kicsit rányitjuk a világ szemét, hogy „létezik olyan, hogy Csallóköz”. Ennek a rendezvénynek köszönhetően több mint tíz országból – Bangladestől Magyarországig – közel 2200 rajz érkezik a Csallóközbe. Világszerte hallanak a régióról, valamint Dunaszerdahelyről. A gyermekeken keresztül érjük el a világot, nekik mutatjuk meg, hol is található Csallóköz.

A zsűri február közepén válogatta ki a legjobb műveket. Milyen volt a válogatás folyamata? Az idei verseny során melyek voltak a leggyakoribb témák, amelyeket a gyerekek feldolgoztak? Lehet-e ezekből a munkákból valamilyen tendenciát, üzenetet leszűrni?

Bár a nagy zsűrizés már lezajlott, az értékelési folyamat jelenleg is tart. Folyamatosan értékelik a beérkezett képeket. A végeredmény közzétételére, és magára a díjátadóra június 13-án kerül sor a Csallóközi Múzeum nagy galériájában, tehát ténylegesen akkor zárul le ez az egész folyamat. Amit el tudok mondani, s amit a saját szememmel láttam a zsűri részéről a kiértékelés során, az az, hogy elsősorban mind azt nézték meg, hogy mely rajzok készültek igazán gyermekszemmel. Tehát, hogy az ő koruknak, világuknak megfelelően mennyire képesek magukat kifejezni, akár ábrázolni a környezetüket vagy a saját gondolataikat. S az benne az igazán elképesztő, hogy ahány ország, annyiféle látásmód jelenik meg a rajzok között.

A verseny díjazott alkotásai egy vándorkiállításon is bemutatásra kerülnek. Hol és mikor láthatják majd az érdeklődők ezeket a műveket?

A kiállításra szánt képek válogatása jelenleg is zajlik, viszont a kollégáink már párhuzamosan tervezik és ütemezik be az egyes kiállítások időpontjait, valamint helyszíneit. Ahogy említettem, a nagyközönség június közepén a Csallóközi Múzeum nagy galériájában tekintheti meg első ízben a kiállítást, de már folyamatos egyezkedés és ütemezés alatt állnak az egyes kiállítótermek mind a Felvidéken, mind pedig Magyarországon. Az később derül ki, hogy pontosan mikor és hol lehet ezeket az alkotásokat megtekinteni, viszont előzetes egyeztetés szerint a választott képek kiállításra kerülnek többek között Győrött, s nagy valószínűséggel Szarvason is. Természetesen vannak különböző „megszokott” állomásaink, ilyen például a szakolcai kiállításunk, vagy a dunaszerdahelyi Max épületében megvalósuló tárlatunk is.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma