Nehezen érthető, mi a csoda baja van Európának, hogy mostanában állandóan háborúról ábrándozik. Idáig az volt, hogy Európa meghunyászkodóan megbízott az USA-ban, hogy ha majd baj lesz, Amerika kihúz a csávából. Mert hiszen van NATO, van itt egy csomó katonai bázis, de még katona és amerikai pénz is, ez Európát teljesen megnyugtatta. Pedig Trump első elnöksége idején már megemlítette, hogy Európa önmaga is törődhetne saját biztonságával. Akkor viszont Európa csak kínosan meghökkent.
A II. világháború után Németországot (érthetően) lefegyverezték, ám egyúttal egész Európa is nagyon pacifista lett – csakúgy, mint az I. világháború után. Meg is lett annak a következménye, hiszen mint tudjuk, az antant rövidlátó hülyesége, a versailles-i békediktátum következtében született meg Hitler.
Ennek megismétlődését próbálták megakadályozni egy lényegében teljesen más konstellációban. Az eredmény: Európa újfent mély álomba szenderült. Tulajdonképpen szerencse, hogy létezett a NATO és a Varsói Szerződés egyensúlya.
Mert azért a szovjetorosz veszélytől nem véletlenül tartottak (lásd: világ proletárjai egyesüljetek), majd hiába reménykedtek, hogy a Szovjetunió szétesésével elmúlik az orosz veszély. Mert nem múlt el, mi több: a veszélyt mesterségesen szították, mintha hiányozna az ilyen ellenfél. S szítják folyamatosan ahelyett, hogy érdemben valós érdekről, békéről tárgyalnának.
Nem véletlen a kérdés:
mi a csoda olyan vonzó a háborúban, hogy állandóan azt ragozzák, áhítozzák szinte?
Készülni kell a háborúra! Fegyverkezni! Taposóaknákat fektetni! Ez az aktuális jelszó. Mintha Európa nem tudná, mivel jár a háború. Nem volt abból elég? Vagy minden nemzedéknek külön kell megtapasztalnia, milyen is a háború? Pedig még elképzelni sem tudjuk, milyen volna, ha atomhatalmak rontanának egymásra. Európa netán elfelejtette, hogy az oroszoknak atomfegyverük is van?
Mi olyan vonzó azon, ha szétbombázzák a lakóházakat, az ipari létesítményeket, gamma-sugárzással fertőzik meg a világot és vágóhídra viszik az embereket? Nemcsak a katonákat, de a civileket is, akik – hittel hiszem – egyáltalán nem áhítják a pusztítást és vérontást. Mi a jó abban? Miért nem a békéről beszélnek?
Annyi kihívás van a világon, a valós problémákat kéne megoldani, a békés együttélés valós lehetőségeit, nem a háborút gerjeszteni!
A kölcsönös ijesztgetésen alapuló hidegháború tulajdonképpen elég jól működött. Távolról sem volt ideális, de bizony jobb, mint a „meleg” háború, Európában akkor nem lőttek. Voltak ugyan álságos leszerelési igyekezetek – ám az is jobb, mint állandóan háborúval és veszélyekkel fenyegetőzni. Annyi az erőszak és az arról szóló tömérdek hír, holott azok már nem is hírek, az már egyenesen az erőszak propagálása, viselkedési minta, az erőszak eszkalálása.
Ha már egyszer Európa elaludt és pacifista jelszókkal az USA-ra hárította saját védelmét, akkor mit lepődik meg, ha Amerika elsősorban önmagával kíván foglalkozni? Csak vádakat hallani, ami inkább elterelő manővernek látszik, hogy az oroszok egész Európa elfoglalásával foglalkoznak (amire ugyan a következő években aligha lesz kapacitása).
Meg az amcsik is csúnyák, mert nem hajlandók teljes egészében Európa védelmét vállalni. Európa ráadásul megsértődik, amiért – önhibájából – a „nagyok” már alig hajlandók vele foglalkozni. Csakhogy mindenki a saját boldogságának a kovácsa – ez alól Európa sem kivétel. A boldogság alapja azonban a béke, azzal kéne foglalkozni, annak alapjait, lehetőségeit kéne kialakítani, s okosan, konstruktívan tárgyalni.
A világ mára rémségesen kettészakadt, új világrend kialakulásáról filozofálnak, miközben az Európai Unió, ahol a kölcsönös békés haladással kéne foglalkozni, használhatatlan halásztársasággá züllött, és állandóan az állítólag vészesen közeledő háborúról értekezik, halálosan komolyan 72 órás készenléti csomagot ajánlgat. Mert a háború! Azt tartják fontosnak, ezt a legalizált rombolást és gyilkolást.
Márpedig akad fontosabb dolgunk: a legfontosabb az élet! A béke! A békés építkezés, a kölcsönös megértés.
Hallod-e, Európa? Nem tankok kellenek, nem a gyilkos drónok, nem a pusztítás! Béke kell! BÉKE!
Aich Péter/Felvidék.ma
