A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban a hónap műtárgya 2025 áprilisában a híres festőművész, Mednyánszky László egy fát ábrázoló rajza, aki a serkei Gömöry nemesi családdal való barátsága által kötődött régiónkhoz.
Kolár Angelika művészettörténésztől megtudtuk, hogy a függőlegesen elhelyezkedő, téglalap alakú papírlap egy tájképmetszetet ábrázol, előtérben egy öreg fával, tustollas rajzolási technikával. A háttérben ceruzarajz formájában, árnyalással további fák jelennek meg. A mű évekig rossz állapotban volt, ezért nem került a nyilvánosság elé.
„A rajz szerzője, Mednyánszky László (1852–1919) a 19–20. század fordulójának egyik legjelentősebb és legérdekesebb művészeti személyisége volt Magyarországon. 1852. április 23-án született Beckóban, ahol tízéves koráig a Mednyánszky család birtokán nőtt fel. Később a család a szepesi Nagyőrben lévő kastélyba költözött. Művészi tehetsége már ekkor kibontakozott egy magántanár – Thomas Ender osztrák festőművész – irányítása alatt. 1872-ben beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol előbb Alexander Strähhuber, majd Otto Seitz osztályában tanult. 1874-től a párizsi École des Beaux Artes-ban folytatta tanulmányait Isidore Pils professzor vezetésével. 1875-ben látogatott el először a franciaországi Barbizonba, ami nagy hatással volt későbbi irányvonalára. Ugyanebben az évben műtermet bérelt Párizsban, és nem tért vissza többé az iskolába.
Mednyánszky műveinek első bemutatójára az 1875-ös Téli Szalonban került sor. Már tanulmányai alatt sokat utazott Európában. Rendszeresen visszatért Nagyőrbe, ahol apja műtermet épített a kastély mellett. 1877-ben a szolnoki festőtelepet látogatta meg.
Tanulmányutakat tett Olaszországba, Rómában műtermet bérelt. Később Bécsben telepedett le, de onnan rendszeresen járt Budapestre és Beckóba. 1884-ben Budapestre költözött, ahol műtermet bérelt, és rendszeresen kiállított a Műcsarnokban. Itt találkozott és barátkozott a kor művészeti életének és értelmiségének képviselőivel. 1889-ben ismét Párizsba utazott, ahol több-kevesebb megszakítással 1892-ig tartózkodott. Valószínűleg ebben az időszakban ismerkedett meg a buddhizmussal és a teozófiai tanításokkal. Hazatérve társait és barátait is megismertette a hindu és a spiritiszta tanokkal” – vázolta a festő életútját Kolár Angelika művészettörténész.
Hozzátette, folyamatosan utazott Bécs, Budapest és Felső-Magyarország között. Beckó, Nagyőr és a Tátra mellett úticéljai között szerepelt Serke, a gömöri falu is, ahol barátjának, Gömöry Olivérnek volt kastélya.
Mednyánszky baráti kapcsolatáról a Gömöry családdal naplóiból értesülünk (2007-ben szlovákul is megjelentek), melyekben a serkei kastélyban tett látogatása során megemlíti Serkét és barátját, „Oli”-t, valamint feleségét, Margitot és másokat.
„Gömöry Mednyánszkyval Budapesten ismerkedett meg, ahol jogot tanult, majd 1896-tól 1912-ig a Miniszterelnökség sajtótitkáraként dolgozott. Aktívan részt vett Budapest kulturális életében, amelynek Mednyánszky is szerves része volt. 1907-ben Gömöry Olivér másodszor nősült, felesége Maróthy Margit (1873–1955), a budapesti Nemzeti Színház színésznője lett, akivel együtt költöztek a serkei családi kúriába. Mednyánszky a Gömöry családdal közös életfilozófiát is vallott és érdeklődött a teozófia iránt, amellyel különösen Margit foglalkozott, több teozófiai művet fordított magyarra” – fejtette ki a Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténésze.
Mednyánszky rajza a fáról 1913-ban készült és a Gömöry-hagyatékból került a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményébe.
Kolár Angelika elmondta, az alkotáson a keltezésének időpontja és egy felirat is fel van tüntetve a következőképpen: Rajzolta Br. Mednyánszky László, Serke 1913 (Kreslil barón László Mednyánszky, Širkovce 1913). A kompozíció a serkei kastély szomszédos angolparkjának egyik fáját ábrázolja. A rajzot 2021-ben átfogóan Mgr. Štefan Kocka restaurálta.
Gömör-Kishonti Múzeum/HE, Felvidék.ma
