A püspök halála nem pusztán veszteség, hanem beteljesedés – így fogalmazott búcsúbeszédében Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Rimaszombatban, a református templomban Erdélyi Géza (1937-2025) emeritus püspök gyászistentiszteletén.
December 12-én vettek végső búcsút Erdélyi Géza nyugalmazott református püspöktől.
A gyászistentiszteletet az elhunyt akaratának megfelelően Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egykori püspöke mondta. Ravatala a református templomban az úrasztala mellett volt.
A szertartáson majd kétszáz református szolgatársa jelent meg, és vagy nyolcszázan kísérték el utolsó útján, köztük az evangélikus és a katolikus helyi lelkipásztorok is. Rimaszombat történetének egyik legnagyobb temetésén Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mellett jelen volt Balogh Csaba, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott szlovákiai nagykövete, valamint Hetey Ágota, Magyarország kassai főkonzulja is. A gyászszertartáson megjelent Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke, Gyurcsik Iván, volt varsói nagykövet, Szabó Tibor, a Határontúli Magyarok Hivatalának egykori elnöke, továbbá több egyházi vezető: Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Dénes István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese. Jelen volt továbbá Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Veres Lajos, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának jogtanácsosa, Darko Turšič, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház képviseletében – lelkészként, missziói előadóként és jogi tanácsosként –, valamint Radovan Čikeš, a Szlovák Kulturális Minisztérium Egyházi és Vallási Közösségek főosztályvezetője, és számos további közéleti és egyházi személyiség.
Molnár Sándor zsinati főtanácsos, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkipásztora a Szeretet-himnuszt olvasta fel a gyászistentisztelet elején.
Fotó: SZZ/Felvidék.ma
Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egykori püspöke gyászbeszédében Isten akaratába való megnyugvással és a feltámadás reménységével búcsúzott Erdélyi Gézától, aki hosszú, beteljesedett életet élt, és szolgálatát az Úrnak ajánlotta. Hangsúlyozta: „boldogok, akik az Úrban halnak meg”, mert életük és haláluk egyaránt Krisztushoz tartozik.
A központi üzenet Isten kegyelme volt, amely az emberi gyengeségben mutatkozik meg igazán. Pál apostol és Illés próféta példáján keresztül azt tanítja, hogy a szolgálattevők szenvedései, betegségei és megpróbáltatásai nem akadályai, hanem hordozói Isten erejének.
„Elég neked az én kegyelmem” – ez volt Erdélyi Géza teológiájának és életének egyik vezérgondolata.
Kiemelte Erdélyi Géza szelíd, alázatos, halk szavú szolgálatát, amely írásaiban, tanulmányaiban és megszólalásaiban is megmutatkozott. Nem önmagát állította előtérbe, hanem Krisztus evangéliumát, és következetesen elutasította a gonosszal való kompromisszumot.
Tőkés beszédében tágabb történelmi és közösségi összefüggésbe helyezte életművét: a felvidéki magyarság és a református egyház szenvedéstörténetének részeként értelmezte a szolgálatát. Az elnyomás, kitelepítések és megaláztatások közepette is a reménység, a hit és az összetartozás hangján szólt – nemcsak a magyarokhoz, hanem minden néphez.
Végül a gyülekezethez intézett buzdítást: a hívők saját gyengeségeikben is Krisztus erejére támaszkodjanak, és hűséggel végezzék el Istentől kapott feladatukat – alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt.
Erdélyi Géza élete így marad példává: a kegyelemben élő, kitartó, bátor és alázatos szolgálat örökségeként.
Rákos Loránt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese foglalta össze Erdélyi Géza életútját.
1937. április 2-án született Abarán, református családi és lelkészi közegben. Hivatása iránt már fiatalon elköteleződött, egész életét a református egyház szolgálatának szentelte. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, teológiai doktori fokozatot szerzett, később művészettörténetből is lediplomázott, majd külföldi tanulmányutakon is részt vett Hollandiában, Angliában és más európai országokban.
1958-tól bekapcsolódott a nemzetközi protestáns párbeszédbe, később egyházi és kulturális intézmények munkájában vállalt szerepet. A segédlelkészi szolgálatot 1960-ban Rimaszombatban kezdte meg. 1963-ban kérte áthelyezését Szalóc-Vígtelke-Gombaszög gyülekezeteibe, majd Rozsnyóra került. 1974-ben szentelték lelkésszé Kassán. 1985-ben Hanvára hívták meg, onnan pedig 1998-ban visszakerült Rimaszombatba.
Gyülekezeti lelkipásztorként nehéz történelmi és politikai körülmények között is a hit, a közösségépítés és a magyar református identitás megőrzését szolgálta.
Egyre jelentősebb egyházi feladatokat látott el, majd a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökévé választották, tisztségét két cikluson át, 1996-2008 között töltötte be. Komáromban a püspöki tisztségbe is Tőkés László iktatta be.
Püspöki szolgálata idején kulcsszerepet vállalt az egyház újjászervezésében a rendszerváltás után: templomok, iskolák, intézmények újraindításában, a teológiai oktatás megerősítésében és az egyházi vagyon visszaszerzésében.
Fontos volt számára a Kárpát-medencei magyarság lelki egysége, a felekezetek közötti párbeszéd és a nemzetek közötti békesség. 2001-től a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának elnöke volt, közéleti szerepet is vállalt. Munkásságát egyházi, állami és kulturális elismerések kísérték. 2005-ben Kisvárdán Tőkés László-díjban részesült. 2008-ban vonult nyugdíjba.
Életét végig a hit, a szolgálat, a család iránti hűség és a közösségért vállalt felelősség határozta meg. 1965. szeptember 26-án kötött házasságot Ács Daniellával, Isten két gyermekkel, Gézával és Andreával áldotta meg őket. Szellemi és lelki öröksége a református egyházban és a magyar közösségben maradandó.
Fotó: SZZ/Felvidék.ma
Ján Semjan, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház másik püspökhelyettese a szlovák nyelvű hívei nevében mondott búcsúbeszédet. Személyes hálát is kifejtett, amiért fiatalabb kollégaként együtt dolgozhatott vele. Úgy fogalmazott, a halál nemcsak lezárás, hanem szembesítés az élet értelmével: mit jelent az a meghatározott idő, amelyet élünk, minden tökéletlenségével együtt. Pál apostol képe nyomán az élet hosszútávú futás, amelynek van kezdete és célja. Ez a futás nem magától indul: Isten hívása adja az indítást. Ahogyan Pált Krisztus szólította meg, úgy Erdélyi Géza életét és szolgálatát is Jézus Krisztus elhívása határozta meg, amely végigkísérte és formálta egész pályáját.
Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, aki szintén barátként és szolgatársként búcsúzott, felidézte Erdélyi Géza meghatározó életeseményeit. Életét és szolgálatát állította középpontba. Olyan emberként emlékezett rá, akinek jelenléte nem félelmet, hanem szellemi áldást, erőt és irányt adott. Küldetésként élte meg az életét: a hit, a szolgálat és a magyarság sorsának hordozását.
Balog Zoltán emlékeztetett, lelkész, teológus, majd egyházformáló püspök volt, aki a Kárpát-medence magyarságát – határokon innen és túl – imádságban, egyházi diplomáciában és személyes felelősséggel képviselte.
Munkáját belső viszályok, történelmi sebek és nemzeti üldöztetések közepette is a Krisztusba vetett hit, az evangélium és az összetartozás vezette.
Meggyőződése szerint nincs más erőforrás, csak Isten, és a megmaradás kulcsa a hithez való hűség, még szenvedés árán is. Életpéldája azt tanítja, hogy a személyes hitből fakadó döntések – Szent Istvántól a reformációig – formálják a közösség jövőjét.
Fotó: SZZ/Felvidék.ma
A gyászbeszédben hálát ad dr. Erdélyi Gézáért mint férjért, apáért, nagyapáért, aki szerette családját, és szolgálatát szeretetből végezte. Búcsúja egyben hitvallás: a szeretet erősebb a halálnál, és a feltámadás reménye ad értelmet az elmúlásnak. És Istenre bízta őt az örök élet reményében.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Erdélyi Gézát lelki támaszt adó, erőt sugárzó püspökként idézte fel, aki jelenlétével megnyugtatott, megerősített, és irányt mutatott nemcsak egyéneknek, hanem egész közösségeknek. Olyan embernek látta, akit a gondviselés arra rendelt, hogy válságos időkben tartást, biztonságot és hitet adjon.
Kiemelte szerepét a felvidéki magyar reformátusság élén, amikor a közösségnek nemcsak templomokat és iskolákat, hanem önbecsülést, önbizalmat és nemzeti öntudatot kellett visszaszereznie.
Elmondta, Erdélyi Géza munkásságát alapvetőnek tartja abban, hogy ma a felvidéki magyarság anyanyelvén élhessen, tanulhasson és imádkozhasson, és hogy a magyar reformátusság megerősödjön a 21. században is.
A beszédében hangsúlyozta rendíthetetlen, mégis csendes és békességre törekvő tartását: amikor a magyarság vagy az egyház igazsága forgott kockán, nem kötött kompromisszumot, de nem harciasan, hanem erkölcsi szilárdsággal és lelki fegyelemmel állt helyt. Ez a magatartás adott neki tekintélyt itthon és nemzetközi szinten is.
Orbán Viktor Erdélyi Gézát olyan vezetőként mutatta be, aki világosan különbséget tett egyház és állam között, ugyanakkor hitt abban, hogy a kereszténységnek és a nemzeti felelősségnek helye van a közéletben, mert a magyarság megmaradásának lelki alapjai nélkül nincs jövő.
Fotó: SZZ/Felvidék.ma
A búcsú üzenete szerint a püspök halála nem pusztán veszteség, hanem beteljesedés: olyan élet lezárása, amely szolgálatban, hűségben és következetességben telt el. Öröksége abban áll, hogy életével is tanította: a hit nem magánügy, hanem parancs és felelősség, amely közösséget formál és nemzetet tart meg.
A beszéd hálával és főhajtással zárult Erdélyi Géza szolgálata előtt, amely a magyar egyház és a magyar nemzet számára maradandó iránytűként él tovább.
Rimaszombatban helyezték örök nyugalomra
Erdélyi Géza koporsóját a református templomból a halottas kocsiig szimbolikusan a négy egyházmegyéből származó szolgatárs vitte ki. Az ungi egyházmegyéből, ahol született és gyermekéveit töltötte, az abaúj-tornai egyházmegyéből, ahol több, mint húsz évet szolgált lelkipásztorként, a komáromi egyházmegyéből, ahol teológiai tanárként tevékenykedett, illetve ahol püspökként szolgált, valamint a gömöri egyházmegyéből, ahol lelkipásztorként és püspökként is szolgált, befejezve szolgálatát és életútját – számolt be a reformata.sk.
A gyászmenet gyalogosan haladt végig a városon a köztemetőbe. Ott a sírbahelyezés liturgiáját Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke végezte.
Erdélyi Géza a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat a legnehezebb időkben, 1996 és 2008 között vezette. 2025. december 4-én 88 éves korában hunyt el. Holttestét a rimaszombati köztemetőben december 12-én, pénteken – végakaratának megfelelően – Péter Mihály egykori rimaszombati lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházmegye püspökének sírja mellé helyezték örök nyugalomra.
reformata.sk/HE/Felvidék.ma
