A Nemzetközi Roma Napot minden évben április 8-án ünneplik 1990 óta. A dátum az első világméretű roma találkozóra utal, amelyet 1971. április 8. és 12. között rendeztek meg London közelében, Orpingtonban. Az eseményen az akkori Csehszlovákiát Ján Cibuľa orvos, Klenóc szülötte képviselte.
A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum az idei megemlékezéshez kapcsolódva egy különleges műtárgyat mutat be április hónap alkotásaként: a „Cigánytábor Tamásfalvában” címmel, 1931-ben készült vászonfestményt.
A kép egy vándorló roma közösséget ábrázol szekerekkel és sátrakkal. A festmény bal alsó sarkában a cím, jobb alsó részén pedig a szerző feltételezett neve („Šorš O.“) és a keltezés („1931. június 21.“) olvasható.
Mint megtudtuk, a mű alkotója feltehetően Csehországból vagy Morvaországból származott. A festmény 2025-ben került a múzeum gyűjteményébe, Paul és Alice Bordás, az Egyesült Államokban élő házaspár akkor ajándékozta az intézménynek.
A mű nemcsak esztétikai értékkel bír, hanem fontos társadalomtörténeti dokumentum is. Ahogy Mgr. Ľudmila Pulišová a múzeum etnográfusa kiemelte:
„A festmény egy olyan életformát örökít meg, amely a 20. század első felében még szervesen jelen volt a régióban.”
A történeti források alapján a rimaszombati roma közösség a Rima folyó jobb partján, a katonai laktanyák közelében fekvő Sereg városrészben élt. Jelenlétük már a 19. század végén dokumentált: egy 1878-as anyakönyvi bejegyzés például Joanes Domby zenészt említi, aki e városrész lakója volt. A Sereget Borovszky Samu is megemlíti 1903-ban megjelent művében, ahol leírja, hogy a romák a város tulajdonában álló házakban, alacsony bérleti díj mellett éltek.
Ezzel kapcsolatban az etnográfus hangsúlyozza: „A levéltári források világosan mutatják, hogy a roma közösség hosszú ideje szerves része volt Rimaszombat társadalmának.”
Az 1923-as feljegyzések szerint a városrészben mintegy 400 lakos élt hatvan, gerendákból épült házban, míg az 1930-as népszámlálás már 544 lakost rögzített. Ekkor 12 vándorló roma is tartózkodott a településen, akik három sátrat állítottak fel a Rima partján, a Sereg közelében.
„A korabeli adatok különösen értékesek, mert nemcsak a letelepedett, hanem a vándorló csoportok jelenlétét is dokumentálják” – emeli ki Pulišová.
A vándorló roma közösségek elhelyezésének kérdése a városvezetést is foglalkoztatta. 1935-ben Rimaszombat városi tanácsa úgy döntött, hogy állandó helyet biztosít számukra a Szabatka városrészben található Basa kertben. Ezt a területet 1943-ig használhatták, amikor katonai kezdeményezésre a piactér közelébe, a Poltár felé vezető vasúti híd irányába helyezték át őket. 1946-ban a város ismét a Szabatka területét jelölte ki számukra.
Ľudmila Pulišová szerint mindez jól mutatja a korszak viszonyait:
„A vándorló közösségek helyzetét folyamatosan szabályozták, ami egyszerre jelentett lehetőséget és korlátozást számukra.”
A bemutatott festmény így nemcsak egy pillanatképet kínál, hanem tágabb történeti összefüggésekre is ráirányítja a figyelmet.
„Az ilyen műtárgyak segítenek megérteni, hogyan éltek, mozogtak és alkalmazkodtak ezek a közösségek a változó körülményekhez” – foglalja össze Mgr. Ľudmila Pulišová.
GKM/ HE, Felvidék.ma
