A minap feltették nekem a kérdést: miért a Dunaszerdahelyi járás a gazdaságilag legerősebb a magyarlakta járások között? A kedves kérdezőnek kapásból csak annyit tudtam válaszolni: már a kérdés is vitatható, persze attól függ, honnan nézzük.
A Felvidék magyarlakta sávjában sokan „irigykedve” tekintenek szűkebb régiónkra. Magasabb életszínvonalat, ebből következtetve rohamos fejlődést látnak a felszínen, miközben nem gondolnak bele a mélyben meghúzódó folyamatokba. A viszonylagos jólét, az alacsony munkanélküliség még nem kell, hogy automatikusan prosperáló gazdaságot, szervesen kifejlődött, virágzó gazdasági teret jelentsen. Ez csak a felszín, ami mások számára irigylendő, de mindezek mögött csak bizonyos folyamatok meglovaglása húzódik, és könnyen lehet, hogy a következő válság első szele összeroppantja.
Így érzem ezt a Dunaszerdahelyi járásban is. Ezért nem tudok egyetérteni a kérdésben elbújtatott állítással sem. Nem tartom járásunkat a Felvidék 16 magyarlakta járása közül a legerősebbnek, mivel a helyben képzett gazdasági teljesítmény területén több dél- szlovákiai járás megelőz minket. Legfeljebb azzal lehet egyetérteni, hogy az életszínvonal, a jólét területén az élmezőnybe tartozunk. Ez viszont nem a helyi gazdaság teljesítményének köszönhető, hanem inkább a kedvező földrajzi fekvésnek és a csallóköziek hagyományos szorgalmának. És azt se felejtsük el kiemelni, hogy más képet mutat a járás nyugati és mást a keleti oldala.
Jelenleg a járás lakossága kitűnően használja ki az Európa legfejlettebb régiói közé tartozó Pozsony, valamint Bécs közelségét, és elégíti ki a szorgos munkaerő iránti vágyukat. Természetesen ez az ingázás más járások lehetőségeihez képest magasabb béreket is jelent. A magasabb jövedelmek pedig szerencsére a járásban jobb fizetőképességet teremtenek, ami jó alapul szolgálhat a helyi kisvállalkozások, szolgáltatások elindítására. Ez megmutatkozik a vállalkozások számában is, hiszen járásunkban kétszer annyian vállalkoznak a lakosság arányához képest, mint Felvidék középső és keleti részein. Ez a pezsgő kisvállalkozói közeg és a viszonylagos jólét kelti ezt a megtévesztő képét járásunk gazdasági erejéről.
A pezsgő kisvállalkozói lét működésének az alapja tehát elsősorban a közeli fejlődési pólusokból kiáramló jövedelem, és sajnos nem a járásban képződött gazdasági teljesítmény. A gazdasági teljesítmény mutatójában a Dunaszerdahelyi járást több felvidéki járás felülmúlja, igaz elsősorban Szlovákia nyugati részein. Minimális az ipari teljesítmény, messze az országos átlag alatt teljesítünk, a valamikori vezérhajó, az élelmiszeripar pedig leépült. A veszély abban áll, hogy bármely elkövetkező válság megroppanthatja a járás gazdaságát, mivel a centrumok is elsősorban a vidéki munkavállalókat bocsájtják el, és a vidéki szolgáltatóktól vonják meg először a jövedelemteremtés lehetőségét. Ezt a jövedelem-kiesést viszont a járás jelenlegi deformált gazdasági szerkezete sajnos nem fogja tudni kompenzálni.
Pedig lenne lehetőség a gazdasági szerkezet átalakítására. A földrajzi fekvés nem csak a munkaerő számára biztosít lehetőséget, de piacot is teremt, méghozzá szinte kéznyújtásnyira. Nem vagyok híve a túlzott iparosításnak, az összeszerelő műhelyeknek, mert a befektetők inkább az olcsóbb munkaerőt keresik. De a fekvésünket kihasználhatjuk, amikor innovatív, a tudásra és a leleményességre alapozó tevékenységeket és szolgáltatásokat akarunk fejleszteni.
A tradícióinkra viszont alapozhatunk. A felső-csallóközi gazdák még pár évvel ezelőtt is ellepték a pozsonyi piacokat a háztájival. A gazda, ahogy a helyi élelmiszeripar is, az elmúlt tizenöt évben kialakult árversenyt elvesztette. De az élelmiszerpiac változóban van. Már nem csak „árérzékeny” a hazai vásárló, de elkezdte keresni a magasabb minőséget és az egészségesebb termékeket. Az értékes beltartalmú élelmiszerekre pedig a fizetőképes kereslet itt van a közelben. Vissza kell hozni a házias jellegű, magasabb hozzáadott-értéket termelő zöldség- és gyümölcstermesztést és el kell kezdeni az élelmiszeripar fejlesztését, ami további piacot teremtene a csallóközi mezőgazdaságnak. Az élelmiszeripar fejlesztésében jelenleg olyan lehetőséget látok, ahol nem csak nagy volumenű, drága beruházásokkal lehetne elindulni, hanem kisebb befektetésekkel is, amelyek a prémiumtermékekre összpontosíthatnának.
A lehetőség adott, kérdés, hogy tudunk-e élni vele? Újra tudjuk-e tudatosan építeni gazdasági terünket? Olyan gazdasági teret, amely elsősorban önmagára épít, fokozza a járáson belüli önellátást és versenyképes a külső gazdasági terekben is.
