„Szóltam, meghallgattatok, értitek, ítéljetek” – mondja Lüsziasz Arisztotelész Rétorikájában. Bár hatalmas a kontraszt, e mondatot most mégis Bugár Béla szájába erőltetem, legalább egyszer szerepeljen egy bekezdésben egy igazi bölccsel.. Teszem ezt azért, hogy megfelelő „szellemi alapot” teremtsek – pár sor erejéig – az ítéletre. Hiszen Bugár Béla (megint) szólott, meghallgatni kénytelenek voltunk, mert sajnos nem családi körben tette, hanem a Pátria Rádióban (és kétszer a JOJ TV-ben is). Ennek persze örülnünk kellene, hiszen végtére is azt jelenti, hogy van még Pátria Rádiónk. Jövőre már lehet, hogy egy középhullámmal kevesebb lehetősége jut a mi Bélánknak arra, hogy megossza velünk bölcsességeit, de ez egészen más okból lenne tragikus a felvidéki magyarságnak…
Ez azonban most mellékszál. Ami itt és most megindítja a nyálelválasztását a tollforgatónak, az a hétfői Pátria-béli böffenete az MKP érvényesen és hatályosan leváltott elnökének. Mert hogy tisztességes nyilatkozatnak még brutális erőszaktevéssel sem nevezhető az újabb, alapjaiban rosszindulatú megnyilvánulás. Már csak azért sem, mert egy igen fontos követelményt, aranyszabályt tapos el, melynek betartását nem mellesleg éppen maga az elkövető követelte oly hangosan (és haragosan) az MKP jelenlegi vezetőitől: nem üzengetünk egymásnak a sajtón keresztül!
No, ennek ellenére BB (elnézést a Balatonbogláriaktól, ha olvassák, nem tévesztendő össze a rövidítés. Tudjuk mi a különbség az édes boglári pezsgő és a megkeseredett felvidéki politikus között) ismét csak erre ragadtatta magát. Beteg embernek persze elnézné az ember a sok önellentmondást és tudatzavart, feltéve, ha rádióstúdió helyett mindezt egy pihe-puhára kibélelt szobácska csendes félhomályában tenné.
Tehát BB újfent az MKP új vezetésére irányította rakétarendszerét, miután előtte természetesen jól képzett pitbullját, Simon bánt is kipróbálta élesben a harc mezején. Az MKP volt elnöke szerint nem más, mint a párt jelenlegi vezetése okolható a csökkenő népszerűségért, a szimpatizánsok párttól való (állítólagos) elhidegüléséért. Azt már tisztáztuk, hogy ez önmagában sem fair dolog Bugár részéről, hiszen ha egyszer kibökte, hogy tavasszal vette a lapot (és a kalapot) s nem kíván beleszólni a nagypolitikába (jó, a visszatérési klauzulákat leszámítva – de ezek hatályba lépésére szerencsére nem állnak fenn a feltételek), akkor nehezen érthető, hogy hónapok múltán is miért kell folyton belepiszkítani a saját fészkünkbe. Az elegancia és a stílus ugyan aligha kérhető számon, de annyi mákszemnyi tisztesség talán még igen, hogy legalább saját szavát tiszteletben tartsa és főleg betartsa.
No, de ha már egyszer szólott s mi meghallgattuk, akkor értve, ítéljünk is. Miről is van szó? Bugár a párt népszerűségének (állítólagos) csökkenését kéri számon az MKP vezetésén, valamint azt, hogy ez ellen nem lépnek fel. Mindjárt bele is kezd egy kis számfejtésbe, s hamar megállapítja, hogy nem az ingadozásokat kell figyelembe venni, hanem hogy „milyen hosszú távú folyamatok zajlanak a népszerűségi mutatóknál”. Ez még a szerzőhöz képest is elég homályos mondat, de épp az benne a jó, hogy bárhogyan lehet értelmezni. Az azonban kétségtelen, hogy tényleg hosszú távú folyamatokra kell koncentrálni. Már csak ezért sem kell ötpercenként kongatni a vészharangot, mert erre nincs semmilyen ok. Egyébként is: a statisztikákkal és közvélemény-kutatásokkal való vagdalkozás (és takarózás) cseppet sem elegáns, legalábbis egy komoly ember számára. Mindenki ismeri az ide vágó közhelyet, amely az ilyen közvélemény-kutatások (s főleg, melyek a megbízó izzadságszagát árasztják magukból) igazságtartalmára vonatkozik.
Másrészt – és ez a fontosabb – abban a folyamatosan mérgezett légkörben, amelyet Bugár Béla a leváltása óta teremt az MKP körül, szinte lehetetlen, de legalábbis nagyon nehéz az érdemi munkára való koncentrálás. Mert sajnos reagálni kell az övön aluli ütésekre, mivel azok olyan embertől érkeznek, aki egyelőre még ismert a választók (remélhetőleg egyre szűkülő) bizonyos köreiben. Csákyék tehát kénytelenek számolni ezekkel a támadásokkal s ez nem kis energiát igényel. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az MKP-nak tavasztól tulajdonképpen újjá kellett építenie a jócskán megroggyant épületet. Az MKP ugyanis az előző elnök vezetése alatt alaposan letért arról a pályáról, amit elvszerű nemzetpolitikának lehet nevezni, s az elvtelen, nem a kölcsönösségre építő úgymond kompromisszumpolitika langymelegsége azt a hamis látszatott teremtette, hogy a Felvidéken a szlovák feleknek nem kell számolni (legalábbis jó ideig) következetes nemzeti érdekképviselettel.
Ehhez képest Csáky Pál kissé más hangot ütött meg, s már a legelemibb eltérés sokakat hideg zuhanyként ért. A Csáky-vezette MKP megpróbált új lendülettel indulni, az előzőektől teljesen más elvek szerint politizálni és ez nyilvánvalóan feszültségekkel is jár. Tény, hogy ennek hatására a pártról lemorzsolódnak emberek – mint ahogy mások talán visszatérnek korábbi szellemi exsiliumukból. Nincs mit tenni azokkal a korábbi választókkal és szimpatizánsokkal, akik a felvidéki magyarság érdekei szempontjából alapvető fontosságú kérdések felvetésének hatására eltávolodtak az MKP-tól. Tulajdonképpen eddig tévedésben éltek, mert megvezették őket. BB elhitette velük, hogy az MKP olyan, mint a többi szlovák párt, ugyanolyan politikai törésvonalak mentén differenciálódik, mint a „hagyományos” pártok. Ez azonban nem igaz. A nemzeti érdekképviselet olyan többletkötelezettség az MKP felé, amely alól büntetlenül nem bújhat ki, s amely egyszersmind behatárolja reális esélyeit a politikai életben. Ostobaság ezt figyelmen kívül hagyni, netán tagadni.
A megfelelni vágyás lehet hogy jövedelmező, de nem a közösség számára. A Csáky-féle MKP mintha szakított volna ezzel a gyakorlattal – ezért a felhördülés, ezért a többfrontos támadás ellene, ezért a sok békételenkedő. És az aljas módszer: az oszd meg és uralkodj. Mert amit Bugár és kompániája művelnek, az nem más, mint a párt bomlasztása, mégpedig egyre kevésbé burkolt formában. Az ilyesmi általában érdekelni szokta a pártok etikai bizottságait is… A megoldás mindazonáltal nagyon egyszerű lenne, ráadásul ez még az érintett becsületének is jót tenne: elég lenne, ha Bugár elmenne már a ….valahova.
-sd-
