Nyolcadik alkalommal rendezték meg a Gyermekek Kistérségi Népművészeti Fesztiváljára száznegyven résztvevővel.
A találkozó a Martosi Magyar Tanítási Nyelvű Református Egyházi Alapiskola főszervezése, a Martosi Református Egyházközösség társszervezése és a Martos Község Önkormányzata támogatásával jött létre. A nagy meleg miatt a kultúrházban tartották a műsort. A terem két oldalán ventilátorokat helyeztek el, ami kellemes közérzetet biztosított. A gyerekek és felnőttek fegyelmezetten és nagy figyelemmel kísérték egymás előadását. Fantasztikus, színvonalas produkciókat láthattak, melyeket Zsapka Attila előadóművész műsora koronázott meg. Mindenki együtt énekelte vele az ismert dalokat. Csodálatos délelőtt volt!
A rendezvény célja továbbra is a kistérség magyar tannyelvű iskolái mellett működő népművészeti csoportok és szólisták bemutatkozása, az iskolák hagyományőrző tevékenységének kölcsönös megismerése, tapasztalatcsere, hasznos időtöltés.
A rendezvényt köszöntötte Keszegh István polgármester is.
A Martosi Kistérségi Népművészeti Fesztivál művelődésre és időtöltésre ad lehetőséget, célja pedig a magyar népművészet bemutatása, ismertetése, valamint a hagyományok őrzése és a népművészeti hagyományok éltetése. Ezen felül ez egy új alkalom a szereplésre, ismerkedésre, tanulásra a kistérségben tevékenykedő gyermekcsoportok részére is. A fesztivál során a látogatók betekintést nyerhetnek őseink hagyományaiba, életmódjába, ismerkedhetnek kultúránkkal és szórakozhatnak a magyar népművészet világa adta zenével, táncokkal.
Dékány Gizella, a Martosi Magyar Tanítási Nyelvű Református Egyházi Alapiskola igazgatónője ünnepi megnyitójában elmondta, megint eltelt egy esztendő, s most újra ezen a színpadon állva, nyolcadszor köszönhetek minden kedves résztvevőt és vendéget mai fesztiválunkon, melyet a helyi ref. gyülekezet és falunk önkormányzata jóvoltából rendezhettünk meg. Minden évben elmondom, hogy ezt a népművészeti találkozót Kodály Zoltán szavai ihlették:……a tűznek nem szabad kialudnia! Hét éve őrizzük a lángot mi is, ápoljuk hagyományainkat, s ahogy körülnézek, nem vagyunk egyedül. Jó itt látni azokat a csoportokat és kedves vezetőiket, akik évről-évre eljönnek közénk, hogy még színvonalasabb legyen rendezvényünk. Pedig nincs könnyű dolga annak, aki ebben a mai rohanó , modern korban a népművészethez nyúl.
Bár a magyar folklór talán lassacskán beépül a nemzeti kultúrába. Gyermekeink és unokáink is biztosan megismerik a hiteles és szép magyar dalokat, meséket, táncokat. Felismerik népművészetünk vonzerejét. Lakodalmuk, temetésük, imáik bizony érthetetlenek lennének folklórunk sok évszázados hagyománya nélkül. Az 1989- es rendszerváltás után megnövekedett az érdeklődés a néphagyományok iránt, ezt mutatja, pl. a helyi hagyományok ápolása, újraélesztése is. Különösen igaz ez ott, ahol a hagyományok mindig is a nemzeti identitástudat a közösséget összetartó erő legfontosabb alapkövei voltak. Az oktató-, nevelőmunkában is felismerték azokat az értékeket, amiket a néphagyományokon keresztül lehet közvetíteni.
Hoffer Tamás megállapította, hogy „A világra való derűs nyitottság érdekében jó tehát, ha otthon vagyunk saját kulturális örökségünkben”.
A hagyományőrző együttesek tagjai között kiemelkedő különleges- megőrző- és előadó- készséggel rendelkező- egyéniségeket tisztelhetünk. Tánckincsünk hordozói mintegy sűrítve őrizték meg egy-egy táncdialektus jellemző típusainak legszebb, legteljesebb változatait, s ezzel felbecsülhetetlenül nagy szolgálatot tesznek. A hagyományőrző együttesek tagjai nem csupán ösztönös előadóművészek, hanem tudatos továbbadók és nevelők: valamennyien erjesztőivé váltak a közösségeknek, amelybe beleszülettek, vagy ahová körülményeik folytán kerültek.
Nem a múlt feltámasztása a célunk, hanem a múltból áthozni a mába, és megőrizve tovább vinni a jövőbe azt, ami mint évezredes tapasztalat segíthet a természethez és embertársakhoz való mélyebb, természetesebb, igazabb viszony kialakításában a teljesebb élet megteremtésében. Ahhoz, hogy a hagyomány értékei beépüljenek a mai és a jövőbeni kultúrába, át kell értékelni a megőrződött hagyomány jelenségeit, mégpedig olyan módon, hogy nem a történetit, hanem azt az örök emberit kell feltárni belőle, ami itt és most, mindenhol és mindenkor megélhető. A régi megtalálja a választ az új, az aktuális kihívásokra, az új a régire bizalommal tekint, mert él benne a jelen számára fontos és a jövő szempontjából tanulságos hagyományok átörökítésének igénye. Hiszen múlttalanul nem lehet jövőt építeni.
Úgy összegezhető a hagyomány jelentősége, hogy a jövő kihívásaira ott könnyebb megtalálni a választ, ahol a társadalomnak van hagyománya. Ezért van szükség az ilyen rendezvényekre, mint ez a mai is, amelynek célja egyrészt a régi hagyományok továbbvitele, egyben új tartalommal való megtöltése és ez által életre keltése, másrészt új hagyományok kialakítása.
A múltban mélyen gyökerező kulturális örökség minden közösség számára azonosságtudatának forrása. Sajnos ennek számos megnyilvánulása, mint pl. a népzene és a néptánc, az ünnepek, a kézművesség, a népköltészet, a helyi nyelvek és a nyelvjárások eltűnőben vannak a szellemi örökség természeténél fogva is tünékeny, így szükség van e hagyományok tudatos megmentésére, továbbéltetésére. Ezt a célt szem előtt tartva a hagyomány hordozóit ismerté kell tenni. Mi már tudjuk, hogy nemcsak a tárgyi javakat, hanem a szellemi örökséget, a táncokat is át kell menteni a jövő nemzedékeinek.
Ezt követte a csoportok fellépése: Deme Attila (Ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda) – zoboraljai juhásznótákat, Szénási Kata (Martosi Református Alapiskola) Jankó, Mári és a zsiványok c. népmesét adta elő, majd a martosi óvodások gyermekjáték füzér című műsorát láthatták.
A Perbetei Napraforgó Gyermek Néptánccsoport kiscsoportja Dunántúli ugróst és csárdást, a középső csoport Vásárúti csárdást, a nagycsoport Tardoskeddi táncot mutatták be.
Az Érsekkétyi Református Egyházi Alapiskola tanulója Bohák Emese Zoboraljai népdalokat, a Nagy Csomor testvérek Garam-s Vág –közi népzenét dolgozták fel és hegedűn adták elő, a néptánccsoport pedig Zoboraljai táncokat adott elő.
A Martosi REA Fíkötő Gyermek Néptánccsoport Gyermekjátékokkal, György Viktória és Guttmann Márk, Endrédi Orsolya népmesével (Együgyű Erzsók), (A halál és vénasszony), (Sári, Mári Juliska) szórakoztatták a közönséget. Endrédi Orsolya az országos népmesemondó verseny győztese.
Az Ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda Bikfic Gyermektánccsoportja Zóboraljai gyermekjátékokat, a Bellő Konkoly-Thege Gyermek Néptánccsoport Kiscsoportja pedig Kelet- Szlovákiai gyermekjátékokat mutatott be.
Az idei rendezvény is bizonyította mekkora erőket tud megmozgatni az összefogás, az együttlét, a nemzeti és az emberi szeretet. Hogyan lehet segíteni a szórványban az identitás erősítését, hogyan megmaradni helyben magyarnak, ápolni a magyar kultúrát, és továbbadni a fiatalabb generációknak? Ezekre a kérdésekre igyekezett barátságos válaszokat adni a martosi találkozó, amelyeken nemcsak bemutatkozhattak, hanem újabb ismeretségeket is köthettek a szereplők. Ugyanakkor nagyon fontos a fiataljaink ismerkedése is, hisz ennek köszönhetően születnek meg azok a kapcsolatok, amelyek egy közös jövő felé visznek!
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Sedliak Pál felvételei
További fényképek képgalériánkban ITT>>>
{phocagallery view=category|categoryid=1109|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
