Milyen lesz kávézni a felújított zselízi Esterházy-kastély kávézójában, ahol hajdan Sacher sürgölődött a konyhában, s ahol egykoron Schubert komponálta darabjait? Ezen méláztam el Tőzsér Árpád Mittel úr alakján keresztül, aki nevével a monarchista közép-európaiságot testesítette meg, mint a zselízi kastély maga is.
„Mittel úr óvatosan emelte ajkához a feketekávét. A porceláncsésze peremén egy hajszálvékony aranyozás futott végig, mintha az idők árja maga is beleszőtte volna az újjászületés fényét. A zselízi Esterházy-kastély kávézójában ült, amely hosszú évtizedek elhagyatottsága után ismét régi pompájában ragyogott. A falakon újra csillogott az aranyozás, a csillárok fénye ragyogóbb volt, mint hajdanán, s az asztalok mellett újfent elegáns vendégek üldögéltek, mintha csak egy letűnt kor elevenedne meg éppen.
(Fotó: Interreg)
Mittel úr szelíden elmosolyodott. Emlékezett egy estére, mikor egy régi ismerős mesélt neki az itt valaha tartott estélyekről, ahol a zongoraszó hangja összefonódott a pezsgőspoharak csengésével.
Most pedig, hosszú idő után, ismét lágy dallamok töltik be a termet – mintha csak maga Schubert játszana. Az illatos sütemények közt egy legendás név is feltűnt az étlapon: Franz Sacher személyesen is alkothatta itt egykoron a híres tortáját.
A történelem újra körbefonta a kastélyt, s a jelen megidézte a régmúlt ragyogását.
(Fotó: multkor.hu)
Az ablakon túl a kastély parkja rendezett sétányaival és elegáns szobraival, Héraklésszel, Euridikével és Orpheusszal ismét várta a látogatókat. Az öreg platánok ágaikat úgy nyújtották az ég felé, mintha az újjászületés reményét áhítanák ők is. Egy cinege szállt le a kávézó ablakpárkányára, fejét oldalra biccentette, s figyelte Mittel urat. Mintha kérdezni akarna valamit: Vajon a régi dicsőség visszatért? Vajon a kastély újra az lesz, ami egykor volt? Mittel úr csendesen letette a csészét, hátradőlt, s hagyta, hogy a kávé melege lassan szétáradjon benne. Odakint a szél egy halvány rózsaszirmot sodort az ablakhoz – talán egy régi dallam foszlánya, talán csak az idő üzenete.”
Csonka Ákos/Felvidék.ma
