A szokásos Szentkirályi utcai Otthonka Vendéglőben ez alkalommal július 1-én egyedüli vendégek voltunk. A tulajdonos elmondása szerint nyáron a hét végén, pénteken és szombaton szoktak nyitva tartani – vasárnap és hétköznap csak akkor, ha asztalfoglalás van. A pincehelyiségben kellemes hűvös volt, miközben Budapest utcáin sivatagi volt a hőség.
Másfél éve a VII.kerületben találkoztunk utoljára. Akkor azon gondolkodtunk, hogy milyen keretek között lenne értelme működtetni a szélesebb publikum számára vita-estjeinket. Ezek sorsát ugyanis az pecsételte meg, hogy a Nemzetek Házában – azt követően, hogy csináltunk egy profi podcastot, az új vezetés óránként 30 000 Ft bérleti díjat kezdett el követelni a legközelebbi alkalommal.
Egyébként a produkció jól sikerült, hiszen rövid időn belül több mint 20 000-es megtekintést értünk el vele, viszont a következő podcastnál már nem tudtuk ezt a nézőszámot produkálni, a harmadik helyszínért pedig fizetnünk kellett és egy alkalom kevés a közönségteremtéshez.
Vagyis ahhoz, hogy egyszerre tudjunk sikeres vitaestet, illetve erről podcastot is csinálni. Ehhez „be kell járatni” a helyszínt, magyarul oda kell szoktatni a közönséget. Egyébként a három évvel ezelőtt született vitaestünk – többek között – arról szólt, hogy a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való csatlakozásunk ellenére miért lenne lehetetlen annak ma Magyarországon érvényt szerezni.
Orbán Viktor Magyarországot tavaly kiléptette ebből a szervezetből, míg Magyar Péter néhány hete, a Tisza választási győzelmét követően visszaléptette, de ennek ellenére se Netanjahut, se Putyint nem lehetne Magyarországon továbbra sem letartóztatni, mivel a kiegészítő rendelkezések továbbra sem születtek meg.
Egy-egy sikeres közönségtalálkozóval „ötvözött” podcast alkalmanként legalább összességében 300 000 forintnál kevesebből nem oldható meg, amit akkor érdemes vállalni, ha legalább egy évet meg tudunk finanszírozni.
Egyébként pedig a mai médiaviszonyok között nemcsak a rádiózás, hanem a televíziózás is halott, az igényes podcast-oké a jövő, de a sikerre csak akkor lehet számítani, ha legalább az induláskor egymillió forint ott van a zsebünkben, máskülönben nincs remény arra, hogy e tevékenységet önfenntartóvá tudjuk tenni. Ennek szükséges feltétele a podcast alkalmankénti 100 000-es megtekintése. Erre mondtuk azt Liszi Jánossal végül három éve, hogy erre nekünk kapacitásunk legalábbis egyelőre – nincs. Nem mondunk le az Aspektus-vitaestek szervezéséről, de egyelőre visszavonulunk, addig szüneteltetjük, amíg nem tudunk megfelelő pénzügyi alapra szert tenni.
Volt más témánk is. Három évvel ezelőtt a várban sikerült felvennünk a Koszorús Ferenc koszorúzási ünnepséget, valamint több interjút magával ifj.Koszorús Ferenccel és a Koszorús-család tagjaival.
Koszorúsék – Koszorús Ferenc szobránál a várban
Ezért annak következtében, hogy 2024-ben ifj.Koszorús Ferenc meghalt, szomorú aktualitása lett a témának.
Azért is, mert az édesapjáról, Koszorús Ferencről eddig csak egy filmes feldolgozás született Mudry Péter jóvoltából, de ez a viszonylag hosszú összeállítás is csak nagyon szűk körben ismert, mint ahogy az egész 1944-es esztendő és a náciellenes magyar polgári ellenállás története is, hiszen hosszú évtizedekig sulykolták, hogy csak a kommunisták lehettek náciellenesek. Én elmondtam, hogy már elég régóta foglalkozunk az 1943 utáni magyar és a nemzetközi békeelőkészítő kezdeményezésekkel, amelyek közül a magyarok sikerteleneknek bizonyultak.
Ennek ellenére sokáig mégsem volt tanácsos beszélni róluk, tekintettel arra, hogy alapvetően a Szovjetunión múlott, hogy Magyarország javára nem történt elmozdulás. Az 1945 utáni konkrétabb diplomáciai kísérletekről sem tájékozott a közvélemény, a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és jugoszláviai magyarellenes etnikai tisztogatásokról, továbbá a párizsi békéről se nagyon, amely aláírásának kerek évfordulója néhány hónap múlva, 2027.február 10-én lesz. Erre lenne tehát érdemes valamilyen koprodukcióban szerveznünk egy sikeres rendezvényt, úgy, hogy anyagilag se rokkanjunk bele.
Bujdosó Erika az utóbbi időben a Szent-László lovas-zarándoklatról szóló filmje népszerűsítésével kapcsolatos információkat osztotta meg velünk, amelynek a bemutatója tavaly decemberben volt az Urániában.
Tefner Zoltán történész nagydoktoriját az Akadémiánál nem engedték át – ő most főként gr.Andrássy Gyula életét kutatja. Mondtam neki, hogy Gerő András mesélte, (Isten nyugosztalja!), hogy Andrássy Gyula Erzsébet királynéhoz írt egyik levelében – többek között azt is megírta -, hogy Gorcsakov orosz külügyminiszterrel az 1878-as berlini kongresszus idején – miként látogatták meg közösen a német fővárosban az egyik bordélyházat. Tefner Zoltán azt mondta, hogy ki kell várnia a három évet, hogy ismét beadhassa a nagydoktori cím elnyerése érdekében a kérelmét.
Aspektus logó
Liszi János, a grafikusunk elmesélte, hogy
veszprémi útjainak is várhatóan szeptemberben vége szakad, ugyanis oktatni fog itt Budapesten, mivel ahhoz több kedve van és nagyobb fantáziát is lát benne. A jövőben festészetének is nagyobb figyelmet tervez szentelni, miután tavaly sikerrel mutatta be képeit Óbudán.
Pákozdi Csaba, akivel vagy húsz éve legelőször a kalotaszentkirályi tánctáborban találkoztunk, a mai alkalommal a Károli Gáspár Református Egyetemről jött át hozzánk, miután levizsgáztatta a diákokat nemzetközi jogból. Ő közel egy évet töltött Ausztráliában, másfelet Strasbourgban az Európa Tanácsnál, és utána a Duna Bizottságban további hat évet. Tavaly óta újra aktív a Károlin. Mesélt kicsit a külügyi apparátusban és a diplomáciában eltöltött időszakról és arról is, hogy mennyire voltak ezek az évek érdekesek a számára.
Beszélgettünk kicsit a jelenlegi magyarországi helyzetről. Kérdésként felmerült, hogy miért volt szükség a két ciklusos miniszterelnöki plafonra, illetve ennek visszamenőleges kiterjesztésére, illetve a választási rendszerről és a jog által adott lehetőségekről.
Kovács Nándor újságíró szerint ugyan a parlamentben kétharmados Tisza-többség van, de a Fidesz ellenzékben már korábban is tudott komoly meglepetéseket okozni az akkori kormánypártoknak. Szerinte ennek a lehetőségét továbbra sem lehet kizárni.
Beszéltünk a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról, a Magyarságkutató Intézetről, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetről, illetve a Veritasról is, amelynek Ligeti Dávid történész a munkatársa. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ezen intézetek jövője még nem világos.
Gecse Géza/Felvidék.ma
