Ünnepi megemlékezésre gyűlt össze Rimaszombat és a járás kultúraszerető közönsége, hogy fejet hajtson Blaha Lujza alakja és munkássága előtt halálának centenáriumi évében.
A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya“ halálának 100. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezést tartott 2026. április 9-én 16.30 órai kezdettel Rimaszombatban, Blaha Lujza Fő téri szobránál. Ünnepi beszédet Agócs Ildikó, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke mondott. Közreműködött Mács Zoltán Pósa Lajos versével, valamint a Blaha Lujza Vegyeskórus Sósik Szilárd karnagy vezetésével, akik Kodály Zoltán Szépszavú múzsa művét, Tóth Árpád Ki énekel nem fél versét és Daróci Bárdos Tamás Muzsikus dalát adták elő.
A műsor közben az esőfelhők mögül a megemlékezőkre kiragyott a nap, és meleg sugarával megsimogatta az arcokat.
Koszorút helyeztek el a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete és a Blaha Lujza Vegyeskórus, Magyar Szövetség Rimaszombati Járási Elnöksége, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Területi Választmánya, a Tompa Mihály Alapiskola, a Rimaszombati Református Egyházközség, a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat, a Csemadok Tamásfalvai Alapszervezete, a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete, a Rákóczi Szövetség Gömörben, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete és a Lidike Kft. képviselői. A közreműködőknek, a koszorúzóknak és a megemlékezőknek Albert Éva, a területi választmány alelnöke mondott köszönetet.
Az ünnepi megemlékezés után a Rákóczi Szövetség Gömörben szervezésében a Déryné Határtalan Program keretében bemutatták Pataki Szilvia színművésznő előadásában a „Blaha Lujza és a piros bugyelláris“ című zenés előadást.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Blaha Lujza szobra nemcsak a múltat őrzi, hanem a jövőnek is üzen
Agócs Ildikó, az emlékező ünnepséget rendező Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke emelkedett hangnemben idézte fel a művésznő életművét és szimbolikus jelentőségét, miközben a magyar kultúra, a közösséghez tartozás és az összetartozás értékeit hangsúlyozta.
Az emlékbeszéd nem csupán tiszteletadás volt, hanem egyben üzenet is, hogy a magyar kultúra és ez a közös örökség időtálló erő, amely ma is képes összekötni és megerősíteni a gömöri közösséget.
Blaha Lujza a magyar színházi élet kiemelkedő alakja volt, akinek munkássága a színpadon és azon kívül is jelentős hatást gyakorolt. Hangja és művészete egyszerre közvetítette a magyar nép érzelmeit, örömét és bánatát. Mosolya és jelenléte emberi derűt sugárzott, amely sokak számára jelentett kapaszkodót.
Művészi tevékenységével a közösséghez tartozás fontosságát képviselte, és azt az üzenetet közvetítette, hogy a kultúra nem luxus, hanem a lelki élet része.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
„Száz év távlatából is érezzük, hogy Blaha Lujza nem múlt el. Itt van velünk minden olyan pillanatban, amikor közösen éneklünk, amikor színházba megyünk, amikor megéljük a magyar kultúra sokszínűségét és gazdagságát. Itt van velünk Rimaszombat utcáin, ahol születésének emlékei visszhangzanak. Itt van velünk ebben a szoborban, amely nemcsak a múltat őrzi, hanem a jövőnek is üzen. Ápolni kell azt, ami összeköt bennünket. A nyelvet, a kultúrát, a közösséget.
Ma, amikor megemlékezünk róla, valójában azt ünnepeljük, hogy a művészet képes túlélni az időt. Hogy egy ember hangján 100 év múltán is megszólít, hogy a nemzet csalogánya ma is énekel. Bennünk, általunk, mindazokban, akik őrzik és továbbadják örökségét.
Kedves emlékezők! Hajtsunk ma fejet Blaha Lujza előtt, de vigyük magunkkal azt a fényt is, amelyet ránk hagyott. Legyen ez a nap nemcsak emlékezés, hanem megerősítés, hogy a kultúra él, amíg mi éltetjük. Hogy a közösség erős, amíg mi összetartunk. És hogy a dal soha nem halkul el, amíg van, aki tovább énekelje” – mondta Agócs Ildikó, Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke.
Pataki Szilvia Blaha Lujza szerepében lépett színpadra
A koszorúzási ünnepséget követően mindenki átérezhette, hogy a dal ma is él. A Rákóczi Szövetség Gömörben szervezésében a Déryné Határtalan Program keretében a Gömör-Kishonti Művelődési Intézet (egykori Iparoskör) színháztermében telt ház előtt mutatták be a Blaha Lujza és a piros bugyelláris – egy szerelem története című darabot.
Pataki Szilvia a Felvidék.má-nak elmondta, nem először járt Gömörben, és már az első alkalom, a nagybalogi fellépés is maradandó élményt jelentett számára az itteni közönség miatt.
Fotó: Gecse Attila/Felvidék.ma
A mostani fellépés is több szempontból különleges volt. Blaha Lujza 100 éve halt meg, és a darabot Budapesten, a Karinthy Színházban pont a halála napján, január 18-án mutatták be először. Épp itt, Rimaszombatban volt ennek a darabnak az első tájelőadása, a Déryné Határtalan Program viszont ezzel a rimaszombati előadással érkezett a 100. állomáshoz.
„Ezek a mágikus számok és érdekes összefüggések nekem nagyon tetszenek” – mondta Pataki Szilvia, majd a fogadtatásról külön is szót ejtett: a közönség szeretete, a vendéglátás melegsége és a vastaps mind mélyen megérintették. Mint mondta, örömmel térne vissza harmadszor is, ha adódik rá lehetőség.
A darab megszületésének hátteréről is mesélt. A művet Lengyel Ferenc írta, akivel korábban már dolgozott együtt a Ópiumkeringő kapcsán, amely Karády Katalin életét dolgozta fel. A mostani produkció rendezője azonban Rátóti Zoltán volt, és a próbafolyamat különösen izgalmasnak bizonyult.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Az előadás alapját a Piros bugyelláris adja, amely Blaha Lujza egyik kedvenc darabja volt, és amelyhez életének meghatározó élményei kötődnek. A történet egy valós eseményből indul ki: a művésznő egy súlyos műtét után saját otthonában lábadozva próbálta visszanyerni életerejét azáltal, hogy újra elővette kedvenc szerepének szövegkönyvét, és elkezdett próbálni. Ebből bontakozik ki az emlékek láncolata, amelyben felidéződnek pályatársak, élmények és a színház iránti szenvedély. A darab ezt a belső utazást igyekszik megragadni, azt a pillanatot, amikor a művész lelkében újra életre kel a színpad és a közönség szeretete.
Pataki Szilvia számára különösen nagy jelentőséggel bír ez a szerep, hiszen fiatalon már a második monodrámáját játszhatja el.
Mint megtudtuk, az előadás egyben diplomamunkája is, szakdolgozatát pedig Blaha Lujza életéről írja. Úgy fogalmazott: a legendás színésznő olyan maradandó nyomot hagyott a magyar színházművészetben, amely példa nélküli és örök érvényű. Számára megtiszteltetés, hogy róla írhat és őt formálhatja meg a színpadon.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A Piros bugyelláris című művet idén 130 évvel ezelőtt vitte színre Blaha Lujza, s épp akkor vált tagjává a Pósa Lajos Asztaltársaságnak is. Erre is emlékeztek a nemesradnóti Lidike Kft. által készített alkalmi kiállításon, melyet a színházi esten tekinthettek meg az érdeklődők.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
