Július 6. és 12. között immár harmadszor voltunk vendégei a Szentes-Csongrád Rotary Club által szervezett Nemzetközi Rotary Tábornak, mely idén ötödik alkalommal került megrendezésre. Kassáról, a Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból és Alapiskolából három diák élvezhette a vendéglátók szeretetét. Ismét egy felejthetetlen hetet tölthettünk a Tisza és a Körös találkozásánál, a festői szépségű Körös-toroki üdülőközpontban.
A huszonkét táborozó diák a szélrózsa minden irányából érkezett: a kárpátaljai Beregszászból, az erdélyi Aranyosgyéresről, a vajdasági Óbecséről, a felvidéki Kassáról és a hazaiak Csongrádról. Az alkotótábor a természetismeret és a környezetvédelem jegyében zajlott. Olyan gyerekek látogattak ide, akik szeretik a természetet, vonzódnak a földrajz és a biológia tárgyakhoz, szívesen ismerkednek a helyi nevezetességekkel és természeti értékekkel.
Ledó Ferenc, a klub soros elnök köszöntött bennünket, bemutatta a klub tagjait, megköszönte a leköszönő elnöknek, Horváth István nyugalmazott vezérigazgatónak egész évi munkáját. Ezt követően röviden ecsetelte közösségük programját és tevékenységét. Majd bemutatta a tábor vezetőit, Gergely Ildikó testnevelőt, Janiga Lilla tanítónőt és nem utolsó sorban utánpótlásukat, az Interact Club két tagját, Dorinát és Vikit, akik egész héten segítettek a programok szervezésében. Megemlékeztünk a tavaly elhunyt Losonczi Zoltánról, aki lelkes szervezője és támogatója volt a nyári táborozásoknak.
Mint általában, egy tábor első napja mindig kapcsolatépítéssel indul. Erre kitűnő lehetőség nyílott az ismerkedési játékoknál, melyekben meglepően gyorsan megjegyeztük egymás nevét, sőt kis idő után megismertük egymás egyéniségét is. Vacsora után sétáltunk a szőke Tisza partján, és örültünk, hogy egy hetet tölthetünk a természet lágy ölén, az Alföld tengerpartján.
Hétfőn a reggeli torna után besétáltunk Csongrádra. Itt lenyűgözött bennünket a rengeteg fű, fa, virág – nem véletlenül nevezik a Kurca-parti települést az ország legzöldebb városának. A polgármesteri hivatal dísztermében a város első embere, Dr. Kőrösi Tibor fogadott bennünket. A polgármester bemutatta a város történelmét, természeti adottságait és gazdasági fejlődését. Ezután megtekintettük Csongrád nevezetességeit, ahol a város bemutatását a csongrádi gyerekek vállalták. Megnéztük a város gyönyörű templomait, tereit, szobrait: a Kubikus szobrot, a Szentháromság-szobrot, a Hősök szobrát, a Braille-írással ellátott tapintható térképet, ami a Szentes-Csongrád Rotary Club támogatóinak jóvoltából készült. Megcsodáltuk a fényáteresztő betont, amivel világhírnévre tett szert Losonczi Zoltán fia, Áron. A finom ebéd után csobbantunk a Körös-torokban. Este pedig az óbecsei és a kassai diákok mutatták be városukat.
Másnapi úti célunk Szentes volt. A városházán Bocskay István önkormányzati főtanácsos előadásában sok érdekességet hallottunk a városról. Ezután lovas kocsival körbejártuk a települést, Szentes kultúrájával és építészetével is megismerkedtünk. A hangulatos városnézés során Horváth István volt az idegenvezetőnk. Megnéztük a megyeházát, a városházát, a Petőfi Szállót, a Kossuth-teret, a Horváth Mihály Gimnáziumot, a Zsinagógát, a Református nagytemplomot, a Szent Anna-templomot, a Görög ortodox templomot, a Jézus Szíve római katolikus templomot, a Péter-Pál Polgárházat. A sok látványosság után nagy örömünkre a Széchenyi-liget strandfürdőjébe vettük az irányt, ahol mindenki találhatott kedvére való szórakozást.
Szerdán rendhagyó biológiaórán vettünk részt Csongrádon a Batsányi János Gimnázium Természettudományos Diáklaboratóriumában. Csoportokat alkottunk, és profi kutatómunkában vettünk részt Fehér Mária, Susánszki Anikó és Tábori Levente tanárok irányításával. Savakat és bázisokat vizsgáltunk, figyeltük, mégpedig azt, hogy melyik indikátor milyen színt mutat a különböző savakkal és lúgokkal keverve, majd monoszacharidokat mutattunk ki ezüsttükör próbával, továbbá a joghurt segítségével betekintést nyerhettünk a baktériumok világába, és megfigyeltük a hagyma sejtfalát is. Megállapítottuk, hogy a kutatáshoz bizony türelem kell. Ebéd után a Magyar Királyi Dísztermet tekintettük meg, majd ellátogattunk a Tari László Múzeumba, a névadó fogorvos ajándékaiból és a helyi lakosok hagyatékaiból álló kiállításra és az Ezüst című kiállításra. A múzeum munkatársainak irányításával kedvünkre kézműveskedhettünk is. Útban hazafelé még megnéztük az ún. Halászházakat. Vacsora után mindenki az eddig átélt élményeit próbálta egy óriásplakáton összefoglalni. Sötétedés előtt még volt időnk arra, hogy a parton váltóversenyezzünk Ildikóval és Lillával, aztán a beregszászi és az Aranyosgyéresi gyerekek mutatták be városukat.
Másnap történelmi emlékutazáson vettünk részt Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban. A főépületben megcsodáltuk Feszti Árpád monumentális körképét. Szinte beléptünk a múltba, és részeseivé váltunk honfoglaló őseink bejövetelének a Kárpát-medencébe. Lenyűgöző volt a látvány, mintha minden állandó mozgásban lett volna, a hangeffektusok pedig még inkább élethűvé, hátborzongatóbbá tették a körképet.
Sétáltunk a Nomád Parkban, izgultunk honfoglaló eleink lovasjátékán, megkóstoltuk a szatócsbolt finomságait, beültünk az oskola szűk padjaiba, és megtekintettük a Szoborparkot. Mindannyian sokáig hatása alatt álltunk a páratlan időutazásnak.
A nap még tartogatott számunkra érdekes programot, mert a délután folyamán ellátogattunk a Szegedi Vadasparkba, ami közismert természetvédelmi programjáról: mentőközpontjában évente számos állatot mentenek meg. Láttunk rengeteg ismert és számunkra ismeretlen állatfajt. Izgalmas látványosság volt a borjúfókák tréningje és a fókaetetés.
Pénteken borongós reggelre ébredtünk. Nem is bántuk, mert rengeteg munka várt ránk a nagyteremben. Befejeztük az élménybeszámoló-plakátokat, ajándékokat készítettünk, kultúrműsort gyakoroltunk, és felkészültünk a záróestre.
Délután megérkeztek a rotary club tagjai, és egy izgalmas kvízjáték vette kezdetét, amelynek kérdéseit a hét eseményeiből állították össze. Ezt követően a bátrabbak kultúrműsorral szórakoztattak bennünket, majd Ledó Ferenc elnök értékelte a tábort, a búcsúestet az elmaradhatatlan diszkó zárta Andree Beattel.
Szombatra a könnyes búcsú és az utazás maradt. Köszönjük a szervezőknek ezt a felejthetetlen, életre szóló hetet. Élményekben gazdagon, barátságokban, tudásban gyarapodva térhettünk haza.
Tóth Mónika, Felvidék.ma
