Rozsnyón a református templomban a bűnbánati istentiszteleten Nt. Buza Zsolt prédikált december 23-án. Az alábbiakban az itt elhangzott igehirdetést közöljük.
Bűnbánatot tartó Keresztyén Gyülekezet, Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Milyen a jó adomány és a tökéletes ajándék? – feltehetjük a kérdést mindnyájan. Ma azt hallottam a rádióban, hogy szegény sorsú gyermekeknek gyűjtöttek ajándékokat Erdélyben, és az ajándékozók gazdagabb gyermekek voltak, akiknek egy jó állapotban lévő játékukat kellett felajánlani. A Biblia világában a tökéletes ajándék és a jó adomány éppen ilyen. Olyan ajándékot kínál Isten, amiről Ő maga kész lemondani. Kész lemondani saját gyermekéről. Kész lemondani arról az Atya Fiúi kapcsolatról, ami egy. (Jn 10,33) Ahogyan Pál apostol fogalmazza meg a római gyülekezet számára: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,32)
Ő fokozatosan azt magyarázza, hogy kész lemondani mindenről. Te drága testvérem, miről vagy kész lemondani? Milyen ajándékot készítesz Istenednek és felebarátaidnak? Mindenki az ajándéknak örül, de vajon lesz-e tartós és igazi jó adomány, tökéletes ajándék egymás számára, lesz-e olyan meglepetésed a másik számára, ami képes lemondani a saját kényelméről, a saját döntéséről, a saját választásáról. Olyan szilárd döntést hozni, amely megmenti, megszabadítja a másikat. Kiszabadítja. Isten ilyen döntést hozott. Neked nem kell lemondani önmagadról, nem kell kivetkőznöd önmagadból, nem kell mindent az asztalra varázsolni, mert karácsonykor a mennyből származik a tökéletes ajándék, a jó adomány.
Isten nem változik, mintha ember volna. A változhatatlanságból pedig az következik, hogy folyton jót cselekszik. Mi ezt sokszor eltérően látjuk. Hatalmas felrovó képességünk van. Mindig azzal lépünk fel, hogy miért éppen most és miért éppen így cselekedett az Isten. Isten személyében, lényében nincs változás, abban viszont van, ahogy mi megéljük, megértjük Őt, és az Ő cselekedeteit.
Sokszor érthetetlen az Úr akarata számunkra. Tapasztaljuk, hogy az ő útjai nem az ember útjai. Az ő gondolatai nem az ember gondolatai. Az ő tervezése nem ér el, nem ér fel a mi elménkkel. Csodálatos dolgokra vagyunk képesek, de megérteni a kijelentett dolgokat életünkben, elfogadni az ő akaratát szinte egytől egyig képtelenek vagyunk, a miért mindig ott van az ajkunkon. Miért épp az én gyermekem szenved annyit? Miért épp az én férjem ment el hamarább? Miért kell egyedül, mindenki nélkül, szeretetlenül és megbántódva élnem? Miért vetted el őt tőlem? Miért vagyok egyedül? Miért nem tudom megtenni én az első lépést a bocsánatkérésre? Miért kellett ennek így történnie? A legkeresztyénibb hozzáállás is eljut arra a görcsös megállapításra, amikor életünk tengere a viharok között és az alvó Krisztussal hullámzik. Úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott, még Ő is.
Isten azonban nem kénye és kedve szerint cselekszik velünk. Mint jó pedagógus nagyon is megrágja mindennapi teendőét. Ő felkészül az életünk minden egyes szakaszára. Ő ott van és jelen van. Kitölti a napunkat. Isten számtalan jótéteménnyel ajándékoz meg minket. Nap mint nap vesszük az áldásokat, de ajkunkat csak a kérések és a kérdések hagyják el. Isten szeret minket, a Változhatatlan Isten számon tartja.
Mi jut eszedbe erről a szóról: új? Szedd össze, drága testvérem mindazokat az új élethelyzeteket, amik az elkövetkezendő években rád várnak. Milyen lehetőségek azok, amiket semmiképpen nem szeretnél kihagyni? Gondold át, hogy hány bibliai személynek változott meg Isten oldalán az élete? A kis Sámuelből próféta lett, Saul király lett, a Góliátot legyőző parittyás hatalmas isteni beteljesülést nyert. Hogyan élték meg ezeket a helyzeteket? Isten nélkül nehezen, de az Úrral, akinek minden lehetséges, valóban szárnyra keltek, mint a sasok, futottak és nem lankadtak meg, jártak és nem fáradtak el. (Ézs 40,31) Isten biztos pont volt az életükben. Tetteik és cselekedeteik nem mindig voltak mérvadóak, de amikor megbánták bűneiket, mert ők is elbuktak, Isten mély szántást végzett az életükben, akkor megérezték, hogy Istenen kívül nincs nagyobb ajándék.
A mi életünkben Isten legnagyobb ajándéka a kegyelmi idő, amelyben hozzánk való hűsége és irgalma nem változik. Minden változik körülöttünk, emberek jönnek-mennek, de az ő irgalmassága el nem távozik tőlünk.
Olyan ez, mint a kisgyermek számára az édesanyja. Olyan ez, mint a kisfiúk számára az édesapja, aki a legerősebb, a legszilárdabb, a fénypont mindennapon, de míg az édesanyák, és az édesapák elbuknak, őrájuk is változékonyan nézünk életkorunk egyes szakaszában, a mennyei Atya, aki Atyja minden rendnek és kiválóságnak nem változik. Ő a világosság Atyja, aki azért jön, hogy mindenhová bevilágítson. Dávid életében is visszapillantó tükröt állított Nátán próféta személyében: „Te vagy az az ember!”(2Sám 12,7) Ő felismerte bűnét és megvallotta: Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. (Zsolt 51,6-8)
A te életedben is visszapillantó-tükröt állít, hogy lásd milyen ajándékot készített el neked a Változhatatlan Isten. Ő ugyanúgy szeret, ugyanúgy elfogad, a bűnt nem takargatja, a bűnöst megfedte, megfeddi és meg fogja feddni. Aki a világosság Atyja tökéletes ajándékát szeretné birtokolni, megtapasztalni a saját életében, annak engednie kell, hogy a változhatatlan Isten megszólítsa. Megmutassa mindazt, ami Krisztusban megjelent és amiről lemondott véglegese ezért a földért. Ámen.
Elhangzott a rozsnyói református templomban, december 23-án.
Felvidék.ma
