Amikor a néhai német kancellár (Angela Merkel – van-e, ki e nevet nem ismeri?) azt nyilatkozta, hogy megoldják az illegális migrációból fakadó gondokat (szó szerint: wir schaffen das) – talán még el is hittük. Mert bíztunk – okkal! – a németek képességeiben, s mert azt is elhittük, hogy a náci totalitáson okulva mások lettek.

Nos, mások lettek tényleg, csak éppen átestek a ló másik oldalára.

Annyira rettegtek (és rettegnek máig), nehogy náci történelmük okán rasszistának nevezzék őket, hogy egy identifikálhatatlan tömeget is hajlandók voltak az emberség, a demokrácia, az empátia, a jószívűség és így tovább látszatát keltve befogadni.

Egy megtévesztett, eszköznek használt tömeget, amely aligha saját ötletét követve áramlott (és áramlik máig) a számára vitathatatlanul gazdagabb, jól szervezett, de már-már meghasonlott jogrendszerrel rendelkező Európába, amely varázsütésre boldog életet ígér (állítólag).

Európa pedig tényleg annyira gazdag, hogy ezt a nyílt lerohanást eddig kibírta. Sőt! Egyelőre még azt is elviselni képes (bár mintha már az utolsókat rúgná), hogy dajkáló ölébe vegye Ukrajnát annak minden bajával együtt – de anélkül, hogy hajlandó volna fölismerni, ezek többnyire kívülről kreált gondok, hogy hatékonyan leplezzék a háttérhatalmak pénz- és hataloméhségét. Mert Ukrajnában van a kiváló termőföld. Meg a ritkafémek. Na meg az óriási piac… Meg az oroszok legyőzésének csábja… Nem tudták, hogy volt már ilyen kísérlet? Napóleon volt az egyik…

Most, hogy már kezdik érezni az életszínvonal csökkenését, és evégett a választópolgárok egyre hangosabban elégedetlenkednek, a politikusok is más hangnemben igyekeznek nyilatkozni.

Bár egyelőre ez csak a látszat, a döntő az oroszok agressziójától való félelem (nem ok nélkül), miközben a Nyugat műkedvelő szinten próbál védekezni. Újabban sokat nyom a latban a föléledő antiszemitizmus (ettől vajon miért nem tartanak?), valamint a keresztényellenesség (ami eléggé érthetetlen, inkább iszlám érdekekre gyanakszik az ember).
Mindez azt a benyomást kelti, Európa eltökélten a migráció, az ukrán és a közel keleti problémák oltárán kíván elvérezni.

Mert Európa a migrációt abszolút alkalmatlan eszközökkel kezeli – ez „a hal esete”: aki nem tudná, az éhezőnek nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani halászni. Az is közismert, hogy amiért meg kell dolgozni, az jóval értékesebb. Ebből is következik, hogy a segélyezettek számára az ingyen osztogatott ellátás, szociális segély stb. olyan, mintha az kötelességszerűen járó jog volna, amiért másoknak kell megdolgozni.

Ukrajnával is ez van: az évek során elképesztő sok-sok milliárd segélyt folyósítottak nekik. Euróban! A világ talán legkorruptabb államának.

Fegyverre, háborúra, s főleg mindenféle zsebek kitömésére. Bár az, hogy államról van szó, némileg félrevezető: mi az, hogy állam? A mostani Ukrajna az állam egyik definíciójának sem felel meg. Sokkal inkább olyan maffia uralta területre hasonlít, amelynek határa kérdéses, lakosságának száma ismeretlen, az élén egy törvényre hivatkozó, önjelölt maffiafőnökkel, aki azzal próbálja életét menteni, hogy kiszolgálja a vagyonra éhező háttérhatalmakat. És hazafiságnak nevezi azt.

Hasonló, bár mégis eltérő Palesztina esete. Sok ország agyra-főre igyekszik, nemigen tudni, mire hivatkozva államként elismerni, valószínűleg a hatékony palesztin (iszlám) propaganda hatására.

De miféle állam az, amelynek világos határa nincs (jó, tudom, Ciszjordánia, Jeruzsálem – de mindent mégsem lehet a zsidókra fogni), lakosságának száma csak taksált, önellátása pedig nulla, mivel kizárólag segélyekre van utalva. Nemzetközileg is elfogadható, megbízható, elsősorban polgárai érdekeit védő pártja helyett pedig egy terrorszervezet uralja. Javítson ki, aki jobban tudja, de a Hamaszt úgyszólván mindenki terrorszervezetnek tartja – vagyis a mérvadó politikai (és más) szervezetek elismerik a terrort, mint államképző tényezőt. S ebbe beleszáll Európa is, miközben egyfolytában demokráciáról, jogállamiságról és hasonlókról prédikál.

Nem tudom, hogyan képzelte Merkel asszony, hogyan akarta ezt rendezni? Az eszközök, amelyek idáig egyáltalán szóba jöttek, egyáltalán nem alkalmasak e problémák megoldására.
Ám ha Európa sürgősen nem ébred föl, végképp nem old meg semmit, hanem beleesik a maga ásta verembe.

Aich Péter