Jóleső érzéssel, s talán megnyugvással is olvastam a hírt, miszerint székely barátaink – Sepsiszentgyörgy polgármesterének kezdeményezésére – gyűjtést szerveznek az európaiság dicsőségét hirdető szlovák nyelvtörvény áldozatainak megsegítésére.
Vagyis azok javára, akiket hátrány ér amiatt, mert az anyanyelvüket (amely egyben az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is – de ez nyilván itt és most teljesen mellékes) használják saját szülőföldjükön.
Többszörösen is jóleső érzés ezt hallani. Egyrészt azért, mert a Kárpát-medencei magyar egységet és összefogást tekintettem és tekintem az egyedüli kiútnak abból a szakadékból, amelybe Trianon által zuhant nemzetünk – s az ilyen gesztusok és cselekedetek apró, de igen fontos lépéseket jelentenek ezen az úton. Másrészt meg azért, mert ez nyilvánvalóan csípi a kisantanti szemeket, ahogy minden olyan testvéri megnyilvánulás, amely magyar és magyar között történik széles e Kárpát-medencében. S ha még az a bizonyos bicska is előkerül a zsebből, ejj…
Köszönet és hála illeti tehát Antal Árpád polgármester urat ezért a gesztusért, egyetlen aprócska helyesbítést fűzve csak az általa tett nyilatkozathoz (hogy ti. elküldik Brüsszelbe a bírságok jegyzőkönyveit, lássák, milyen nevetséges a nyelvtörvény és az EU, ha nem lép fel ellene). Nos, sem a törvény, sem az EU nem nevetséges. Hanem, az előbbi olyan, mint megalkotói: Európa szégyene, undorító, középkor-szagú soviniszta förmedvény. Az utóbbi pedig, az EU, szintén nem nevetséges – amennyiben nem lép fel határozottan – hanem egyszerűen felesleges, értelmetlen…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
