Strasbourg – Pozsonyt az EU-csatlakozás óta kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla – mondta a Kitekintő című elektronikus lapnak Gál Kinga, aki szerint a szlovák államnyelvtörvény a probléma tipikus állatorvosi lova. A Fidesz néppárti delegáltjával az európai kisebbségvédelem visszásságairól beszélgettünk.
Kisebbségvédelem, szlovák nyelvtörvény
– Addig jó a kisebbségeknek, amíg nem lépnek be az EU-ba – ezekkel a szavakkal fakadt ki egyik magyar EP-képviselőtársa tavaly decemberben. Ehhez képest Ön szerint mennyiben indokolt a Lisszaboni Szerződés, és az új Bizottság kapcsán fellángolt hurráoptimizmus?
Véleményem szerint szó sincsen hurráoptimizmusról. Az Európai Unió végre foglalkozni kezdett az alapvető emberi jogok aspektusával, amely korábban az integráció egyik mostohagyerekének számított. Az Alapjogi Charta Lisszaboni Szerződésbe történő beépítésével – az uniós joganyag alkalmazásával összefüggésben – normaszintre emelkedett.
Persze, ne várja senki, hogy holnaptól minden megváltozik. Elindult egy hosszú folyamat, melynek köszönhetően valószínűleg olyan direktívák születnek majd, amelyek fokozottabban figyelembe veszik az alapvető jogi szempontokat. Intézményi változások, és szemléletváltás követi mindezt, amely egyértelműen pozitív hatással lesz a kisebbségi kérdéskörre. Más megközelítést alkalmaznak a régi és az új tagállamok: előbbiek a bevándorló kisebbségek, utóbbiak az őshonos nemzeti kisebbségek problémájával küzdenek. Alapvetően más megközelítést igényel a két kérdéskör. Mi, új tagállamok, a megkésettség csapdájába kerültünk: míg a nyugati államok már a hatvanas évek végén megpróbálták rendezni a helyzetet, a mi problémáinkat a kommunizmus konzerválta. A kérdésben idézett megjegyzés részben igaz, de egyáltalán nem értek vele egyet. Arra vonatkozik, hogy a csatlakozásra váró tagállamok jogrendszerét, és jogalkalmazását folyamatosan monitorozták a belépés előtti időszakban. A kandidáló államok ekkor tudatos kisebbségi kirakatpolitikát folytattak, hiszen nem állt érdekükben veszélyeztetni a saját integrációs folyamatukat. Taggá válásuk után viszont könnyedén figyelmen kívül hagyták a létező nemzetközi kisebbségvédelmi egyezményeket. Hiába jelezte például aggályait Szlovákia felé az Európa Tanács, ha Pozsonyt már kevéssé érdekli, hogy mit gondolnak róla.
– Meg kell jegyezni, hogy az Európa Tanács nyelvi chartájának kontrollmechanizmusa sem nevezhető hatékonynak.
Nem, mivel a charta létrehozói tudatosan kerülték a kikényszeríthetőséget, tehát egyetlen aláíró tagállamot sem lehet sarokba szorítani az egyezménnyel. Mivel a dokumentumot maguk a tagállamok alkották önmaguk számára, a mozgásteret is ennek megfelelően jelölték ki. Az európai uniós intézményeket folyamatosan arra kell sarkallni, hogy foglalkozzanak a kisebbségek létező problémájával. A szlovákiai államnyelvtörvény például tipikus állatorvosi lónak számít: pontosan tükrözi, hogy milyen állapotok voltak a csatlakozás előtt, és utána, illetve előrevetíti, hogy mi várható. Az Európai Bizottság nem akart beleavatkozni a folyamatba, mondván, hogy tagállami hatáskörről van szó. Ennek az ellenkezőjéről kell meggyőznünk a testületet.
– Éppen az EB jogi szolgálata volt az, amelyik véleményezte a szlovák nyelvtörvény végrehajtási rendeletét, és számos kifogást állapított meg vele kapcsolatban.
Így van, de mindenképpen jelzésértékű, hogy fél év alatt jutottak el a tényleges állásfoglalásig. A Bizottság végre felvállalja a konfliktust, melyben, véleményem szerint, Lisszabon is közrejátszott.
– Pozsony a Velencei Bizottsághoz fordult a törvény véleményezéséért. Elsülhet visszafelé ez a puska?
A szlovák kormány minden bizonnyal azért kopogtat a Velencei Bizottság ajtaján, mert úgy érzi, pozitív kritikát várhat tőle. A szervezet alapvetően jogi szempontok szerint vizsgálódik, ez viszont nem minden esetben tükrözi a valóságot. A szlovák nyelvtörvény egy nagyon bonyolult jogi képződmény: egyértelmű diszkriminatív üzenetet hordoz a kinti magyarok számára, mégsem mondja ki szó szerint. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy pozitívan fogja értékelni a Velencei Bizottság. Már az EBESZ kisebbségi főbiztosa is megfogalmazta ezzel kapcsolatos aggályait, és jelezte, hogy várja a diszkriminatív esetek bejelentését.
Biztosi meghallgatások
– Járóka Lívia, majd Szájer József néppárti delegáltak élesen támadták Maroš Šefčovič szlovák biztosjelöltet egy korábbi, romaellenes megszólalása miatt. Andrew Duff, a parlamenti meghallgatások liberális koordinátora, azon véleményének adott hangot, hogy a két képviselő kifogásait a kétoldalú konfliktusok motiválták. Ön hogyan látja mindezt?
Én ezt a véleményt a szlovákoktól hallottam először. Biztos vagyok benne, hogy ha egy jobboldali biztosjelölt tett volna valaha ilyen romaellenes kijelentést (miszerint a romák a szlovák jóléti rendszer potyázói – a szerk.), a baloldal tönkretette volna, mondván, hogy kirekesztő jelöltből nem válhat biztos. Egyértelmű, hogy kettős mércét alkalmaznak a téma eltussolásakor. Kifejezetten sajnálom, hogy Járóka Lívia mellé csak Szájer József állt oda, és a befogadónak mondott baloldaliak közül senki sem. Járóka Lívia kizárólag a kötelességét teljesítette: védelmébe vette a romák érdekeit, az lett volna természetellenes, ha csendben marad. Bezzeg a néppárti bolgár biztosjelölt kapcsán nem érdekelt senkit, hogy tönkre tették Zselevát.
– De Rumjana Zseleva parlamenti meghallgatásakor kompetenciabeli hiányosságok is felmerültek a jelölttel kapcsolatban.
Én úgy értesültem, hogy a meghallgatás kezdetétől fennálló ellenséges hangneme alapvetően befolyásolta Zseleva asszony teljesítményét, melynek tükrében kész csoda, hogy egyáltalán meg tudott szólalni.
A parlamenti munka részletei
– Hogyan lehetséges, hogy az elnöke maradhatott annak a Minority Intergroupnak, melynek tavaly decemberi újjáalakulását csak 44 néppárti képviselő szavazta meg a 265-ből?
Fontos látni, hogy a frakcióközi csoportok létét különbözőképpen ítélik meg a pártok. A Néppárt képviselői nem tartották annyira fontosnak, hogy megszavazzák ennek újjáalakulást, habár a párt vezetősége levélben biztosított a támogatásáról. Ötéves munkám eredményeinek tudom be, hogy elnöke lehetek ennek a frakcióközi szerveződésnek, és hálás vagyok ezért.
– Mit emelne ki az Intergroup előző ciklusának eredményeiből, illetve mit tervez a mostani periódusra?
Először foglalkozhatott frakcióközi csoport nyíltan a kisebbségi ügyekkel. Az Intergroup teret adott a legfontosabb kérdések felvetésére, megvitatására. Jelentős kommunikációs potenciállal bírt a kezdeményezés, mellyel más szervezeteknek is jelezhettük, hogy a témának igenis van támogatottsága az EP-n belül. Az elkövetkezendő öt év sikerességének kulcsa az EBESZ biztosával, az Európa Tanáccsal, az EU biztosaival, és más egyéb fontos nemzetközi szervezetekkel (NGO-kal, kutatóintézetekkel, kisebbségvédelmi szervezetekkel) való együttműködésben rejlik.
– 2008-ban Önt az év EP-képviselőjének választották, amelyben jelentős szerepet játszott az Alapjogi Ügynökség felállításáért végzett munkája. Mit kell tudnunk a szervezet eddigi munkájáról?
Az uniónak szüksége volt egy olyan intézményre, amely független elemzésekkel, komparatív jelentésekkel segíti az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdések tisztázását. Az ügynökség a tagállamok jogi környezetét, hozzáállását szintetizálja egy széleskörű civil információs háló segítségével, ezzel megkönnyítve az EU többi intézményének döntéshozatalát. Elsődleges feladata a tagállami állapotok nyomon követése, hiszen mint korábban említettem, a tagállamok egyre kevésbé hallgatnak például az Európa Tanácsra. Az Európai Parlament elé kerülő ügyek nagy része kezdettől fogva átpolitizált, éppen ezért van szükség egy független ügynökségre. Nagyon büszke vagyok rá, hogy rapportőre lehetek annak a jelentésnek, amely az alapvető emberi jogok helyzetét vizsgálja az unióban, a 2009-es évre lebontva. Ebben szó lesz a Lisszaboni Szerződéssel 2009-ben életbe lépett Alapjogi Chartáról, és a vele megnyíló új horizontokról is.
– Rapportőre volt még egy jelentésnek, amely az európai demokrácia és emberi jogok elősegítését finanszírozó eszközök módosításáról szól. Mi ennek a politikai jelentősége?
A demokratikus értékek, emberi jogok elősegítésének harmadik országokban való finanszírozása különösen fontos kérdés. Megfelelő eszköz arra, hogy a támogatások pontosan oda jussanak el, ahol a legnagyobb szükség van rá, ahol leginkább szenvednek a diktatúráktól, a kisebbségi létből fakadó elnyomástól, és csak kívülről várhatnak segítséget. A támogatások nagy része gyakran megragad az NGO-k szintjén, az EU finanszírozási eszköze viszont eljut az alapokig.
– Ha már a demokratikus értékeknél tartunk: éppen most tárgyalja a törökországi belpolitika, és a török demokrácia állapotát az EP. Hogy áll jelenleg Ankara szénája az EU-ban?
Ankara csatlakozása rendkívül összetett folyamat, melynek csak egyik dimenzióját jeleníti meg Törökország felkészültségi állapota. Viszont lényeges kérdés az EU abszorbciós, vagyis befogadási képessége is, hiszen nem eshet szét az integráció sem. Két álláspont ütközik ebben a témában: a laza, és kizárólag gazdasági unióban, illetve a szorosabb, politikai integrációban
érdekeltek véleménye.
