Ipolyhídvég ez a parányi falu, alig 600 lakossal, a nagykürtösi járás legkisebb települései közé tartozik. Az egykori Hont vármegyei település a legrégebbi falvak egyike. Ezt az elnevezését 1938-ban kapta, azelőtt csak Hídvégnek nevezték.
A mai lakosok közül is kevesen tudják, hogy a faluban 1939-ben lengyel menekült tábor jött létre a kaszárnya épületében. Erről jelent meg egy dokumentum könyv a közelmúltban. A könyv címe: Lengyel Tiszti Tábor Ipolyhídvég. Magyarországon internált lengyel katonatisztek tábori naplója 1939-1944.
A dokumentumkönyv kiadója a Kultsár István Kiadói Alapítvány és a Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat Levéltára. A történelmi értékű dokumentumot, a lengyel nyelvű tábori naplót az Esztergomi Prímási Levéltár őrizte. A bevezetőt, jegyzeteket Csombor Erzsébet a megyei levéltár igazgatója írta.
A könyvbemutatón Esztergomból megjelent vendégek között ott volt a kiadó képviselője Dr. Bárdos István, a szerkesztő Csombor Erzsébet, a fordítók Bayerné Jura Urszula és Bayer Viktor, és a prímási levéltár igazgatója Hegedűs András. A vendégeket és az érdeklődőket a falu polgármestere Horcsák Marián köszöntötte.
{phocagallery view=category|categoryid=313|imageid=9598|detail=0|float=right} Balogh Gábor a Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa nevében vezette az esti programot, melyben sor került a kiadó bemutatására, terveinek ismertetésére. Hegedűs András az Esztergomi Prímási Levéltár igazgatója hiánypótló kötetként említette a bemutatott kiadványt, mivel az Ipolyhídvégen felállított táborról eddig publikáció nem jelent meg. A naplót ajándékként kapta meg a levéltár, megőrzésre, feldolgozásra, publikálásra. A két nyelven közreadott lengyel katonatisztek által írott napló arról is tanúskodik, hogy a lengyel tisztek igen szerették és tisztelték az ipolyhídvégi lakosokat, sőt a helyi plébánosnak hálájuk jeléül az egyik tiszt megfestette a fekete madonnát, ami a mai napig a katolikus templomban van elhelyezve.
Csombor Erzsébet, aki évek óta kutatja a lengyel menekültek magyarországi sorsát, igen értékes levéltári és szájhagyomány által megmaradt emlékeket idézett a hazájukból elmenekülni kényszerült lengyelekről, az akkori magyar lakosokhoz (köztük a felvidékiekhez is) fűződő baráti, testvéri kapcsolatokról.
A helyiek hozzászólása szerint nagy érdeklődést váltott ki a könyv, melyet helyben sokan megvásároltak.
A megjelent Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai, társszervezőkkel együtt tervezik az Ipoly-, és Duna menti települések lengyel menekülttáborainak feltárását, valamint emléktáblák elhelyezését azon települések önkormányzataival, ahol a katonai és polgári táborok léteztek.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma
