Hogy Szent László királyunk emlékét különös tisztelet övezi mifelénk, annak nem csak a csodálatos középkori freskók a tanúbizonyságai, de legendájának szerves továbbélése is. A mi „somorjai szentünk” esete a legszebb példája ennek, aki, miután megorrontotta a veszedelem szagát, előbújt a kastélya kriptájából, hogy visszatérve népe közé megmentse a romlástól és pusztulástól.
A haló porból való feltámadás az üdvözítés céljával azonban természetesen nem csak szentek és géniuszok kiváltságos joga, közönséges földi halandók alkotta civil szervezetek is követhetik a jó példát. Így tett a minap a Szlovákiai Helsinki Bizottság névre hallgató egység is, amely most évek múltán úgy látta, ideje színre lépni, minthogy valami bűzlik az alapjogok körül Szlovákiában. Jobb későn, mint soha – mondhatnám, még akkor is, ha bizonyos fenntartásokkal kezelem a különféle európai városok nevét viselő ilyen-olyan emberjogi bizottságok nevét az általuk alkalmazott mércék „sajátosságai” miatt.
No de üdvözöljük hát a legendás Szlovákiai Helsinki Bizottság ténykedésének újraindítását, hiszen kétségkívül a sas szeménél is élesebben lát, aki ezt ki tudja szúrni ma Szlovákiában: „(…) nem érvényesülnek teljesen az emberi jogok és nem működik tökéletesen a demokrácia az országban”. Ezt a bizottság elnöke, Petőcz Kálmán nyilatkozta az alakuló közgyűlés alkalmából. Sokat sejtet – s a munka jövőbeni hatékonysága tekintetében is rendkívül árulkodó – az a megfogalmazás, amely az alapállást hivatott rögzíteni: „a többségi nemzet a lehető legnagyobb távolságot tartja a szlovákiai kisebbségekkel szemben”. Nos igen, ennél diplomatikusabban már nem is lehetne kifejezni, hogy egyesek mennyire rühellnek itt bennünket.
Azt már csak a margóra jegyzem meg, hogy azért a távolság nem mindig olyan nagy a többségiek meg a kisebbségiek között. Amikor szét kell gumibotozni meg rugdosni a magyarokat Szerdahelyen, vagy rendőrökkel vadásztatni az érvénytelenített személyi igazolványok birtokosaira, akkor ez a távolság – legalábbis fizikai értelemben – jelentős mértékben tud csökkenni.
A Szlovákiai Helsinki Bizottság mindenesetre már nyilvánosságra is hozta első értékelését, amely nem másról, mint a mostanság rendkívül felkapott témáról, a szólásszabadság helyzetéről szól. Ismerjük a magyarországi történetet: fél Európa okádta a tüzet Magyarországra például a sajtószabadság korlátozása miatt – miközben addig soha nem látott mennyiségű és töménységű mocsokáradat hömpölygött a ballib csatornákon, a szólás szabadságának legnagyobb dicsőségére. Bizonyára Szlovákiában is nagy baj van a szólásszabadsággal, ha már a feltámadott Helsinki Bizottság is úgy látta, hogy ezzel kell legelső értékelésében foglalkoznia.
Habár nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem lennének ennél jóval égetőbb, húsba vágóbb emberi jogi problémáink.
Az alkotmány betűjét és a legalapvetőbb emberi jogokat is tipró szlovák hatalmi fellépések az állampolgárságuktól megfosztott magyarokkal szemben tán ilyenek…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
