A kassai Furcsa Lakótelepen – hivatalosan a Dargói Hősök Lakótelepén -, a Lidicei tér 1-es sz. tömbház tetején három csűr áll. A liptói Királyhegyfaluról és az árvai Párnicáról szállították ide azokat. Hogy kerültek oda? Biztos nem a híres kassai szél fújta oda.
Az ötletgazda Tomáš Džadoň 1981-ben született Poprádon. Ma Prágában él, több díj tulajdonosa. A grafikából indul ki, de térbeli installációkkal foglalkozik. A fiatal képzőművész fejében született a Népi Építészet Emlékműve (PLA) Kassán egy régi ötlet nyomán, amikor lakótelepekkel foglalkozott. Szülőföldjén, a Tátra alján a faházakat a panelépületek váltották föl.
A totalitárius hatalom tönkretette a hagyományt. Erre szeretné fölhívni a figyelmet. A két épülettípus ellentétére. Az emlékmű létrehozásának igénye 2006-ból származik, amikor még szülővárosára gondolt. Az, hogy ezt az emlékművet Kassára kellene helyezni 2008-ban merült föl, amikor ez a város elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet. A vidéki építészet olyan helyen válik emlékművé, amely ennek ellenpólusa. Lélektelen és fantáziátlan panelházakban lakik Szlovákia lakosságának nagyjából a fele. Džadoň úgy véli, a mai panelházak viszont már a következő generációk számára a jövő faházát fogják jelenteni. Ez viszont katasztrofális, ám reális vízió.
Kassán öt házat is kiválasztott, de csak az egyik lakói vállalták, hogy a 40 tonnás építmény felkerüljön a tetőre. A 48 bérlőből 34 rögvest beleegyezett. A csűröket acélkonstrukcióval erősítették meg. Így a három eredeti gerendacsűr alkotja az emlékművet egy 12 emeletes panelház tetején. Mivel a lakók jóváhagyták, így a legnagyobb akadály elhárult.
A tömbház egy emlékmű talapzata lett, mely a város különböző pontjairól látszik. E látványosságra több helyütt emléktábla hívja föl a figyelmet. A projektet a Szlovákia Kulturális Minisztériuma is támogatta. Számos támogató és szakember közreműködésére volt szükség, hogy ez megvalósuljon. Az emléktáblán, mely több helyütt is áll, fel vannak sorolva az intézmények és személyek nevei.
Az épületeket a parkolóban szerelték össze, majd szeptember 28-án, szombaton daru segítségével emelték a toronyház tetejére. Ez műszakilag és anyagilag is jelentős terheket rótt a kivitelezőkre.
A fiatal ötletgazdának hiányzott az összeg egy része, így nyilvános pénzgyűjtésbe fogott. Aki hozzájárult, trikót, jelvényt kapott, vagy nevét kifaragták a csűrök valamelyik gerendájára.
Van akit ez szülőföldjére és gyermekkorára emlékeztet és örül neki, hogy reggeli kávéját szürcsölgetve, faházakat lát, mások csóválták a fejüket, hogy vajon a statikus nem tévedett-e?
Az épületek két évig maradnak a tetőn és nem látogathatóak. Arra azonban kíváncsiak vagyunk, hogy az időjárás viszontagságainak és amikor a híres kassai szél csűrdöngölőt jár, mennyiben tudnak majd az építmények ellenállni.
A 80-as évek elején építész körökben az a hír járta, hogy a Furcsa-hegy geológiai struktúrája miatt nem alkalmas tömbházak építésére. Csuszamlásokra lehet számítani. Egyelőre csak két esetről tudunk. Nagyjából három évtizede történhettek. Az egyik tömbház burkolata hullott le, majd egy szivattyúállomás csúszott meg oly módon, hogy a sarka a vezetéket nyomta odébb és így megszakadt az áramszolgáltatás.
Az is nyitott kérdés, hogy azután az épületegyüttesnek mi lesz a sorsa. A csűrök így megmenekültek, mert eredeti helyükön sem maradhattak. Lebontották volna őket, és nyilván eltüzelték volna azokat.
De mindmáig nyitott kérdés, hogy 80.000 eurót a Kassa Európa Kulturális Fővárosa költségvetéséből valóban erre kellett-e költeni? Nem beszélve róla, hogy ha két év múlva úgy döntenek, a csűröket el kell távolítani, annak költségeit ki fogja viselni? Az adófizetők?
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1322|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
