Sokan talán örülnek a szombati eredménynek, bevallom nem tartozom közéjük. Sőt, hogy teljesebb legyen „bűneim” listája, bevallom sem tegnap sem az előző fordulóban nem éltem alkotmányos jogommal. Sőt vétkeim teljes képéhez az is hozzátartozik, hogy fönnállásomóta első alkalommal folyamodtam a véleménynyilvánítás ezen eszközéhez. Az okok igen egyszerűek.
Arra a véleményre jutottam, hogy a választásra kínált jelöltek egyikét sem tartottam, s ma sem tartom alkalmasnak az elnöki posztra, bármennyire jelentéktelen hatalmi pozícióról is van szó. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy az igazi elnöktől elvárható, a politikai karrier szempontjait figyelmen kívül hagyó és azon kívül eső emberi tevékenységek területén egyik jelölt sem bizonyított, nem alkotott/tett semmi olyan említésre méltót, amitől azt lehetne mondani:igen ez az az ember, aki a mai világ teljesen eltévelyedett, hamis és önző célokat hajszoló politikai prostituáltjai tengerében egyéniségével, emberi tulajdonságaival jelent némi reményt a kijózanodás fejfájós korszaka eljöveteléhez. Tévedés ne essék, nem vagyok teljesen elégedetlen. Bár nagyon sokat töprengtem a felett, hogy ezt le merjem-e írni, mert állandóan erős késztetést éreztem arra, hogy az előző mondatot valami olyasmivel lenne jobb és találóbb helyettesíteni, hogy elégedettség tekintetében talán öt év múlva lesz reális alkalom nyilatkozni.
Az új elnök ma még csupán egy lehetőség, ismerve a tisztség betöltésében közvetlen környezetét alkotó hatalmi ágak állapotát, azt kell mondanom, hogy nincs az illető úriember valami rózsás helyzetben, alaposan fel kell kötnie azt a bizonyos alsóneműt, ha a hazudozás , csalás, lopás mesterei tengerében bizonyítani szeretne, no de nem az előbb leírt tevékenységekben, vagy azok támogatásában, vagy csak csendes/hangos eltűrésükben. Annyit azonban megígérhetek, ha Kiska úr bizonyítani fog, elsősorban ígéretei maradéktalan betartásában, akkor az elsők között fogok neki cca. öt év múltán gratulálni. Addig is kellemes kéz- és lábtörést!
Annyit azonban mindenképp tanulságként illik elkönyvelni, hogy végre valahára talán első alkalommal esett pofára a teljes politikai garnitúra, s talán ez az egyetlen ok, ha ez egyáltalán okot adhat némi örömre. Nem is öröm ide a legjobb szó, talán a remény jobban jellemzi a helyzetet. Az hogy Fico teljesen seggbe lett rúgva az csupán a fele ennek a reménynek. A másik fele az, hogy a megmondani sem tudom, mit akarok, de azt azonnal szeretném, típusú „jobboldali”/”zseboldali” politikusok ugyanúgy alaposan pofára lettek ejtve ezzel az eredménnyel, s talán ez a reményteljesebb fele a dolognak. Most már csak az a kérdés marad megoldatlanul, hogy ki és hogyan fogja ezeket an block elküldeni vadalmát szedegetni egy valahol jó kerítéssel körbevett és biztonságos távolságban elterülő gyümölcsösbe? Az egyetlen aggodalomra okot adó jel, hogy ilyen erőnek még csak körvonalazódó jelei sincsenek a mai Szlovákiában, ezért félek én Kiska eredményének túlértékelésétől, mert mintha némelyek ezzel akarnák eltussolni a rendcsináló erő hiányát, ami miatt hiába vannak a demokráciának adott lehetőségei, nincs azokat mivel betölteni, ezért a mai szlovákiai demokrácia csak egy cirkuszba illő torzképe a valóságos demokráciának, ahol Szlovákiától eltérően bizonyára mindig van értelme részt venni az aktuális választáson.
Vargas Lajos, Felvidék.ma
