A 2013 őszétől 2014 nyár végéig tartott a Patrimonium Servandi polgári társulás által istápolt, a város régi központjában található történelmi és ugyanakkor szakrális emlékmű, a Szentháromság-szoborcsoport felújítása. Felszentelését szeptember 15-re, Szűz Mária szenvedésének napjára időzítették a szervezők. Az aktus előtt a hívek a Szent Mihály-plébániatemplomban vehettek részt szentmisén, melyet Ján Repiský lévai születésű plébános celebrált, aki később az avatóünnepségen megáldotta a felújított szobrot. Éppen azon a helyen, ahol 1958-ban elsőmisés papként először szolgált Isten dicsőségére.
Az ünnepségre nagyon sokan eljöttek, a szervezők ügyeltek a rendezvény méltó lebonyolítására és a kétnyelvűségre is, ami nagyon megtisztelő volt.
Bednár Ján esperes-plébános Tóth Péter káplán kíséretében mindenkit sok szeretettel üdvözölt.
A szobor történetét Dr. Vincze László, a lévai r.k. egyházközösség híve, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend újdonsült lovagja, levéltáros mutatta be az egybegyűlteknek. Beszédében, melynek a „Lelki híd menny és föld között” címet adta, a következőképpen fogalmazott:
„Talán nem is tudatosítjuk, de történelmi pillanat részesei vagyunk. Úgy, ahogyan 273 évvel ezelőtt ezen a helyen összegyűltek a hívők, hogy köszönetet mondjanak a kinyilatkoztatott isteni kegyelemért, úgy tesszük azt ma mi is – köszönetet mondunk és kérjük az isteni gondviselést. Kérem, engedjék meg, hogy röviden ismertessem Szentháromság-szoborcsoportunk történetét.
A szoborcsoportot az 1720 körül született lévai nemes Huszár János emeltette klasszicista stílusban 1777-ben. Hitvese Lancer Zsuzsanna volt, aki két gyermekkel, az 1749-ben született Klárával és a két évvel később született Mihály-Józseffel ajándékozta meg házasságukat. Huszár János először városi könyvelőként működött, majd városi tanácsnokká választották. 1774-ben még a város hadnagyi tisztjére is pályázott. Mint a városi tanács tagja nagy köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendett, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 1775 májusában Léva város hadnagyával, Keserű Istvánnal az úrbéri szabályozás kérdésében a bécsi császári udvart is felkeresték. Huszár János 1787-ben hunyt el Léván. Arról, hogy mi is indította őt arra, hogy ezen a helyen Szentháromság-szobrot emeltessen, a források ez idáig hallgatnak. Ami bizonyos, hogy a szoborcsoport az adományozó családjában történt különleges esemény emlékére lett állítva, ami meghatározó szerepet játszott az ábrázolt szentek megválasztásában. Saját vagy valamely családtag gyógyulását sejteti Szent Sebestyén és Szent Rókus választása, akikben a pestis és más betegségek elleni védőszenteket tisztelhetjük. Nepomuki Szent János és Keresztelő Szent János az adományozó védőszentjei voltak. Ez a hely, ahova a Szentháromság-szoborcsoport került, valaha Léva város főtere volt. Ezt a szabad területet annak idején olyan fontos épületek vették körül, mint a ferences rendház, a ferencesek temploma, a Dobó-kastély, és mellette haladt el a várba vezető Fő utca is. Az elegendő nyílt tér méltó és megfelelő helyet kínált a szoborcsoport számára, mely 237 év alatt sok mindennek tanúja volt, és sok megpróbáltatást élt át. De ma újra megújulva, megszépülve itt áll. Áhítatos kérésünk nem is lehet más, hogy legyen ez a hely újra az ima és a megpihenés helye, legyen lelki híd menny és föld között.”
A két nyelven elhangzott beszéd után Léva város jelenlegi polgármestere, Štefan Mišák szégyenkezve vallotta be, sejtése sem volt, milyen értékes mű megmentéséhez járult hozzá, amikor a polgári társulás „unszolására” az egyébként a város tulajdonában lévő emlékműre egy bizonyos összeget elkülönítettek a városatyák.
Nagytiszteletű Kassai Gyula református lelkész viszont példásan elmagyarázta beszédében, miért is fontosak az emlékművek:
„Kedves Testvérek! Áldást, békességet kívánok, és szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket.
2005-től szolgálok Léván. Nagyon szép ez a város, csodálatos történelmi múltja, emlékei vannak. Azonnal megszerettem, és így érthető, miért tartom fontosnak a szoborcsoport újjászületését és azt, hogy ma a reformátusokat képviseljem a szoboravatón. Templomunk és gimnáziumunk előtt is áll egy-egy szobor, amelyek inkább a katolikus testvérek hitéhez állnak közelebb. Mégis fontosak a számunkra, nemcsak azért, mert az épületeink előtt állnak, hanem mert itt élt őseinkre emlékeztetnek. Egy városra, amelyben már a 16. században éltek reformátusok, sőt a 17. században a többséget alkották, akik ezért a városért, annak közösségéért sokat tettek, sok áldozatot hoztak. Azért kell megbecsülni értékeinket, épületeinket, emlékhelyeinket, mert bennük nemcsak a múltat tiszteljük, hanem a történelmi folytonosságot is. Aki megtagadja a múltat, az nemet mond a jelenre, főleg arra a folyamatosságra, amelyben élünk. A múlt lenyomatának ápolása áldás a jelenre, áldás az itt élőkre. Azt kívánom, hogy ez a város gazdagodjon, szépüljön, hagyjon értékeket a jövendő nemzedékre. Tisztelje azt a történelmi folytonosságot, amely nélkül nem érthető meg a helyünk ebben a világban. Tiszteljük egymást, és akkor Isten áldása nem marad el.
A Királyok első könyvének 8. részéből olvasom Istennek igéjét, és kérem Isten áldását a jelenlévőkre, a városra és a keresztény-keresztyén testvérekre.
Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, amelyeket őseinknek parancsolt.”
Az ünnepség végén Mária Gajdošová, a Patrimonium servandi (Tartsuk meg örökségünket) polgári társulás elnöke kifejezte háláját mindenkinek, aki segített, legfőképpen Katarína Holbovának, aki a legapróbb részletekig felügyelte a helyreállítási munkálatokat és a restaurátoroknak, a nagykoszmályi Tariška házaspárnak, akik egyenesen a helyszínen végezték el a felújítási munkálatok zömét.
Katka Holbová jelezte, hogy elkészült az oszlop körüli parkosítás látványtervének négy változata, amiből majd kiválasztják a legmegfelelőbbet.
Az egybegyűltek még meghallgathatták a népviseletbe öltözött garamszőlősi asszonyok harmonikamuzsika kíséretében előadott Mária-énekeit. A rögtönzött, a felújítás egyes fázisait bemutató szabadtéri kiállítás megtekintése után adakozhattak a szobor körüli park felújítására, melynek már látványtervei is elkészültek, szintén a szervező polgári társulás jóvoltából. A hazatávozók emlékbe egy az esemény tiszteletére nyomtatott képeslapot vihettek magukkal.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”46105,48626″}