A március 30-i testületi ülésén a képviselők megegyeztek arról, hogy április 12-én a Gútán is megemlékeznek a 1945 – 1948-as kitelepítések és lakosságcsere emléknapjáról. A kultúrbizottságnak nagyon kevés ideje maradt a megemlékezés megszervezésére, azonban bármennyire is kevés idő áll a rendelkezésre, igazán multiperspektivikus megközelítésben szeretnénk megszervezni!
Gúta városában mindegyik alapiskola felsős növendékének lehetősége nyílik megemlékezni róla, információkat szerezhetnek a 67 évvel ezelőtti eseményekről. A szlovák és magyar iskolákban a kort megélők: Nagy Ferenc (Gútáról kitelepített) Medgyesegyháza, Betka Mršková és Michal Svoreň (1945-ben Gútára érkezett) személyes élményein keresztül. Városunk szlovák és magyar közösségét ez az esemény egyaránt érintette, ezért együtt emlékezünk.
Félreértés ne essék, nem lehet másképpen látni, vagy más szempontból levonni a konzekvenciákat az 1946-47-es szlovák-magyar vagy magyar-szlovák lakosságcserét követően, mint , hogy az a felvidéki magyarok kálváriája. Nem is ez végett van szükség a többszempontúságra, vagyis a multiperspektivikus megközelítésre,. hanem azért, hogy vajon milyen módon is tudnánk eljuttatni, sőt megértetni a velünk élő szlovák közösség tagjaival, esetleg önmagukkal szembesíteni, vagy a vegyes házasságban élő, identitásukat vesztő polgártársainkkal elfogadtatni, hogy ez miért fájhat nekünk mind a mai napig. Szóval egyszerű a többszempontúság megközelítésének képlete: az áttelepült szlovákok beszéljenek nyíltan a ma élő generációknak (leszármazottaiknak) a szlovák iskolákban élményeikről, vagyis arról, hogy nem egészen hetven éve telepedtek le a Csallóköz szívében. Nem elhanyagolva azokat az általuk is oly sokszor hangoztatott történeteket, hogy sok esetben az áttelepülő idősebbeknek hiányzott magyarországi lakhelyük , és nem igazán tudták otthonuknak érezni az új környezetüket.
Ezen kívül saját életsorsuk őszinte elbeszélésének köszönhetően megértheti a mai magyarlakta területeken élő szlovák fiatalság, diákság, hogy ez miért is fájhat a megmaradt helyi magyar közösségnek. Ezért találtuk ki, a gútai önkormányzat mellett működő kulturális bizottsággal, hogy április 12-én a i felvidéki kitelepítésekről történő megemlékezésekbe a városban, bevonjuk az oktatási intézményeket, hiszen a diákoknak értesülniük kell a történelem e nehéz időszakáról, nem kihagyva a szlovák alapiskolát sem, mivel a lakosságcsere szereplői a másik részen éppen a betelepülő szlovákok voltak, akik felidézhetik ebből az alkalomból saját emlékeiket, s ugyanakkor ezek között az emlékek között felfedezhető a magyar lakossággal való az együttérzés is..
Azzal, tehát, hogy a betelepült szlovák polgártársaink mesélik el ma a szlovák iskolába járó, sok esetben vegyes házasságokban élő „magyar” gyerekeknek, akik identitásváltáson mennek keresztül a szlovák iskolában , azt, hogy sok településen a negyvenes évek végén telepedtek le a szlovákok, tisztább képet kapnak a saját településük történelméről. Egyrészről ez is a célunk, másrészről a szembesítés, hogy nézzenek szembe azzal, hogy mi(-k) a magyar polgártársaik fájdalmai. Hiszen amíg ők önszántukból áttelepülhettek, addig a magyarokat választás lehetősége nélkül kitelepítették. Harmadrészt arról is tudomást kell szerezniük (akár az emlékek mögött, a sorok, mondatok között), hogy a lakosságcsere az okozója a magyarországi szlovákság megritkulásának, nem pedig a magyarországi nemzetiségi politika. Vagyis semmi más nem lehet a célunk, mint hogy bejuttatjuk multiperspektivikus módon a történelmet a szlovák iskolákba.
Ettől még a mi fájdalmunk nem lesz kisebb, az emlékezésünkben nem esik csorba, ám remélhetően többen megértik a nem magyar anyanyelvű helyi lakosság körében is a felvidéki magyarok kálváriáját.
Samu István, Felvidék.ma
Fotó: rakocziszovetseg.org.
