Megdöbbenve olvasom a friss hírt, mi szerint nyílt levelet küldtek a Most-Híd képviselői Bárdos Gyulának, a Csemadok országos elnökének, hogy a Csemadok ne álljon ki egyik párt mellette sem az országos választások kampányában. Ha nem is pontosan idézve, de ez a lényege.
Amikor elolvastam, megdöbbentem, felhívtam egyik régi csemadokos társamat, hogy vajon én vagyok-e már nagyon eltévelyedett (enyhén szólva), vagy teljesen megbolondult ez a felvidéki magyarság?
Negyven éve vagyok a Csemadok napszámosa, ebből harmincöt évet járási tisztségben töltöttem. Az elődeim, akik még a régi rendszerben nem kevesebb anyagi, erkölcsi, és nemzetet védő gonddal küzdöttek, nekem jó példát mutattak, legalábbis hűségben (még akkor is, ha egyesek gyermekeit már elszédítették, hol pénzzel, hol ígéretekkel, hol félremagyarázással stb). Nekem olyan példaképeim voltak a Csemadoknál, akik személyiségükkel utat mutattak, és hűségre intettek. Megérdemlik, hogy neveiket is ideírjam: Sidó Zoltán, Bajnok István, Bauer Győző, Duray Miklós, Máté László, hogy a semmivel sem kisebb értékű helyi szürke eminenseket ne is említsem. Nem férne ki egy oldalra a nevük, tisztelet emléküknek.
Nekik egy nemzet volt, amelyhez tartozásunkat sugallották minden megjelenésükkel, cselekedetükkel, nyilatkozatukkal. S ezt kaptuk mi, akik egy életre elköteleztük magunkat a Csemadoknak.
S Csemadok nélkül ugye nem létezett, nem létezik, tüntetés az iskoláink megmaradása mellett (s ezért ki áll ki, mint az MKP), az anyanyelvi oktatás mellett (s ki áll ki, mint az MKP), a kétnyelvűség mellett (s ki áll ki, mint a VIA NOVA ICS és az MKP szimpatizánsai), stb. stb. Nos akkor miről beszélünk?
Miért nem vállalhatja fel a Csemadok az egyetlen magyar párthoz való tartozást? A Csemadok elnökségi tagok hány szabálytalan eset miatt nem nyitották ki a hangjukat sem, nem nyilatkoztak a sajtónak, s most nyilatkoznak? S vitassák, hogy mondta az elnök vagy nem mondta? Szavaztuk vagy nem szavaztuk?
Az első Csemadok évzárót ez évben a falunkban mi szerveztük meg járási viszonylatban. Az előző választási évekhez hasonlóan, döntöttem, majd döntöttünk úgy, hogy most a kampányról is szóljon az évzárónk (vagyis a magyar jövőnkről) kedves levelező, nyilatkozó – nem Most-Hída-as kollégák – s ebben benne van az iskola, a kultúra, a megmaradás, a kétnyelvűség stb) .
Nem fogalmaztuk ezt határozatba, de beszéltünk róla, kedves még magyarul érző, gondolkodó kultúrtársak. Mert ha egy Csemadok évzárón nem világosítjuk fel az embereket, sehol nem kapnak információt magyarság jövőjéről. (Nálunk legalábbis is nem.) Ha beléjük fojtjuk nemcsak a szót, de a gondolkodást is, mert hogy nem politizál a Csemadok, (ez a régi kommunista szlogen) akkor csodálkozunk, a felvidéki magyarságon állapotán? Nem is tud, mert soha nincs alkalma elmondani a gondolatait, vagy nagyon fél.
Március 5-én mindenki a szíve és az esze szerint dönt. Ha szívében ott élnek az elődei, vagy inkább ősei, akikhez kötelességünk egy életen át tisztelettel lennünk, s ha épp ésszel felfogjuk, hogy itt nem szimpatikus és nem szimpatikus politikus jövőjéről van szó, hanem a mi közösségünkről és gyermekeinkről, akik lehet még számon kérik majd hogy miért nem álltunk ki magyarságunk mellett.
Én nem foglalkozom másik párttal, s nem szidom már az eltévelyedett embereket, mert tudom, hogy otthon, haza, anyanyelv csak egy van, s ha a mienké mellett kitartunk, tudjuk csak tisztelni a másságot is.
Dániel Erzsébet, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58665,58664,58656,58641,58634″}
