Január 24-én, a somorjai templomban, a 11 órás szentmisén, a szentáldozás alatt többen izgatottan gyülekeztek a kórus alatt és készültek Domsitz Mária köszöntésére. Kovács Erika, vagy ahogyan többen ismerik, Gyurkovics Erika virágokat osztogatott a híveknek, pontosan hetven szálat. A legtöbben már korábban be voltak avatva, mások pedig a helyszínen csatlakoztak a készülődéshez.
A szentmise végén Myjavec Pál plébános úr köszöntötte születésnapja alkalmából a mindannyiunk Marika nénijét, majd Kovács Koppány és Bodó Zoltán énekelt neki a kórusról Ruc Ancsi néni orgonakíséretében. Domsitz Mária több évtizede hitoktatóként neveli a somorjai gyermekeket, a plébánia működését sokoldalúan segíti, nem utolsó sorban gyönyörű énekhangjával emeli a szertartások ünnepélyességét.
Még alapiskolás koromból emlékszem, hogy a szombat délelőtti diákmiséken Koppány kísérte az énekkart és Bodó Zoli, – azóta már – atya is csatlakozott hozzájuk. Most egy olyan dalt énekeltek Marika néninek, amely gondolatban legalább 15 évvel ezelőttre repítette vissza a híveket.
„Mert a szeretet nem múlik el,
A szeretet, mely sosem fogyhat el.
A szeretet nem múlik el,
Mert a szeretet nem múlik el.
Nem múlik el, hidd el,
nem múlik el sosem,
Mert a szeretet nem múlik el” – hangzott a somorjai templomban, mely sorok ebben az előadásban sokunk szemébe könnyeket csaltak.
Ezután a kórus alatt felsorakozott hívek egyenként felköszöntötték Marika nénit, odaadták a virágokat, így a végén 70 szál virággal a kezében állt az oltár előtt.
A jókívánságokhoz és a köszöntőkhöz hadd csatlakozzam én is az alábbi sorokkal:
Köszönöm, hogy felkészített az elsőáldozásra, megtanította a hit alapjait, hogy kis ministránsként utat mutatott, segített és olykor rám is szólt, ha kellett, és köszönöm, hogy azóta is mindig, amikor találkozunk, olyan lelkesedéssel és örömmel üdvözöl és beszél velem, mintha még mindig naponta ministrálnék és találkoznánk, mint régen.
Egy dologban biztos vagyok: Kevés ember érdemli meg jobban a szeretetet és a tiszteletet, mint Domsitz Mária, aki generációkat oktatott és oktat ma is a hit alapjaira, a templomban végzett alázatos szolgálatáról és a temetéseken való segédkezésről már nem is szólva.
Amikor azt mondjuk, hogy Istent az emberi élet minden percében szolgálni kell, akkor olyan cselekedetekre gondolunk, melyeket Marika néni tett, tesz és reméljük, hogy még sokáig tenni fog a somorjai plébánián Istenért. Önzetlenül, szerényen és alázatosan. Köszönet érte.
Méry János, Felvidék.ma
További fényképek ITT tekinthetők meg.
