Az eső ugyan késlelteti, de megállítani nem tudja a kukorica betakarítását. Mi tagadás, az idén ebből is, akárcsak gabonából, bő termés várható. Az időjárás kegyes volt, csapadékot is hozott, a nyarat pedig a szokottnál jóval kevesebb trópusi nappal hagytuk a hátunk mögött.
Nézem, ahogy egyik kukoricával teli jármű a másik után fordul be a földútról az országútra… Örülni kellene, de valahogy mégsem megy. A híradóban ugyanis már arról beszélnek, hogy olyan sok a gabona a világban, s főleg Európában, hogy annak ára egyre lejjebb csúszik. Emiatt olcsóbb lett a liszt, és a boltban is kevesebbet fizetünk a kenyérért és a péksüteményért. Ennek mi, fogyasztók valóban örülhetünk. Havi néhány eurót megspórolhatunk bevásárlásainkon.
Ám a gabonatermelők, a földből élők az ilyen hírek hallatán megint csak elbizonytalanodnak, gyűlnek homlokukon a ráncok. Már eddig is, szinte minden évben veszteséges volt a búza, az árpa vagy akár a kukorica termesztése… Vajon mi lesz ezután?
Tengernyi búzám van, senkinek sem kell, panaszkodik egy mezőgazdász ismerősöm. Jobb években a kukorica betakarításának idejére magtáraiból eladta az utolsó szem gabonát is. Idén nem lesz így…
Az előremenekülés egyik útja és a józan paraszti gondolkodás is azt diktálja, hogy a gabona legbiztosabb hasznosítási módja, a feletetés, vagyis, ha a gazdák állatokat tartanak. Így a gabona nem zsákban, hanem bőrben kerülhet értékesítésre. Persze nagy kérdés, mennyit adnak majd a hús kilójáért. Mert bizony az utóbbi időkben nem véletlenül hagyta abba annyi ember az állattartást… Veszteséges volt a javából!
Bizony, nagy lutri a mezőgazdaság. Már nemcsak az időjárás kiszámíthatatlan, hanem lassan a piac is. Lassan elmegy a kedve mindenkinek attól, hogy a tájainkon hagyományos mezőgazdasági termelésbe fogjon.
Mit fogunk akkor termeszteni? Gyapotot, fügét, narancsot? A klímaváltozás miatt lassan eddig ismeretlen növényfajták is megélnek nálunk. Ha lehet a termesztésükhöz támogatást szerezni, lehet, hogy a búzaszemek morzsolgatásához szokott gazda ezentúl a fügefáit fogja vizslatni szüret előtt… Nagy úr a muszáj!
Nemsokára elárvul a határ. Még néhány nap, esetleg hét, és földbe kerül az új kenyér, vagy éppen pihenőt kapnak a parcellák az őszi mélyszántás után. Csend telepedik a tájra, téli álomba szenderül, merevedik a természet. Megpihenhet az egész évben szorgos gazda is, s tavaszig eldöntheti, mihez is kezdjen, milyen fába vágja fejszéjét a tisztességes megélhetés reményében.
