A Csemadok Rákosi Ernő nagytermében megtartott rendezvényen november 16-án a Csemadok pozsony-ligetfalui alapszervezete a 150 évvel ezelőtti porosz-osztrák háború utolsó csatájára emlékezett. G. Kovács László történész szerint kevéssé ismert szegmense történelmünknek, hogy Pozsony mellett is megütköztek a poroszok az osztrák csapatokkal.
A porosz-osztrák háború előzménye a német államok egyesítésének terve volt. A németeket már a napóleoni háborúk óta foglalkoztatta a nagy német birodalom létrehozásának gondolata. Két elv ütközött egymással: az egyik a poroszokkal számolt központként, a másik a Habsburgokat látta volna szívesen az egyesült birodalom élén. Ez ellen elsősorban Otto von Bismarck, porosz miniszterelnök, közismert nevén a vaskancellár harcolt. Diplomáciai szempontból mindent megtett azért, hogy ne az osztrák császár legyen a nagynémet birodalom uralkodója. Azt szerette volna, ha a német nyelvterület országai, fejedelemségei Berlin vezetésével egységesülnek, Vilmos császár vezetése alatt.
Az 1866-ban kirobbant porosz-osztrák háború a nagynémet birodalom kialakításáért folytatott háború volt. A poroszok mellett az olaszok is hadba léptek. Az olaszok is az egységesülést várták ettől a háborútól. A harcokból az olaszországi magyar emigráció légiója is kivette a részét.
A háború Csehországban, Königgrätz, mai nevén Hradec Králové mellett zajlott. A csaták nagy része Csehországban és olasz területeken volt. Két front alakult ki. Az olasz területeken az osztrákok, míg a csehországi fronton a poroszok győzedelmeskedtek. Az olasz fronton Habsburg-Tescheni Albert főherceg győzelmet aratott az olasz csapatok felett. A csehországi csapatokat Ludwig von Benedek (eredetileg magyar volt, Benedek Lajos) táborszernagy vezette. Benedek gyenge hadvezérnek bizonyult, már az első csatában vereséget szenvedett a poroszoktól. A csehországi ütközetek után a poroszok megindultak a koronázóváros ellen. Malacka és Stomfa, illetve Szakolca felől törtek előre. Pozsony földrajzi helyzete tette fontossá a poroszoknak a város elfoglalását, Bécs közelsége miatt ugyanis stratégiailag fontos hely volt. A poroszok felszereltsége felülmúlta az osztrák seregekét. Ez a fölény annak ellenére megmutatkozott, hogy a Habsburg császár hatszázezer katonát vonultatott fel, míg a poroszok csupán félmilliót. A poroszok hadvezetése is felkészültebb volt, valamint a felszereltségbeli különbségek is megmutatkoztak. A háború utolsó csatája a Pozsony melletti Blumenau-ban zajlott, azaz a mai Lamacs területén. Az osztrák és a porosz sereg Blumenau és Pozsonyhidegkút, ma Dúbravka között vívta utolsó csatáját, a legutolsó összecsapások a Zergehegyen voltak, melyet akkoriban még Gämsenbergnek hívtak. Itt estek el az utolsó katonák is. Egyes adatok szerint néhány száz, más adat szerint akár nyolcszáz katona is hősi halált halhatott.
A Pozsony melletti blumenaui csatát porosz részről Eduard von Fransecky tábornok és Julius von Bosse tábornok, osztrák részről pedig Friedrich Mondel tábornok vezette. A csata végkimenetele felemásnak nevezhető. Augusztus 3-án volt az ütközet, ekkorra Csehországban már lezajlott a döntő csata és Ferenc József fegyverszüneti megállapodást kötött a poroszokkal, mely augusztus 3-án délben lépett életbe. A poroszok állítólag már reggel tudtak a fegyverszüneti megállapodásról, ennek ellenére támadást indítottak a császáriak ellen. Az osztrákok ugyan döntő vereséget szenvedtek, de ez a vereség nem volt megsemmisítő erejű.
A békeszerződést 1866. augusztus 23-án kötötték meg Prágában. Mivel Bismarcknak nem az volt a célja, hogy tönkretegye Ferenc József császárt, méltányos szerződés született.
A blumenaui (lamacsi) csata emlékműve a Zerge-hegyen (fotó: slovakiatravel.sk)
A Zerge-hegyen van egy emlékmű, melynek eredeti tábláját szlovákra cserélték, ez a csatában elesetteknek állít emléket, valamint az egyik itt elesett katona sírja is megtalálható a hegyen. Ugyanakkor az itt elesett katonák tömegsírban nyugszanak.
Ennek a háborúnak köszönhető a kiegyezés. A császár rájött, hogy egyedül, a magyarok nélkül gyenge, ezért 1867-ben megszületett az egyezmény, amely után Magyarország a fejlődés útjára lépett. A kiegyezés utáni időszak igazi aranykornak nevezhető a magyar történelemben.
A porosz-osztrák háború volt az első, amelyben a vasutakat is kihasználták. Ezeken szállították a katonaságot, illetve a hadfelszerelést.
