Hozzászokhatott már a nagyérdemű a Felvidéken, hogy az immáron iskoláskorúvá érett – 2010-ben elfogadott – állampolgársági ellentörvény kapcsán az egyetlen „esemény”, ami történik, az a soron következő bejelentés arról, hogy éppen mennyinél tartunk. Hát éppen 1572-nél. Ennyi szlovák állampolgárság lett oda egy talpig európéer kormányfő minden pontjában-vesszejében európai minőségű jogszabálya következtében…
A fásult és rezignált tudomásulvétel folytatódik. Íme tehát a soros számadás. A 2010. július 17. és 2016. november 16. közötti időszakban összesen 1572 személy vesztette el a szlovák állampolgárságát amiatt, mert (kimondani is szörnyű!) közben megszerezte egy másik állam állampolgárságát. A legtöbben a cseh állampolgárság megszerzése miatt vehettek érzékeny búcsút szlovák útlevelüktől – pontosan 426-an. A magyar csak a sokadik a sorban, hiszen a további sorrend a következő: német (380), osztrák (228), brit (147), s majd csak most jön a magyar, „mindössze” 80 fővel. Futottak még: amerikai (65), norvég és holland (34-34), belga (27), svájci (24), olasz (23), ír (21), kanadai és ausztrál (18-18), finn (11), svéd (10), francia (9), kínai és orosz (3-3), izlandi, lengyel és ukrán (2-2), végül luxemburgi, dán, új-zélandi, izraeli és szerb 1-1.
Akár azt is el lehet újra ismételni, hogy mennyire, de mennyire bejött ez a húzás a fehér lovon vágtató kormányzókkal rémálmodó Ficónak: sikerült megakadályozni, hogy a jórészt tömbben élő felvidéki magyarság tömegesen szerezze vissza a magyar állampolgárságot. Ettől azonban nem kell fáznia a szlovák nemzetállam hangyaszorgalmú építőinek: magyar sorból származó cselédséggel a talpa alatt, történelmi barátokkal a háta megett Robert Ficónak csak azzal kell törődnie, nehogy kihűljön a kávé…
